Igazi európai humanistaként nyilatkozott a köztársasági elnök az Árpád-sávos zászló ügyében. A Parlamentben személyes hitelességgel mondta el: „A holokauszt az emberiség egyetemes példázatává emelkedett, mint mítosz örök érvényű lett, s azoknak, akik ott voltak, mindig jelenvaló. Az áldozatok emlékezése önazonosságuk része, és gyermekeiké is. Ha ezt végre megértené a magyar társadalom, ha belegondolna, mi történt, nem jutna eszébe senkinek viccelődni. A halottak iránti, és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az Árpád-sávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel. Ezt a félelmet csúfolja meg az is, aki eszközül használja.”.

Legyen emberséges…

Igen, ezt a kérést nem lehet - legalábbis tiszta lelkiismerettel nem lehet - visszautasítani.

A túlélőket - bizony, már idős emberek lehetnek – valóban fölzaklathatja a látvány, szörnyű emlékeket idézhet fel bennük. Elemi emberi kötelesség, hogy ezeket az idős embereket megkíméljük a szörnyűségek újabb lelki átélésétől.

Magam már gyermekkoromban ismertem ilyen házaspárt. Lenyűgözően rendes, kiváló emberek voltak. Méltósággal viselték a haláltábor jelét karjukon. Már régóta nem élnek.

Az az érzésem, hogy ha ma látnák az Árpád-sávos zászlókat, csöndes szomorúság töltené el őket, de nem hangoskodnának.

Nem bélyegeznék meg azokat a fiatalokat, akik tudatlanságból, elkeseredésből, félresiklott indulataik miatt félremagyarázható jelképeket használnak.

Kímélni kell azokat, akik abból az idős nemzedékből még élnek. Európában ennyit igazán megtehet minden demokrata - vagy nem demokrata is - az embertársaiért.

Ami mégis egy kicsit zavaró lehet: ha a televízióban egy negyvenéves hölgy azt nyilatkozza, hogy neki összeugrik a gyomra az Árpád-sávos zászló látványától.

Bizony, ez nem egyéb, mint lódítás, mégpedig a hisztérikus fajtából.

Ez a hölgy tíz éve még azt sem tudta, hogy Árpád-sávos zászló létezett-e egyáltalán a magyar történelemben: akár a régmúltban, akár a félmúltban.

A propaganda, a hisztéria nem lehet ok arra, hogy egy történelmi zászlót kivonjunk a forgalomból. Az emberi megértés csak a valódi szenvedőket illeti meg. A hisztérikákat és a megtervezetten hisztériakeltő populistákat nem.

Másfelől van még néhány zavaró tény az Árpád-sávos ügyben. Nevezetesen az, hogy a nyilasok zászlója nem Árpád-sávos volt, hanem - kapaszkodjunk meg - vörös.

Vörös.

Még akkor is, ha ezt a vöröset nem a nagy Szovjetunióból vették át, hanem az akkori német mintáról. Ott is vörös volt a zászló, közepén fehér körben a méltán gyűlöletes jelképpel. Itt is vörös volt, szintén jogosan megvetett jelképpel a közepén.

Az Árpád-sávokra emlékeztető csíkok - legalábbis a rémuralom legutolsó időszakáig - nem zászlón, hanem karszalagon tűntek fel, ott is egy ráadás vörös sávval, tehát nem az igazi Árpád-sávok voltak a karszalagon sem. Mindamellett ha ma valódi Árpád-sávos karszalagok tűnnének fel, azok méltán keltenének megbotránkozást, viselőik joggal kapnának megvetést embertársaiktól. Még akkor is, ha eme viselők azzal védekeznének, hogy az Egyesült Államok zászlóján is Árpád-sávok díszlenek.

Mindent egybevetve: a hazai Árpád-sávok elleni felháborodás akkor lenne igazán őszinte és zavartalanul megérthető, ha egyben a vörös zászló elleni felháborodás is kifejezést kapna. A félelem ugyanis nem lehet szelektív. Ha az Árpád-sávok riadalmat keltenek, akkor - ebben az esetben – a vörös zászlónak is pánikot kellene kiváltania.

Ha csak az Árpád-sávok keltenek riadalmat, és a vörös zászló nem, az a riadalom csak ritka esetben lehet őszinte. A gyakoribb esetben nem más, mint populizmus. Mégpedig veszélyes populizmus. Amit kerülni kellene.

Mindamellett a köztársasági elnökkel csak egyetérteni lehet a kérdésben. A magyar államfő ugyanis nem hisztériát keltett - mint azt őellene föllépve néhány perccel, pár órával később a fizetett, populista hiszterizálók tették a Parlamentben, majd a képernyőn.

A Magyar Köztársaság elnöke „kért”.

Kért.

Sólyom László - kérte a köztársaság állampolgárait.

Európaiként, demokrataként - emberként.

Igen, ez az a hangvétel, amelyre oda kell figyelni, ez az az emberi forma, amely nem dacot vált ki, hanem megértést ébreszt; nem reakciót indít el, hanem gondolkodásra serkent.

Érdemes a füleket hegyezni az elnök szavaira. És megfontolni azokat.

Balogh T. Gyöngyvér - Gondola.hu

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.