Ünnep, mert hosszú évek tanácstalansága és reménytelensége után most egyszerre csaptunk az asztalra. Hosszú évek meghátrálása és visszalépései után a bődületes ellenszélben most megálltunk és léptünk egyet előre. Milyen sok hazugságon, gyűlölködésen, bolsevik trükkön és akadályon keresztül jutottunk ide? Most mégis itt vagyunk, és ezért győzelem a mai nap. Örömmel és büszkeséggel kiáltom világgá: a Magyar Gárda kibontotta zászlaját!

Azzal, hogy ezt megtettük, már hatalmas eredményt értünk el. Tükröt tartottunk ugyanis 2007 Magyarországa elé. Ebben a tükörben mindenki megnézhette magát és legfőképpen azt, hogy hogyan viszonyul a magyarság felemelkedéséhez. Aki köpködött, az a magyarságot köpködte, aki betiltani akart, az a magyarságot akarta betiltani, aki ügyészséghez fordult, az a magyarságot jelentette fel, aki átnézett az egészen, az önmaga ürességén nézett keresztül. De voltak, nem is kevesen, akik örültek, reménykedtek. Ők a magyar jövőben nyertek megerősítést.

Az elmúlt napokban voltak, akik azt kérdezték, miért kellett létrehozni a Magyar Gárdát? A kérdés abban az értelemben költői, hogy aki 40 év sötét kommunizmus, 17 év homályos dagonyázás után, valamint a széteső jelen láttán ennek szükségét nem érzi, annak a szíve helyén jég, az agya helyén vákuum található. Pofon egyszerű a válasz: a Gárda célja a rendszerváltozás befejezése és a magyarság megmentése. Évtizedek óta küzd hazánkban a vérszívók és a véradók hada. Mi az utóbbihoz tartozunk. Nem lopni, rabolni és kihasználni akarjuk ezt az országot és népet, hanem szolgálni, felemelni, óvni, építeni és majdan továbbadni a jövőnek.

A rendszerváltó akaratnak megvan a maga múltja. A Magyar Gárda mozgalmának ezért van három elődje az elmúlt 17 évből. Három kísérlet, amely ugyan nem ilyen mértékben, de szintén kivívta a balliberális oldal gyűlöletét.

Az első kísérlet arra, hogy saját országunk valóban a sajátunk legyen, a lakiteleki mozgalom volt a 80-as évek végén. Nagy reményekkel, nagy koponyákkal, némi naivitással. Lakitelket azonban az MDF egy párt kereteibe zárta és ezzel el is sorvasztotta. Az elcsalt rendszerváltozásból elsőként kiábrándultak hozták létre a Magyar Út Körök mozgalmát. Tele keserűséggel, aggódással és tenni akarással. Ez volt a második kísérlet. Ezt azonban a MIÉP zárta be egy párt kalodájába, így az szintén gyorsan elfogyott körülötte a levegő. Az újabb, harmadik kísérletre 2002-ig kellett várni, amikor az ország minden pontján megalakultak a polgári körök. A remény körei voltak ezek, de rövid virágzás után a Fidesz beépítette magába a többségüket, és ezzel a magukra maradt polgári körök ellaposodtak. Volt már tehát három kísérlet, három mozgalom, amely nekiveselkedett eme nagy feladatnak.

Ezt a sort kívánja a Magyar Gárda mozgalma is folytatni, azt kívánjuk befejezni, amit Lakitelek, a Magyar Út Körök és a polgári körök elkezdtek, de be nem fejeztek. A mondás szerint három a magyar igazság, de kell, hogy legyen egy ráadás. Mi hisszük, hogy a Magyar Gárda lesz a ráadás. Hisszük, hogy lesz végre rendszerváltozás!

A Jobbik fejéből pattant ki az ötlet, ez nem titok. De szándékosan nem a párt hozta létre a Gárdát, hanem 10 civil. Tanultunk az első három mozgalom hibájából. Ezért a megalakulás itt éppen fordítva történt. Nem egy párt mögé álltak a polgárok, hanem egy párt állt a polgárok mögé, és a párt nem akarja kalitkába zárni a madarat. Mint a Jobbik elnöke ígérem, hogy mindaddig védjük és segítjük ezt a madárkát, amíg nem tanul meg repülni, és amíg dögkeselyűk lesnek vesztére. De egy a cél, hogy minél előbb repüljön ez a madár. A Magyar Gárdának az ország minden pontján meg kell jelennie.

Egyesek megkongatták a demokrácia vészharangjait. Azt kiabálták mindenfelé, hogy mi, a Magyar Gárda veszélyesek vagyunk a demokráciára. Tegnap épp hazánk állatorvosi lova, Gyurcsány Ferenc ragadtatta el magát. Azt találta mondani, hogy a Gárda megalakulása Magyarország szégyene. Erre szokták mondani, hogy mindenki úgy ítél, ahogy él. Gyurcsány elvtárs, Magyarország szégyene nem az, amikor 56 ember vállalja, hogy a nemzet szolgálatára felesküszik, hanem az, hogy Szent István országában Batu kán, Haynau és Rákosi örököseként maga lehet a miniszterelnök. Ez a szégyen. És szégyen az, ahová ez az ország a keze alatt jutott, társadalmi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt. És legyen felkiáltó jel mindenki számára, hogy a Gárda jelentkezői között már egy szegedi óvodás is van. Ez a kisfiú ahelyett, hogy a barátaival labdázna, úgy érzi, tennie kell a hazájáért. Torokszorító és megrendítő. Ilyen az ön új Magyarországa. Az idősektől a nyugalmat, a felnőttektől a biztonságot, a fiataloktól a jövőt, a gyermekektől pedig a gyermekkort veszi el. A nemzettől a magyarságát. Mindenkitől azt, ami neki a legfontosabb.

Magyar testvéreim!

Itt áll most 56 ember. Nem véletlen a szám. Szimbolikája van, üzenete. 56 ember nem sok – mondhatja valaki. De ne csupán 56 embert lássatok, hanem sokszor 56 átvirrasztott éjszakát, készülődést, várakozást! Lássatok 56 végleges döntést! 56 olyan embert, aki nem ijedt meg, aki kockára tett mindent. Lássatok 56 családot is! Szerető párokat, aggódó anyákat, büszke apákat és cseperedő gyermekeket… Na, meg, 56 ki nem adott amerikai vízumot… És lássátok az 56 ember mögött az ezernél is több csatlakozásra várót. A támogatók, a szimpatizánsok és a reménykedők tíz és százezreit. Magatokat.

A Magyar Gárda már mozgalom. Ahogy Lovas István fogalmazott egy cikkében: mindannyian gárdisták vagyunk. Persze nem kell mindenkinek esküt tennie és egyenruhát húznia, de mindenkinek meg kell találnia a maga kis misszióját a közös cél érdekében. Lesz, aki a tudásával, lesz, aki a két kezével, lesz, aki az anyagi támogatásával, lesz, aki az imáival és lesz, aki majd gárdistaként vesz részt a magyarság megmentésében. A Magyar Gárda mozgalma talán az utolsó esély, ha még szeretnénk, hogy éljen ez a nemzet. Én bizakodó vagyok, mert minden nap egyre jobban érzem, tapasztalom és látom, hogy többen és többen vagyunk.
2007 nem csupán Árpád halálának évfordulója lett, hanem a nemzeti ébredésé is. Milliárdos kampány folyt azért, hogy a mai nap ünnepe ne jöhessen létre vagy érdektelenségbe fulladjon. Azt akarták, hogy féljünk, rettegjünk, ennek ellenére ezrek jöttek el, hogy büszkén vállalják magyarságukat. Elindult valami, amit – bármennyire is szeretnének egyesek – már nem lehet feltartóztatni.

A mi fokozatos erősödésünk pedig együtt fog járni az ő gyengülésükkel. Eljön lassan az az idő, amikor végre olyanná alakíthatjuk a saját országunkat, hogy jó érzés legyen benne magyarként élni. De addig még rengeteg a tennivaló. Szükség lesz előbb-utóbb egy magyar bankra, amely nem a profitért van, hanem a magyarságért, a magyar vállalkozásokért, a magyar gazdálkodókért, a magyar családokért és a fiatal magyar párokért. Ne legyen végre áldozat a gyermekvállalás! Nem hagyhatjuk, hogy 50 év múlva a magyar nemzet a szegények öregotthona legyen!
Nincs nagyobb csoda, mint egy új élet születése. De számunkra még ennél is nagyobb öröm, ha magyar anya keze ringatja ezt az új életet. A nemzet sorsa ugyanis az anyák kezében van. A legjobb helyen. Az ő dolguk, hogy magyar gőgicséléstől tegyék hangossá a Kárpát-medencét. Isten áldja és segítse ebben a magyar anyákat!

Magyar testvéreim!

A Magyar Gárda megszületett. Az lesz, amivé tesszük. Lehetőség. Itt ma megcsodálhatunk egy szép és egészséges újszülöttet. A születésénél az egyesület csupán a bába volt, a Gárda valójában a nemzetben gondolkodó magyarság gyermeke. A mai nap még az örömé, a boldogságé, hogy nagyobb lett a család, de a holnap már a munkáról, a korai kelésről és a késői lefekvésről fog szólni. Hiszen minden gyermek a legjobbat érdemli. A Magyar Gárda mozgalma is. Mindenkit, aki ma itt együtt örült velünk és azokat is, akik csak lélekben voltak jelen, arra kérek ezért, hogy szeressék és tiszteljék a gárdistákat. És titeket, testvéreim, gárdisták, benneteket arra kérlek, hogy munkátokkal és szolgálataitokkal legyetek méltók arra a szeretetre és tiszteletre, amely felétek árad. Ma rólatok szól a történelem, de holnaptól már nektek kell írnotok. Legyetek első fénysugarai a magyarság hajnalának. Tegyétek végre azzá ezt a nemzet, ami. Magyarrá. Egy Istennel, egy hazával!

Adjon az Isten! – Szebb jövőt!

Vona Gábor
A Magyar Gárda Egyesület és a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke

(Elhangzott: a Magyar Gárda első avatási ünnepségén, 2007. augusztus 25-én, a budai Várban, a Szent György téren)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.