Szerbiában még ebben az évben legalább három választást kellene lebonyolítani, vagy legalább kiírni. Meg kell választani a Szerbia köztársasági elnökét, a tartományi képviselőház tagjait és végül a községi képviselőtestületek tagjait. Mindezeket a választásokat, normális körülmények között – elsősorban a költségmegtakarítás okán – egy időben kellene lebonyolítani.
Koątunica, kormányfő viszont „megkezdte a konzultációt” politikai és parlamenti partnereivel: a pártja szeretné elhalasztani az elnökválasztásokat. Hogy miért? Vélhetően, mert a Szerbiai Demokrata Párt elnöke így akarja megszorítani Tadić demokratáit. Vagy támogatják Koątunica Koszovó-politikáját, vagy szembe kell nézniük a veszéllyel, hogy a kormányfő a ©eąelj-féle radikálisok jelöltjét támogatja.
Ez pillanatnyilag a szerbiai nemzeti politika legmélyebbre nyúló dilemmája. Az EU mindenáron, vagy Koszovó mindenáron.
Ettől csak egy lépcsővel feljebb ott van az immár összehangoltnak tűnő törekvés a Vajdaság bevételére. Itt nincs különösebb dilemma. Minden belgrádi párt egyetért abban, hogy a Vajdaságot úgy kell „helyre tenni”, hogy az ott működő politikai erők ne veszélyeztethessék a Belgrádban megfogalmazódó nemzeti érdek hatékony érvényesülését. Nüánsznyi különbség csak a kivitelezés mikéntjében van.
Pártpolitikai síkra vetítve ez azt jelenti, hogy a Vajdaságban jelenleg „uralkodó” koalíciót, melyben egy-egy esetben (főleg a munkahelyek kiosztásában és a kisebb fejlesztési támogatások odaítélésében), még szerephez juthat mind Čanak „vajdaságpárti” Szociáldemokrata Ligája, mind a Vajdasági Magyar Szövetség, belgrádi mintára egy Tadić-Koątunica párti koalíciónak kellene felváltani. Ebben még legfeljebb a G17 Plusz liberálisai kaphatnának helyet.
Ez az „A” változat.
Van „B” változat is. Arra az esetre, ha a három belgrádi párt a választások után nem alkothat hatalmi koalíciót, a konstrukcióba be lehetne vonni a VMSZ-t, de csak a többi magyar (autonómiakövetelő) magyar párt nélkül. Ha a VMSZ mindenáron magyar koalícióban indulna a választásokon, még mindig ott vannak ©eąelj radikálisai és az immár a báránybőrben díszelgő Miloąević-féle szocialisták.
Ez az utóbbi lenne a külföldön legnehezebben eladható változat.

Az éhes politikai holdudvar

A VMSZ elé bizony óriási súlyú, szinte megoldhatatlannak látszó politikai és erkölcsi dilemma tornyosul. A párt új vezetője és a vezetőség vagy vállalja a tényleges, magyar, nem-területi alapú perszonális autonómiát, vagy odaáll a Józsa-féle nemzeti tanács mellé, s védelmébe veszi az általa propagált autonómiát mellőző, belgrádi diktátumra épülő (máris botrányszagú) régi-új törvénytervezetet.
Azok számára akik valóban akarják a magyar autonómiát a Vajdaságban, a vajdasági magyar pártok koalíciójának, bármennyire elkésettnek látszik is, nincs alternatívája. Akkor sem, ha a magyar autonómiának egyelőre nincs teljes budapesti támogatottsága.
Ugyanakkor el kell ismerni: amennyiben Pásztor István, a VMSZ elnöke a magyar érdekek védelmére kívánja átállítani a pártját, óriási belső ellenállásra számíthat.
Az a néhány nemcsak a VMSZ jóvoltából meggazdult, fejlesztési támogatásokkal és kölcsönökkel kibélelt magyar vállalkozó, aki a választások idején számít, még a múlt évben átnyergelt az ún. demokratikus szerb pártokba. Ahol is nagyobb falatot remélnek mint amekkorát a VMSZ tud nekik ígérni.
A VMSZ holdudvara mára a párt által biztosítható kisebb előnyöket is elfogadó, viszonylag kisszámú községi a helyi szerb vezetők előtt hajlongó kis- és közepes vállalkozókból, valamint a pártalapon megszerzett munkahelyek ingadozó birtokosaiból áll. A holdudvar hűsége, a legszűkebb vezetőséget kivéve, igencsak bizonytalan. Nem a többi magyar párt felé kacsingatnak, inkább a „jó, demokratikus” szerb pártok kegyeit keresik.
Őket könnyű elbódítani, nemcsak azért, mert a VMSZ ígéretei sem váltak valóra, hanem mert az ígéreteket, akármilyen hihetetlenek is, a vajdasági magyar átlagválasztó jobban elhiszi a magukat demokratikusnak nevező szerb pártoknak mint a VMSZ-nek. A VMDP előnye és egyben hátránya is, hogy nem szokott ígérgetni. Küzd az autonómiáért és a kettős állampolgárságért. Annak, akinek ez fontos nincs szüksége a további bizonyítékokra.
De, a VMSZ-nek és a többi magyar pártnak a magyar választók megnyerése csak az egyik, nem a legnagyobb gondja. A vajdasági magyar politikai elit egészének a legnagyobb gondot azok a liberálisok okozzák, akik kezdettől fogva küzdenek a magyar kisebbségi közösség politikai szubjektivitása ellen. Ők propagálták a magyaroknak a demokratikus szerb pártokat, s ők voltak azok, akik a minimális kisebbségi jogok doktrínáján át, a nem autonómiajellegű nemzeti tanácsok koncepcióján keresztül, a kisebbségi választói névjegyzék elleni sokszor fondorlatos fellépésekig, mindig egyet tartottak szem előtt. Azt, hogyan lehetne a Belgrádhoz hű „főmagyar” intézményét demokratikus köntösben továbbéltetni. Ismeretes, hogy a „főmagyarok” és szűk környezetük a Trianont követő évtizedekben mindig ugyanazt a szerepet vállalták: Belgrád és a magyar tömegek között, látszólag a semleges közvetítő pózában, a szerb nemzeti érdek védelmére és a lehető legteljesebb érvényesítésére törekedtek. Persze mindezt megfelelő jutalomért.

Egy hamvában holt ötlet

Mielőtt rátérnénk arra, milyen esélyeik vannak e politikai konstellációban a magyar pártoknak, s nem utolsó sorban a vajdasági magyarságnak, ejtsünk néhány szót egy politikai torzszülöttről.
A Demokrata Párt és a VMSZ tizenkét kisebbségi szavatolt parlamenti mandátumra vonatkozó szakmai és végül politikai szempontból is kivitelezhetetlennek bizonyult javaslatáról van szó. Amely mögül elsőnek szerencsére a VMSZ hátrált ki, s amelyet ma már a Demokrata Párt sem képvisel. Ettől függetlenül érdemes róla még egyszer szólni, hiszen a mögötte meghúzódó veszélyes ideológia képviselői – úgy tűnik – máris új akcióba kezdtek.
A VMDP-ben két okból elleneztük a „stratégiai partnerek” tartományi választási rend megváltoztatására vonatkozó javaslatát. Az egyik, hogy az a vajdasági parlamentben a megfelelő 13 helyett mindössze három helyet szavatolt a vajdasági magyaroknak. A másik legalább ilyen fontos: elfogadhatatlannak tartjuk az emberi szabadságjogokkal szemben álló elképzelést, hogy a vajdasági magyaroknak pecsétes papírral kelljen kilincselniük, ha fel akarnak kerülni a kisebbségi szavazók névjegyzékére. (A „kilincselés” megalázó módszere elfogadhatatlan, hiszen ott ahol a kisebbségi választók névjegyzékét sikeresen felállították és használják is, mint például Horvátországban, pont fordított az eljárás. A magyaroknak ott nem kellett bizonygatniuk, hogy fel akarnak kerülni a kisebbségi választók névjegyzékére. Arra viszont van lehetőségük, hogy amennyiben nem akarnak élni a magyar kisebbségnek járó választási joggal, a névjegyzékről egyszerű eljárásban lekerülhessenek.)
Amikor annak idején a nagy titkolózás ellenére nyilvánosságra került a Várady-Józsa-Korhecz szakértői törvénytervezet, melyben a kisebbségi választói névjegyzék felállítása nem a hatalmi szervek, hanem az érdekelt magyar állampolgárok feladata és felelőssége, a VMDP rögtön figyelmeztetett: nem akar jót az a magyaroknak, aki az erre hivatott állami szervek válláról úgy akarja levenni a terhet, hogy azt a nemzettársai nyakába varrja.
A VMDP helyesli, hogy a kisebbségi választók névjegyzékének elfogadhatatlan módszerét tartalmazó választási határozattervezet előterjesztői maguk is kihátráltak javaslatuk mögül. Reméljük, hogy a kisebbségi szavazók névjegyzéke az általános választói névjegyzék szerves részeként előbb-utóbb, akár a magyar pártok egységes követelése nyomán, akár nemzetközi nyomásra, a magyar kormány és diplomácia hathatós támogatásával mégis létrejön.
Annál is inkább, mivel ezt a választói névjegyzéket a kosovói szerbek számára már évekkel ezelőtt létrehozták és alkalmazzák is.

Mi a megoldás?

A vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítése szempontjából a megoldás a vajdasági magyar pártok közös politikai és választási fellépése.
Ilyen értelemben az óbecsei helyi választásokkal kapcsolatos szerdai négypárti megegyzés üzenet elsősorban a vajdasági magyaroknak, de jelzés Belgrádnak és Budapestnek is. Azt, hogy a gyakorlatban továbbvihető-e az együttműködés, már szeptember folyamán elválik. Ha a vajdasági magyar pártok mind a kettős állampolgárság, mind a magyar autonómia ismérveinek tekintetében egységes véleményt tudnak közölni a magyar köztársaság elnökével Szabadkán és a Budapesten a KMKF plenáris ülésén, ez könnyen áttörést eredményezhetne.
Rajtunk, a vajdasági magyar pártokon áll, tudunk-e élni a Koszovóval kapcsolatos nemzetközi tevékenység kapcsán adódó lehetőséggel. Talán tudunk.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.