Vajon ki tehet arról, hogy Malina Hedvig esetéből politikai ügy lett?
Ha a kormánykoalíció pártjait kérdi, akkor azt fogják mondani, hogy az MKP. Ha pedig minket, akkor azt feleljük, hogy a komány. És tettük ezt elsősorban akkor, amikor a miniszterelnök úr, Kaliňák és Packa urakkal egyetemben nagy vehemenciával kijelentették, hogy az eset meg sem történt. Ők akkor az ország lakosságát több táborra osztották. Beszélhetünk arról, hogy vajon nem követtünk-e el hibát akkor, amikor az esetről sajtótájékoztatón számoltunk be, és azt mondtuk, elvárjuk az ügy kivizsgálását, mert nemzetiségi felhangja van. Beszélhetünk arról is, hogy vajon nem hibáztunk-e akkor, amikor a védelemre Gál urat kértük fel. De azokat a kérdéseket, melyeket akkor tettünk fel, most ugyanúgy felteszik az újságírók vagy a szakemberek és várják a válaszokat.
Nem úgy volt, hogy egyszerűen csak a választóik előtt szerették volna tisztázni magukat, és ezért vették védelmükbe a megvert lányt, anélkül, hogy tisztában lettek volna azzal, mekkora vihart kavar majd az egész ügy?
Nem. Ha a kormánykoalíciót olyan pártok alkotják, melyek a kisebbségekből kétségeket váltanak ki, akkor az ilyesféle eseteket mindig nagy körültekintéssel kezeljük. A mečiari időkben élesen bíráltuk a kormány kisebbségellenes lépéseit. Mivel pedig ismerjük az SNS nézeteit és néhány smeres politikusét, az ügyet kitüntetett figyelemmel kísértük. Azt viszont a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaki kiáll a nyilvánosság elé azzal, hogy az eset meg sem történt. Ha legalább azt a kifejezést használták volna, hogy „kételkedem”, akkor rendben, de azt állítani, hogy kitalálta?
Nem volt hiba, hogy az önök képviselője, A. Nagy László meglátogatta a lányt a kórházban, a kormányalelnök, Čaplovič úr viszont nem tudta ezt megtenni?
Ez nem a mi hibánk. A lány döntött így. Nem akarom ezt kommentálni, olyan állapotban kellene ehhez lennem, mint amilyenben ő volt akkor. Ha igaz, hogy tényleg azért támadtak rá, mert magyarul beszélt, akkor tényleg nem szívesen fogadott volna egy szlovák nemzetiségű látogatót.
Kinek volt az az ötlete, hogy Gál Gábor lássa el a védelmet?
Én is beszéltem vele. Az idő szaladt, és nagyon nagy szükségünk volt valakire, aki a védelmet elvállalta volna. Ilyen gyorsan egyszerűen nem tudtunk más embert találni.
Ez nekem nem úgy tűnik.
Azt hiszem, mindössze három napja maradt, hogy megtegye a kifogásait. Aki dolgozik, az hibákat is követ el, és ezt az én személyes hibámnak tartom.
Ha az eset nem akkor történt volna, amikor elindult egyfajta szélsőséges kisebbségellenes hullám, amit a média nagyon is figyelt, vajon nem fajult volna idáig ez az egész?
A Dzurinda-kormány idején is előfordult többféle támadás, de akkor mindegyik esetre határozott reakció jött. Mind Csáky miniszterelnök-helyettes úr, mind pedig a kormányfő éles szavakat használtak az ilyen esetek kapcsán. Ennél a kormánynál viszont sejthető volt az ilyen probléma.
Lehetett-e vajon egy hírszerzési játék része az egész?
Nehezen. A legrosszabb, amikor politikusok kezdik el feszegetni azt, hogy vajon ilyen játék-e az egész vagy sem. Mindenesetre ez nem a mi dolgunk.
Hedvig azt állítja, valaki kutatott a lakásában és egy alkalommal, amikor autóbusszal utazott, két nő a lakásából származó képeket nézegette. Nem érdekes ez egy kicsit?
Nekem mondja? Nekem megvan erről a saját véleményem, de politikusként inkább megtartom magamnak. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mit is tennék. Ellene van a kormány és az egész állami apparátus is.
Vajon politikailag kinek a malmára hajtja a vizet leginkább az egész eset?
Tudom, hogy mit lehet ennek kapcsán mondani. A Smer például a külvilág felé azt mondhatja, hogy valakik itt mindenfélét találgatnak, de valójában itt nincs szó semmilyen nemzetiségi torzsalkodásról.
A témát leginkább a magyar politikusok tartják életben. Nem jön ez jól az MKP-nak, akinek azért van szüksége a konfliktusra, hogy legyen miről beszélnie a választói előtt?
Miért lenne szüksége az MKP-nak konfliktusra? Dzurinda kormányzása idején is sokat veszekedtünk, tépelődtünk, hogy otthagyjuk a koalíciót. Feszültséget viszont mi nem keltettünk. Miért lenne érdekünk a nemzetiségi ellentétek szítása? Hiszen ettől tartunk a leginkább.
Csákynak sem jön jól az eset?
Miért jönne jól? Elkezdett beszélni a beneąi dekrétumokról, a Hedvig-ügyre pedig nincs szüksége. Ha valaki képes politikailag ilyen ügyet kreálni, majd előrukkolni vele, az nem más, mint egy egyszerű hazardőr.
A miniszterelnök arról beszél, hogy az ügy a kormány bukását okozhatja. Lehetséges lenne az ilyesmi?
El tudja azt képzelni, hogy egy olyan kormány, amelynek a felmérések szerint ekkora a népszerűsége, továbbá a többségi befolyása a nemzeti tanácsban, megbukna ez miatt az ügy miatt? Talán valakit feláldoznának, talán nem is a kormány valamelyik tagját. Azt mondanák, hogy téves információkat kaptak.
Ha most Ficoval az MKP lenne a kormányban, vajon a rendőrség másképpen kezelné az egész ügyet?
Nehéz megmondani. Nem tudom, hogy történt-e kísérlet a rendőrség manipulációjára. Viszont azt gondolom, ha mi lettünk volna kormányon, akkor az eset nem történt volna meg. Azok, akik nem valamelyik nemzetiség tagjaiként élnek, el sem tudják képzelni, hogy mit is válthat ki kisebbségi körökben egy egyszerű döntés. Többször is leállítottunk hasonló eseteket, mert feszültséghez vezettek volna.
Nem róják fel a KDH-nak, hogy nem lépett kormányra Ficoval?
Más lehetőség is volt, nemcsak a KDH. A Smer másként is dönthetett volna. A KDH néhány vezetőjének a részéről érthetetlen volt a döntésük. De mit értek el vele? Mindig tudni kell, hogy mit érhetek el rövid és hosszú távon, de a kompromisszumot nem köthetek. A magyar egyetem létrejöttét már a 90-es évek elejétől szorgalmaztuk. Mečiar kormánya azt üzente nekünk, felejtsük el az egyetemet. 1998-ban pedig olyan koalíciós szerződést kötöttünk, melynek alapján megegyeztünk, nem nyitunk róla vitát. Mondhattuk volna azt is, hogy akkor nem válunk egy ilyen kormánynak a tagjává. De nem tettük ezt, pedig rövid távon úgy néztek volna ránk a magyarok, mint igazi harcosokra. Ma már egyetemünk is van. Amikor először lettünk kormánytagok, a Nemzeti Tanács alelnökévé választottak. Fel is hivott is valaki, hogy hazafelé menet megölnek. Négy év elteltével senki sem kérdőjelezte meg, hogy egy magyar nemzetiségű miért ne lehetne alelnök. Végül még arról is szó esett, hogy az MKP nem akar-e egy elnöki pozíciót, hiszen a második legjobb eredményt értük el az akkori választásokon.
Ha most Dzurinda lenne a miniszterelnök, akkor Ön szerint másképp cselekedne az ügyben? A mai napig nem világos az álláspontja az üggyel kapcsolatban.
Mert tudja, mit csinált Dzurinda úr? Egyszerűen elment Packa úr után, aki ismertette vele a saját verzióját, és hitt neki.
A főügyész azt állítja, hogy Hedvig blúzára hibásan írták, hogy magyarok a Dunán túlra. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy egy szlovák nem így írta volna.
Trnka főügyész valószínűleg nem a földön jár. Lehet, hogy találok egy pár levelet, amit szlovákoktól kaptam. Ha én, aki irodalmi szinten tanultam a szlovák nyelvet, azokat kijavítanám, akkor vörös tenger lenne az egész. Senkit sem akarok megsérteni, de úgy is lehet írni, hogy nem figyelek a helyesírásra. Az is lehet, az elkövető csak gyorsan írt és a j-t pedig kifelejtette. Rengeteg példát lehetne felhozni. Ha a főügyész erre építi a saját verzióját, akkor nagyon rossz úton jár.
Nem lehetséges, hogy az ügy, mely felszította a szlovák-magyar kapcsolatok parazsát, hozzájárult ahhoz, hogy az MKP élére Csáky került?
Nem hiszem, hogy mindez hatással lett volna a választásra. Én itt sokkal nagyobb felelősséget vettem magamra, mint bárki más az MKP-ban.
A rendőrség főleg a borítékon talált DNS-re alapozza a gyanúját.
Egy éve vagyok képviselő. Ugyanazt a borítékot használom, amiben a kulcsot kaptam a számítógépemhez. El tudja képzelni hány DNS-minta lehet rajta? Nem tudom, hogy történhetett meg, hisz nem vagyok szakember, de szeretnék választ kapni azokra a kérdésekre, amelyeket az újságírók is feltesznek.
Ön azt nyilatkozta korábban: hiszek neki, pedig nem is rendelkezik az összes információval és az ügyet sem zárták le. Nem korai még azt mondani, hogy hiszek vagy nem hiszek neki?
Igen, én hiszek neki. Józan parasztésszel rendelkezem. Csak képzelje el, hogy Ön egy jó előmenetelű diák, elmegy a vizsgára és szembetalálja magát egy ilyen helyzettel. Nem hiszem, hogy kitalálta a megverését. Mondjon egy okot, miért tette, ha nem félt a vizsgától. Még a belügyminiszter is azt állította a sajtótájékoztatón, hogy minden áron vizsgázni szeretett volna. Hedvig nem is mozog magyar környezetben, kapcsolatunk sem volt vele korábban. Miért kellene neki egy ilyen helyzet? Miért rontaná el az életét? Hiszen most még egy diszkóba sem mehet.
A Joj televízió nemrégiben számolt be arról, hogy Duray annak idején, még mint az Együttélés elnöke, nem értett egyet azzal, hogy Havel elnök kérjen bocsánatot a Beneą-dekrétumok kapcsán. Akadályt jelentett neki az, hogy ezt a cseh elnök teszi meg a szlovák köztársasági elnök helyett.
Mi ezt tudtuk. Sok olyan eset van, melyet Duray nyitott meg, de már nem beszél róla többet.
Ez nem azt a benyomást kelti, hogy egyszerűen konfliktusokra van szükségük a választóik előtt?
Duray úr olyan típus, hogy mindig kirukkol valamilyen támával – partnernemzet, autonómia – de aztán sose fejezi be. Neki mindig szüksége volt a konfliktusokra.
Lehetséges, hogy valamikor esetleg jelölteti magát a pártelnöki funkcióra?
Otthagyom a politikát. Csak két eset lehetséges arra, hogy mégsem, de ezeknek nagyon csekély a valószínűsége. Az egyik, ha az MKP politizálásának következtében nőne a szlovák-magyar feszültség, vagy pedig, ha az MKP pártpreferenciája annyira lecsökkenne, hogy az már veszélyeztetné a parlamentbe való bejutásunkat.
(felvidek.ma, Sme)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.