Csáky Pál, az MKP elnöke a múlt héten jelentette be pártja szándékát, miszerint a kárpótlást célzó törvénytervezetet a szlovák parlament szeptemberben kezdődő ülésszaka elé terjeszti.

Az MKP képviselőivel együtt az ellenzéki padsorokban ülő kereszténydemokraták hétfőn közzétett álláspontja szerint a Benes-dekrétumok "immár a múlt részét képezik, a kérdés csakis a történészekre tartozik", ezért a kárpótlási igény nem számíthat a támogatásukra.

STOP

Emlékezetető:

A  II.világháborúnak 21 győztes és 7 "vesztes" állama volt. A vesztesek között volt Tiso fasiszta Szlovákiája is. Csupán Edvárd Benesnek, a cseh szabadkőműves nagypáholy mestere nagyravágyásának és befolyásának köszönhetően hozták létre újra a csehszlovák szörnyszülött műállamot, így 1947-ben Párizsban a győztes nagyhatalmak jóvoltából a szlovákok is a győztesek oldalára kerültek függetlenül attól, hogy kinek az oldalán állt Tiso Szlovákiája a háború során. 

Felvidék második elrablása a történelmi Magyarországtól ismét megtörtént és 1947-ben véglegesítve lett a Párizsi békeszerződés révén. Az "igazságosztók" jóvoltából homogén magyar területek kerültek ismét csehszlovák iga alá, melyeket először közvetlenül a háború után ( 1945-ben) az ú.n." Kassai kormányprogram" majd Benesi-dekrétumok segítségével próbáltak felszámolni. A program és dekrétumok célja a magyarság ( és németség) teljes eltüntetéséről szólt az adományország Csehszlovákia területéről. Benesék egy homogén, kizárólag csehek és szlovákok által lakott államról álmodoztak. Mivel túl sok volt a magyar a lehazudott és lefelé kerekített statisztikák ellenére az ország "homogenizálását" ( ez a kifejezés szerepel a dekrétumokban)  azaz  a magyarok eltávolítását kitelepítésekkel és lakosságcserével nem tudták megoldani ezért az erőszakos asszimilációt választották ( úgynevezett reszlovakizáció, mely visszaszlovákosítást jelent- micsoda képtelenség és történelmi hazugságon alapuló ötlet ! ).

A Benesi-dekrétumok beépültek a későbbi kommunista ( 1948-ban került Klement Gottwald moszkovita-kommunista vezér hatalomra) Csehszlovákia törvénykezésébe és jogfolytonosság révén az 1993-ban  létrejött két új állam törvénykezésébe is, mely az EU csatlakozást is gyakorlatilag zökkenőmentesen túlélte. Az 1993-as születésű két új állam elismertetése is gördülékenyen ment, hisz senki nem kérte számon a Párizsi békeszerződés érvényét vesztésének tényét Csehszlovákia megszűnésével. Becsületére legyen mondva Liechtenstein vezetőinek, hogy ők kivételek voltak, ugyanis a Benes-dekrétumok továbbélése miatt mind a mai napig nem ismeri el Liechtenstein a Szlovák állam létezését. Tehát szlovák útlevéllel Liechtensteinbe ma nem lehet utazni !

1993-ban volt az a pillanat, amikor Magyarország követelhette volna a határok újratárgyalását, azaz Párizsi békeszerződés tárgyalásos úton történő revízióját Csehszlovákia megszűnése miatt.

Nem ez történt, ehelyett született egy megalázó államközi "Alapszerződés" Horn Gyula kormánya nyomán, bár az ezt megelőző Antall-kormány tétlenekdése a mérvadó az ügyben, pótcselekvésként az Orbán -kormány a helyzetet a státusztörvény bevezetésével próbálta megoldani a magyar állampolgárság visszaadása helyett.

Az eredményt látjuk. A felvidéki magyarság asszimilációja soha nem látott mértékben növekedett, a magyarság lélekszáma jelentősen megfogyatkozott, a szlovák telepesek a magyar homogén területek egységét 1947 óta folyamatosan bontották meg és zilálták szét tervszerű betelepítésekkel, pártpolitikával, "iparosítás" címszóval (lásd a Kassai Vasmű létrejöttét, ahol egy magyarok lakta mezőgazdasági terület kellős közepére egy acélgyárat építettek úgy ,hogy sem szén, sem érc, sem munkás nem volt hozzá)  és sok más trükkel a Benesi-dekrétumok szellemében. 

Ma is a Benesi-dekrétumok szellemében zajlik a magyar oktatás támogatása, az autonómia-ellenes fellépés, koncepciós per egy magyarverés kapcsán, a neofasiszta magyarellenes felvonulások megtűrése, elnézése ( Rozsnyón a Kossuth szobo gyalázása,a révkomáromi inzultus, pozsonyi nyilvános "Tiso sírhely" koszorúzás, a Benesi-dekrétumok megtartása melletti nyilatkozatok egészen kormányfői és államelnöki nyilatkozatokig bezárólag- Gasparovics, Fico nyilatkozatai stb.).

A nagyhatalmak jóvoltából, a rablóbéke következményeként kialakult állam vezetőinek szemtelensége nem ismer határokat, ennek legékesebb példája ,melyet az EU is megtűr, az a március 14-i hivatalos nemzeti és állami ünnep, mely a fasiszta Tiso-féle ú.n. "önálló" Szlovákia megalakulásának emléknapja. Erre az országra az abszolút náci-csatlós név mondható ki, csak néhány momentum a II.világháború után a nagyhatalmak által győztesnek minősített ország tevékenységéből:  Hitler oldalán részt vett Lengyelország lerohanásában a Hlinka gárda, azaz a Szlovák állam részese volt a II.világháború kirobbantásának Hitler és Sztálin mellett. Említésre méltó, hogy az egész szlovák állami gépezet  a Birodalom javára dolgozott továbbá a nürnbergi törvények azonnali bevezetése, a zsidó származású állampolgárok fejpénzért történő deportálása ( a szlovák állam fejpénzt fizetett a náciknak minden zsidó származású ember deportálásáért, így másfél esztendő alatt az összes zsidó származású szlovák állampolgár eltűnt Szlovákia területéről- egy részük átszökött Magyarországra, ahol menedéket kapott). Ennek az államnak a megalakulását ünneplik a szlovákok hivatalosan az EU égisze alatt március 14-én. Nem véletlen tehát, hogy míg mi március 15-én Petőfi Sándor szellemét ünnepeljük, általában március 14-e körül rongálják meg rendszeresen Pozsonyban a Petőfi szobrot a szlovák neonácik. Az elkövetőket még mindig keresi a szlovák rendőrség ? Talán olyan erőbedobással, mint a Malina Hedvig elleni bűncselekmény elkövetőjét...

(gportal.nemzetidal.hu főszerkesztő)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.