A nemzet egészének képviselete

Néhány éve gyakran halljuk ezt a szót: nemzetpolitika. Ez a mai szóhasználatban az elcsatolt területeken élő magyarok ügyeivel való külön politikát jelent, bizonyos hozzárendelt szervezetekkel, intézményekkel és azok tevékenységével. Így ez a fogalom, illetve szóhasználat azt sugallja, mintha "nemzetpolitikára" nem a nemzet egészének – beleértve az anyaországi népességet is – volna szüksége. A nemzetpolitika az egész magyarság, az egész nemzet létéből fakad és arra irányul; képviseletét látja el itthon és túl az országhatárokon.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a nemzetrészek egymástól különböző helyzete, változó körülményei és időszerű problémái a gyakorlati politikában ne követelnének adott esetben megkülönböztetett figyelmet a magyar állam részéről, és ezekhez a helyzetekhez és körülményekhez igazított politikai lépéseket.
Azt sem jelentheti nyilvánvalóan, hogy a politika és az államigazgatás különböző ágazatai közötti összhangteremtés érdekében ne kellenének olyan intézmények, szervezetek, amelyek az elszakított, szétszóratott nemzetrészek magyarságának életét, törekvéseit és sorsának alakulását naprakészen figyelik, elemzik és becsatolják az egységes nemzetpolitikai keretekbe.

Privatizációs téboly

Ha a nemzetpolitikát a nemzeti lét teljességéhez akarjuk igazítani a közgondolkodásban is és mindenekelőtt a politikai megfontolásokban és a politika gyakorlatában, akkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Magyarország sem bel-, sem külpolitikájában nem teheti túl magát a két világháború utáni békediktátumok és az 1956-os szabadságharc következményeiként kialakult sajátos helyzetén, ebből fakadó politikai kötelezettségein és lehetőségein. Ám az is evidencia, hogy az anyaország erőnléte, köztudata, társadalmának lelkülete és mindenkori kormányzatának erkölcsi és politikai színvonala egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül a határokon kívüli nemzetrészek sorsának alakulásában. Nem mintha a korábbi években sokkal jobban álltunk volna a nemzeti érdekképviselet dolgában, akár a környező országokhoz, akár a nyugatiakhoz viszonyítva, de a jelenlegi kormányzat jóvoltából mára olyan mélyre süllyedtünk, hogy az már a puszta létünket fenyegeti. A baj az, hogy ezzel a kormánnyal a nemzet és a nemzeti érdekek képviselete ügyében nemhogy szót érteni lehetetlen, de még csak vitatkozni sem érdemes. Ennek a kormánynak a politikája jól láthatóan és következetesen a nemzetpusztítás politikája. Ezt bizonyította a 2004. december 5-i állampolgársági népszavazással kapcsolatos, az abszurditásig menő nemzetellenes kormányzati és főként kormányfői ellenkampány. És ezt bizonyítják nap mint nap az élet minden területén megnyilvánuló döntéseik, az Országgyűlésen áterőltetett törvényeik, az ország teljes kisemmizését szolgáló privatizációs tébolyuk, a hol államtitokra, hol üzleti titokra hivatkozó titkosítási gyakorlatuk, a nagy társadalmi ellátórendszerek eszeveszett rombolása, az ország védelmi erejének leépítése. Ott tartunk, hogy már csak új kormányban, új kormányzati politikában és az egész rendszer, az egész politikai eszmerendszer megújításában érdemes gondolkodni, mert ami van, az a nemzet ellen van, és amíg van, addig mást nem várhatunk.

Új életkedvet adni

Ebből következik egyebek között az, hogy az új kormánynak mindenekfölött olyan nemzetpolitikai, stratégiai munkához kell hozzálátnia, amelynek révén a nemzeti lét és így az egész magyarság számára nyílik távlat, ami új bizalmat ébreszt, új életkedvet és erőt ad ennek az immár önmagát is pusztító népnek. Melyek lennének a sorrendiségben a legfontosabb nemzetpolitikai tennivalók, ha jönne – minél előbb – egy tisztességes nemzeti kormány?
A sorban az első helyekre kell állítani a nemzet puszta biológiai, fizikai létét fenntartó, feljavító intézkedéseket, mert ha a magyar népesség fogyása, az elöregedés, etnikai arányaink romlása a Kárpát-medencében így halad tovább, akkor hiábavaló lesz minden erőfeszítés hosszabb távon a nemzeti lét fenntartására; Másodikként a társadalom erkölcsi és szellemi tisztulását és fejlesztését – újjáépítését – kell céltudatosan megszervezni, mert egy lezüllesztett és elbutított társadalommal a világ legkülönb kormányzata sem tud mit kezdeni. Kézenfekvő, hogy az előbbi ügyben elsőrendű feladat egy átfogó és valóban hatékony családpolitika kidolgozása és sürgős bevezetése, illetve az egészségügyi ellátás rendbetétele a háziorvosi szolgálattól a rendelőintézeteken és kórházakon át a klinikákig és a társadalombiztosítás rendjéig, megszüntetve a mai káoszt és megint csak újjáépítve mindazt, amit itt most lerombolnak. Itt a családpolitikával szoros kapcsolatban az oktatási-nevelési intézményrendszer megerősítése és újraszervezése a legfontosabb feladat, az óvodáktól és a kisiskoláktól az egyetemek és főiskolák, a tudományos és a művészeti intézményeken át az iskolán kívüli közművelődés támogatásáig.

Faluépítés

Az pedig a valóban nemzeti kormány természetes dolga, hogy itthon abbahagyja a mai falurombolás politikáját, a külhoni magyarságnak pedig ugyanilyen természetesen lehetővé teszi a kettős állampolgárság elnyerését. A fentieken túl még sok tennivalója lesz egy új kormánynak, például a mezőgazdasági és vidékfejlesztési vagy a honvédelmi, nemzetvédelmi és közrendvédelmi kérdések megoldása. Ám egy széthulló, elnyomorodó és erkölcsi normáiban felbomlasztott társadalom értékeiben és értékrendjében való visszarendezése és újjászervezése nélkül reménytelen lenne a nemzet sorsa.
Bíró Zoltán, irodalomtörténész (Magyar Hírlap)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1442

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.