A kisebbségeket sok esetben másodrangú állampolgárokként kezelik.
Románia alaptörvénye, az alkotmány továbbra is egységes nemzeti államról beszél, miközben az ország lakóinak több mint egytizede más nemzetiségű.

Nyelvhasználat

Nem ismerik el második hivatalos nyelvként a magyart vagy más nemzeti kisebbségek anyanyelvét még azokban a régiókban sem, ahol nagyobb körülhatárolható tömbben, többségben, vagy nagyobb számarányban évszázadok óta élnek ezek a népek és népcsoportok. Romániában egyetlen hivatalos nyelv van, a román. Székelyföldön az őshonos székely nép sem használhatja hivatalosan anyanyelvét, bár a lakosság közel 80 százalékát teszi ki.
Továbbra sem történt elégséges lépés a kétnyelvűség széleskörű kiterjesztésére. Hátrányos helyzetbe jut a magyar polgár, akkor is ha egyáltalán használhatja az anyanyelvét a bíróságon, a közintézményekben, hivatalokban, ugyanis az alkalmazottak többsége csak az állam hivatalos nyelvét ismeri. Székelyföldön a közintézmények µ-ben román nemzetiségűek a vezetők és az alkalmazottak is, akik nem ismerik a magyar nyelvet.
A közintézmények csak román nyelvű bizonylatokat állítanak ki, így a magyarnak, ha anyanyelvén van szüksége igazolásra, többletköltséggel szerezheti be.

Demokratikus érdekérvényesítés

A román kormány a területi autonómia igényét csírájában folytja el. Még a közösségi akarat kifejezésének lehetőségétől is megfosztja az őshonos magyarságot. Székelyföld területi autonómiája érdekében több önkormányzat által kiírt igénykinyilvánító helyi népszavazást bírósági eljárás révén akadályoztak meg, megsértve ezáltal a véleménynyilvánítás szabadságát. Az SZNT által szervezett és lebonyolított nem hivatalos igénykinyilvánító népszavazás során az abban résztvevőket folyamatosan megfélemlítették, egyes helyeken adminisztratív eszközökkel kívánták megakadályozni a demokratikus jogok gyakorlását.
Az autonómiaigény nyomatékosítását szolgáló székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés és ditrói Székely Nemzetgyűlés szervezőit és résztvevőit a legkülönbözőbb módszerekkel kívánták megakadályozni abban, hogy a véleménynyilvánítás és a szabad gyülekezés alapvető jogát gyakorolják.
Az SZNT, a belső önrendelkezés elérése érdekében létrehozott közképviselet, kidolgozta és két alkalommal is a parlamentbe jutatta Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó Statútumot. A parlament szakbizottságai és plénuma érdemi vita nélkül utasította vissza a törvénytervezetet, holott ez ellentmond az Európa Tanács 1993/1201-es Ajánlásának, amely politikai kötelezettségként fogalmazza meg, hogy azokban a régiókban, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelően, autonóm közigazgatási hatóságokkal vagy különleges státussal rendelkezzenek; szembeszáll az Európa Tanács 2003/1334-es Határozatával, amelynek értelmében az emberi jogok, a demokrácia és a törvények érvényesítésének egyik eszköze a területi autonómia, melynek révén egy régió lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak; figyelmen kívül hagyja a Regionális Autonómia Európai Chartájában előírtakat, miszerint figyelembe kell venni a régiók jelenlétét az európai államokban és lehetővé kell tenni olyan regionális szintű hatalom létrehozását, amely széleskörű autonómiával rendelkezik, és birtokában van a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközöknek; semmibe veszi az Európai Parlament Románia EU-csatlakozásáról szóló Jelentésében feltüntetett elvárást, mely szerint a romániai magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit tiszteletben tartó intézkedéseket kell foganatosítani; megfosztja a székely népet alapvető közösségi emberi jogától, történelmi területének önkormányzásától, hiszen továbbra is alárendeltségben, társadalmi, gazdasági kiszolgáltatottságban tartja a történelmi Székelyföldön 76 százalékos többségben levő, 600 000-es lélekszámú őshonos székely közösséget!

A választási rendszer

Romániában a kisebbségek számára diszkriminatív a választási- és a párttörvény, ezt elítélte a Velencei Bizottság az EBESZ és az Amnesty International is erről szóló jelentésében. Ezen törvény révén akadályozták meg egymás után két alkalommal is a Magyar Polgári Szövetség helyhatósági, majd parlamenti választásokon való indulását. A diszkriminatív választási törvény miatt az elmúlt 17 évben a kisebbségi közösségeken belül nem tudott érvényre jutni a demokrácia működésének egyik alapelve: a többpártrendszer.

Az egyházak

Történelmi egyházaink szintén diszkrimináció áldozatai. Az ortodox egyház rendkívüli állami támogatásban részesül, állami segédlettel megvalósított terjeszkedésének eredményeként a Székelyföld, de más őshonos nemzeti kisebbségek által lakott területek etnikai arányai megváltozóban vannak.
A görögkeleti egyház kormányrendelettel újabb és újabb ingatlanokat kap, s átláthatatlan, ellenőrizhetetlen az állam finanszírozásának mértéke, a történelmi magyar egyházak államosított ingatlanjait nem szolgáltatják vissza, vagy ha néhányra kormányhatározat is született, annak tulajdonba való visszajutását bíróságon támadják meg. Egyházaink által visszakövetelt ingatlanok 10 százaléka sem került még vissza jogos tulajdonosához.
Még a kommunista rendszer sem engedte meg magának, hogy beavatkozzék az egyházak pénzügyeiben. Azt az egyház saját belső törvényei szabályozták, a teljes könyvvitel anyanyelvű volt, a hívek magyar nyelvű nyugtát kaptak adományaikért, stb. Ezt az intézményi autonómiát az elmúlt évben számolta fel a román „jogállam”.

 
Oktatás

Továbbra sincs önálló állami magyar egyeteme a több mint másfélmilliós romániai magyarságnak. A jelenlegi kormány programjában sem szerepel a Bolyai Tudományegyetem visszaállítása, s önálló magyar karok létrehozásában sincs előrelépés. S bár nehéz küzdelem árán immár önálló magyar nyelvű iskoláink is vannak, az önálló oktatási intézményhálózat kialakítása – az iskolahálózattól a sajátos tantervekig – még szóba sem kerülhet.
A moldvai magyarság anyanyelven történő vallásgyakorlását, illetve anyanyelven való tanulását továbbra is komoly akadályok nehezítik. Bár fakultatív órák formájában néhány helyen lehetséges a magyar nyelv tanulása, de az állami tanintézményekben korlátozzák az anyanyelven való tanulás jogának szabad gyakorlását.

A ’89-es fordulat óta a szaktárca képtelen volt a kisebbségek számára használható román nyelv és irodalom tankönyvet kiadni, így az ország hivatalos nyelvének elsajátítását is akadályozzák, miközben szigorúan megkövetelik azt. Ezen felül, az érettségi- és képességvizsga-tételeket is két hónappal tették fel a szaktárca honlapjára románul, mint a nemzeti kisebbségek nyelvén. A Diszkriminációellenes Tanács ezt el is ítélte, minden következmény nélkül. Nem engedélyezik a magyarságnak, hogy saját nemzete történelmét tanulhassa, s a románságnak sem tanítják a magyar történelmet, mely az együttélést és az egymás megértését segítené. Bizonyos tantárgyakat – Románia földrajza, történelme – továbbra sem lehet anyanyelven tanulni. Erre viszont a Diszkrimináció Ellenes Tanács továbbra sem adott választ, bár tárgya volt beadványunknak.

Folyamatosan hátrányos helyzetben van a magyar tankönyvkiadás.
Az oktatás másik nagy gondja a szubszidiarítás elvének semmibe vétele. Mind a mai napig a tanügy-minisztériumban döntik el, hogy egy adott iskolában melyik évfolyamon hány és milyen arcélű osztály induljon. Ebbe semmi beleszólása nincs se az iskolát finanszírozó önkormányzatnak, se az oda járó gyermekek szüleinek.

A diszkrimináció minősített formája, hogy magyar vidéken a román diákok számára kis létszámú osztályokat indítanak (esetenként egyetlen tanulóval), de ugyanezt a szórványban élő magyarok számára nem teszik meg.

Regionális fejlesztés

Románia térségeit etnikai alapon megkülönböztetik. A tömbben magyaroklakta Székelyföldet programszerűen visszafejlesztették és folyamatosan hátrányos helyzetbe juttatták. A befektetőket következetesen más térségekbe irányították, az állami vállalatok magánosítása gyanús körülmények között történt, a privatizált székelyföldi vállalatok mind csődbe mentek, míg az ország más térségeiben a hasonló iparágak fejlődnek.

Nem történt infrastrukturális fejlesztés ezen a vidéken, a teljes úthálózata katasztrofális állapotba jutott. Tudatosan rontják a Székelyföld belső kohézióját, felszámolják az itteni régiók között a hagyományos kereskedelmi, kulturális kapcsolatokat. Székelyföldön pozitív diszkriminációban részesítik a román vállalkozókat. A magyar vállalkozók arra panaszkodnak, hogy a pénzügyőrség az esetek túlnyomó többségében őket ellenőrzi, a román vállalkozók hiányosságai előtt szemet hunynak, esetenként falaznak is a gazdasági bűncselekménnyel gyanúsítottaknak.

Rendőrség, fegyveres testületek

Hiányoznak a hadseregben és a rendőrségben a magyar tisztek és alkalmazottak, s nem lehet használni a magyar nyelvet eme intézmények kötelékében. A hadseregben a magyar fiatalokat „megkülönböztetett bánásmódban” részesítik. A gyarmatosítási törekvések Székelyföldön tökéletesen követhetők. A hadsereg, rendőrség, csendőrség, vagyis a karhatalmi erők létszáma lényegesen magasabb, mint máshol. Kaszárnyák, laktanyák épülnek. A gyarmatosítási törekvéseket igazolja, hogy kézben tartják a kulcsfontosságú intézményeket, a pénzügyet, vámot, számvevőszéket, az igazságszolgáltatást, a karhatalmi szervek kezében van a törvényhozó testület, az ügyészség. Az igazságszolgáltatás politikai befolyásoltsága szemmel követhető.

Egészségügy

A magyaroklakta vidékeken egyre kevesebb a magyar orvos (ez is a magyar egyetem hiányára vezethető vissza), így kommunikációs zavar alakul ki a beteg és a kezelője között.
Ugyanakkor számszerűen kimutatható, hogy az egyes vidékeknek visszaosztott egészségügyi alapok távolról sem arányosak az ugyanazon vidékekről érkező befizetésekkel.
Média, kommunikáció
A magyar nyelven sugárzott állami tévé- és rádióadások száma és időtartama lényegesen kevesebb, mint a romániai magyarság számaránya.
A magyarok és más nemzeti közösség médiában való megjelenése a többségi nyelv dominanciája által korlátozott.

Tisztelt képviselő Asszony/Úr!

A felsorolásban nem törekedhettünk a teljességre, mert a trianoni döntéssel Romániához csatolt őshonos magyar nép és a más kisebbségek jogfosztottságának részletes taglalása egy sokkal hosszabb elemzés tárgya lehetne.

Úgy érezzük, az Európa Parlament, az EBESZ, az ENSZ felelőssége is, hogy az Unió soraiban ne lehessen olyan ország, amely nem tartja tiszteletben a különbözőség jogát saját joggyakorlatában. Éppen ezért tisztelettel megkérjük, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy rávilágítson: Bukarestben az EBESZ értekezleten, a román államelnök által magasztalt kisebbségi jogmodell mögött súlyos jogfosztottság áll, Romániában lábbal tiporják az alapvető emberi és kisebbségi jogokat.

Fodor Imre, az SZNT elnöke