Tom Gallagher: „Nem fog fájni a szívem, ha a magyar párt a múlté lesz”

Az RMDSZ veszélyesen kezd hasonlítani az olyan nacionalista mozgalmakra, melyeket a Miloąević-idejebeli Szerbiában láthattunk. Tom Gallagher brit politológus publicisztikája. [gordius]

Az RMDSZ hanyatlása most már nyilvánvaló. A márciusi kongresszus során a szövetség egyetlen tagja sem szállt versenybe Markó Béla ellen, aki 1993 óta elnök. Közben a Korrupcióellenes Ügyészség annak a titokzatos 30 ezer eurónak az ügyében nyomoz, melyet Markó egy fantom-kiadótól zsebelt be olyan versekért, melyek nem hogy papíron, de még az ő fejében sem léteznek.

Az RMDSZ-nek jutott legnagyobb minisztérium vezetője keresztút előtt áll: bűnvádi eljárást kezdeményeztek ellene azzal vádolván őt, hogy egy ipari kémhálózatot támogatott, magyarán gyanítják, hogy titkos információkat szolgáltatott ki a bolgár Sztamen Sztancsev hálózatának.

Sem Nagy Zsolt, sem pedig az RMDSZ-elnök nem érezték kötelességüknek, hogy lemondjanak tisztségükről. Nagyot végül felfüggesztette az államelnök, Markó pedig megelégedett lemondása bejelentésével.

Így legkevesebb egy párhuzam vonható az RMDSZ és a liberálisok (PNL) közt: mindkét politikai szervezetet egy hataloméhes érdekcsoport irányítja.

Többé-kevésbé meglepő a romániai közvélemény szenvtelensége. Az RMDSZ már nem „új fiú”, hanem egy csoport betyár, akik néha egymás közt magyarul beszélnek. A civil szféra bizonyult a leghiszékenyebbnek. Még 2000 után sem kapta fel a fejét senki igazán, pedig akkor már világossá vált, hogy az RMDSZ nem szándékszik jó irányba befolyásolni szociáldemokrata koalíciós partnerét.

Amúgy nem emlékszem, hogy a Tiszta Parlamentért Koalíció 2004-ben összeállított listáin túl sok RMDSZ-es oligarcha szerepelt volna, akiről összeférhatetlenséget lehetett feltételezni.

A közelmúltban volt egy másik, sokatmondó pillanat is: tavaly decemberben, amikor Vadim Tudor csavargói egy páholyban tartották fogva a kommunizmus elítélése alkalmából rendezett ünnepségre érkező civil személyiségeket, Horia Roman Patapievici Verestóy Attilát hívta segítségül.

Utóbbi nem fárasztotta magát, és pár hónap múlva a nagy-romániás kollégákkal együtt szavazta meg az államelnök felfüggesztését.

A leghiszékenyebb kétségkívül alulírott volt. 1990-ben még egy progresszív közép-európai politikai erőként írtam le a szövetséget, mely elkötelezte magát amellett, hogy a román politikai élet dzsungelében rendet teremtsen. 2003-ban jöttem rá a tévedésemre, amikor Frunda György mindenféle zavaros kifogásokkal állt elő mondván, hogy a politikai elit vagyonának független vizsgálata fölösleges.

Fösvénysége és az arra irányuló vágya, hogy monopolizálja a magyarság politikai életét, oda vezettek, hogy az RMDSZ veszélyesen kezd hasonlítani az olyan nacionalista mozgalmakra, melyeket a Milosevici-idejebeli Szerbiában láthattunk.

Ez a deficit – melyhez hasonlót több, régióbeli kisebbségi szervezet kormányzati szerepvállalása során megfigyelhetünk, például a bulgáriai törököknél vagy a makedóniai albán szervezeteknél – megköveteli, hogy megfontoljuk: mi az értelmük a kelet-európai etnikai pártoknak.

Kíváncsi vagyok, melyik civil szervezet szponzorizálna egy ilyen témájú rendezvényt.

Az RMDSZ kilengései nem jelentik azt, hogy az igazság az ultranacionalisták oldalán állna. A Romániát szétmorzsolni próbáló, barbár szeparatistákról szóló fantazmagóriák Disneylandbe valók. Az RMDSZ-esek egyelőre unionisták – talán azért is, mert egy 41 megyével rendelkező országban könnyebb elértéktelenedni, mint egy 12 vagy 4 megyével rendelkezőben.

Az utóbbi időben még a szövetségesei is eltávolodtak a velejéig romlottnak tűnő szervezettől. Cozmin Gusa részletes bemutatója az RMDSZ vezetői által felhalmozott vagyonokról arra utal, hogy a Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) diszkréten oroszbarát diskurzusát antik, nacionalista felhangokkal fogja fűszerezni.

Bevallom, nem fog fájni a szívem, ha a magyar párt hamarosan – valószínűleg 2008-tól – a múlté lesz. Védnie kellett volna a kisebbségét, de nem felelt meg az elvárásoknak. Ha Eckstein-Kovács Péter meg akar menteni valamit a szövetség romjaiból, maga köré kell gyűjtenie a magyarságot és csatlakoznia kell az ország haladó erőihez – melyekhez amúgyis feloldhatatlan kötelék fűzi.

(Transindex)

Tom Gallagher a nagy-britanniai Bradford egyetem Etnikai Konfliktusok és Béke (Ethnic Conflict and Peace) tanszékének vezetője. Szakterülete a délkelet-európai posztkommunista államok fejlődése. Rendszeresen látogat a régióba, Románia sorsát pedig különösen figyelemmel követi.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.