A Versailles-ba érkező magyar küldöttséget kész tények elé állították: gróf Apponyi Albert, gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál nem tudta meggyőzni az elvakult politikusokat. Jelenlétük semmit nem változtatott a nagyhatalmak által megszerkesztett békeszerződés szövegén. A modernkori történelem legnagyobb fosztogatásának lehetett tanúja a világ 87 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én.
A következményekkel mindannyian tisztában vagyunk. Legtalálóbban Duray Miklós felvidéki politikus írt erről a napokban: „Trianon után bizonyíthatóan kettévált a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra. Úgy, mint a hóviharban, a menedékházban melegedőkre és a kint szorultakra. A bentiek – helyszűke miatt vagy hitevesztettségükben – marják egymást, a kívül rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák. Be, a többiek közé nem mehetnek, de az is lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük. Sem új házat, sem hazát nem tudnak maguknak építeni.”
87 évvel a gyalázatos döntés után a magyarság legalább annyira fásult, mint egy emberöltővel ezelőtt. A Horthy Miklós vezette magyar hadsereg terület-visszaszerzési sikereit leszámítva e közel kilenc évtizedben egyetlen átfogó terv, elképzelés sem született a Kárpát-medencei magyar kérdés méltányos és tisztességes rendezésére. E tekintetben a rendszerváltás és az azt követő 17 esztendő sem hozott lényegi előrelépést. A Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott önrendelkezési jogtól ma is éppen olyan távol állunk, mint 89 évvel ezelőtt, annyi különbséggel, hogy néhány éve az autonómiáról szabadabban beszélhetünk, a hiányzó, össznemzetben gondolkodó magyar politikai elit nélkül azonban kivitelezése a jövő ködébe vész.
Trianon nemcsak azért gyásznap minden magyar életében, mert elvette a magyarságtól ősi jussát, az ezeréves magyar állam területeinek zömét, hanem emberöltőkön át meghatározta mindennapi létét, gondolkodásmódját határon innen és túl. Trianon bennünk él, egyféle gyógyíthatatlan betegségként, amivel megtanultunk ugyan élni, de láthatatlan vasfogai minduntalan belénk marnak.
Trianon öröksége orvoslásra vár. Jönnie kell egy olyan kornak, amikor nálunk bátrabb és merészebb magyarok egyszer kimondják: eddig volt, de tovább nincs. A mindenkori magyarságnak ehhez joga van.

(Erdélyi Napló)

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.