„Dolgozzanak az ügyön azok, akiknek ezen dolgozniuk kell. Döntsenek a bíróságok és mi Göncz miniszter asszonnyal erről az ügyről ebben a szellemben beszélgettünk” – mondta Ján Kubis pozsonyi külügyminiszter.

Malina Hedvig egyszer már volt a hungarofóbia áldozata: tavaly augusztusban két rasszista Nyitrán véresre verte. A brutalitás indoka: Hedvig magyar.

Utóbb a hivatalosok elkezdték vitatni az ügyet, a felvidéki kormányfő is megnyilatkozott – eléggé félresikerülten. Ficó megrágalmazta a magyar lányt – bizonyítékok nélkül. (Újabban Ficó már „árnyal”, nem a magyar lányt bántja, hanem a felvidéki magyar politikusokat ebben az ügyben (is)).

 Tavaly novemberben két szlovák följelentést tett Hedvig ellen, az egyik egyértelműen a felvidéki titkosszolgálat embere, a másik csak vélhetően ügynök – mármint ügynök volt, mert közben öngyilkos lett.

Ha az állami titkosszolgálat embere(i) tesz(nek) följelentést, az bizony fölöttébb gyanús.

Erősen azt a látszatot kelti, hogy az állam akar nyomást gyakorolni a magyar fiatalra.

Volt-e erre példa a felvidéken?

Sajnos, 1920 óta rengeteg.

A felvidék elcsatolása után seregnyien öngyilkosok lettek a magyarok közül az idegen elnyomás miatt.

A negyvenes évek közepén a hírhedt Benes-dekrétumok egyértelműen és egész Európában – ma már – elítélt módon állami szintre emelték a hungarofóbiát.

A szó szoros értelmében üldözték ki a magyarokat pozsonyi, kassai lakásukból, falusi házukból – a magyarüldözés túlélői közül számosan ma is itt élnek közöttünk, és emlékeznek a Duna túlsó partjáról csónakjuk után lövöldöző idegen határőrökre.

A hetvenes, nyolcvanas évek állami hungarofóbiájáról Duray Miklós írt híressé vált könyvet, majd ő maga is „élvezte” az állami hungarofóbia áldásait hosszú ideig elzárásban.

2004. decembere óta elszaporodtak a magyarverések a térségben.

A Felvidéken is terrorizálják a magyarokat a rasszista bűnözők.

Két rasszista áldozata – a hála Istennek, életben maradó – Hedvig.

Most az állami igazságszolgáltatás kezében a magyar lány.

A Benes-dekrétumokkal magyarokat kifosztó és terrorizáló, az Eszterházy Jánost börtönben halálra sanyargató állam jogutódjának a kezében várja jövendőjét Malina Hedvig.

A nevezett állam képviselője elégedett a budapesti külügyminiszterrel.

„Dolgozzanak az ügyön azok, akiknek ezen dolgozniuk kell. Döntsenek a bíróságok és mi Göncz miniszter asszonnyal erről az ügyről ebben a szellemben beszélgettünk” – veregette vállon jelképesen a budapesti külügyminisztert Ján Kubis.

Nagy az egyetértés.

A magyarok érdekeit hivatalból védő külügyminiszter nem vállalt ütközést a magyar lány érdekében.

Felsőbb szempontok miatt?

Kényelem okán?

Megfeleléskényszerből?

Jófiúskodásról a külügyminiszter asszony esetében nem beszélhetünk.
Legföljebb hercigeskedésről.

Ki-ki arra gondolhat, amire akar.

Az azonban bizonyos: a magyar közösség semmiképp nem hagyhatja cserben a magyar lányt.

Hedvignek éreznie kell, hogy a magyarok mellette, mögötte állnak, és szeretettel, aggodalommal, bizakodással figyelik sorsának alakulását.

Írta:  Molnár Géza Pál, a www.gondola.hu publicistája