A nemzeti öntudat megfakulásához. Ezzel a szomorú ténnyel szembe kell néznie minden nemzetéért felelõsséget érzõ és vállaló egyénnek, mert csak ezt felismerve, elismerve és beismerve tehetjük meg a szükséges és nélkülözhetetlen lépéseket a magyarság megmentése érdekében.
Amint az elmúlt néhány évben több alkalommal is kiderült, gondoljunk csak az állampolgárságról szóló népszavazás vagy a legutóbbi parlamenti választások eredményére, a nemzeti öntudat leginkább Magyarországon sérült. Azon a Magyarországon, melyet nem is olyan régen mi, a jelenlegi határokon kívül élõk, anyaországunknak álmodtunk. Sajnos ezúttal is megállapíthattuk, az álmoknak az a sorsa, hogy elõbb-utóbb szertefoszoljanak, ennek ellenére álmodni jó és álmodni kell, mert álmok nélkül nem lehet értelmes és tartalmas életet élni, álmok nélkül elvész a gondolat, álmok nélkül elviselhetetlenekké válnak a szürke hétköznapok. A mi álmunk is szertefoszlott 2004. december ötödikén, mert rá kellett döbbenünk, hogy Magyarország szavazásra jogosult polgárainak hatvanhárom százaléka közömbösen, és tizenhét elutasítóan viszonyul a határokon túl élõ nemzettársaihoz. Ezzel szemben alig másfél millió azok száma, akik szolidárisak velünk. A számok önmagukért beszélnek. A népszavazás adatait elemezve, rá kellett döbbennünk, hogy a lakosság kétharmada egyáltalán nem vagy alig rendelkezik nemzeti öntudattal, míg közel másfél millió kifejezetten ellenségesen viszonyul ahhoz a nemzethez, melynek nyelvét beszéli. Rá kellett döbbennünk, hogy számunkra jelenleg nem létezik anyaország, csak egy szétszabdalt, megcsonkított állam létezik, ahol még magyarul beszélnek ugyan, de ha az állampolgárok körében felsõ utasításra és irányítással végzett sikeres agymosás a jelenlegi ütemben folytatódik, már nem sokáig. Hiszen aki a nemzettudatát elveszíti, az elõbb-utóbb a nyelvétõl is megválik. Ugyancsak a nemzeti öntudat hiányára vezethetõ vissza a hosszú évek óta tartó népességfogyás, melynek következtében Magyarország lakossága évrõl évre egy közepes város lélekszámával lesz kevesebb. Mindezt végiggondolva, óhatatlanul feltevõdik bennünk a kérdés, vajon tehetünk-e valamit, és ha igen, akkor mit, e lassú, de a jelenlegi állapotban, helyzetben és körülmények között biztosra vehetõ nemzethalál bekövetkeztének megakadályozása érdekében? Mit tehetünk? Elsõsorban fel kell ocsúdnunk az utóbbi két esztendõ magyarországi eseményeinek döbbenetébõl, majd felocsúdva, némiképp magunkhoz térve, meg kell szabadulnunk a rajtunk egyre jobban elhatalmasodó, agyat és lelket bénító letargiától. És ha ezt sikeresen megcselekedtük, gyengeségeinktõl megszabadulván, tovább kell lépnünk a megoldás irányába. Ennek érdekében minden nemzeti érzelmû, elkötelezett, igaz magyar ember a nyilvánosság elõtt hangosan és jól érthetõen fel kell tegye a következõ kérdést: Miért jutottunk ide? Fel kell tenni ezt a kérdést, mert a jól megfogalmazott, szükséges és elengedhetetlen kérdések és a rájuk adott megfontolt válaszok önmagukban is közelebb visznek a megoldáshoz.
Miért jutottunk ide? E felvetésre leszögezhetjük, hogy téves és elhibázott az a vélemény, mely kizárólag csak a trianoni döntés vagy az országra kényszerített kommunista diktatúra hatásában jelöli meg az okokat. A probléma ennél sokkal bonyolultabb és összetettebb, és a feltett kérdésre helyes válasz csak akkor adható, ha képesek vagyunk magunkkal õszintén szembenézni. A magunkkal való szembesülés egy újabb kérdés felvetését vonja maga után, mely így hangzik: Hogyan jutottunk ide? A tragikus helyzetbõl való kilábalás érdekében ez éppen olyan szükséges és elengedhetetlen kérdés, mint az elõbbi, ezért felelõsségteljesen kell a megválaszolásával próbálkozni.
Hogyan jutottunk ide? Úgy, hogy nem rendelkeztünk megfelelõ önismerettel, nem ismertük kellõképpen múltunkat, történelmünket, és ha mégis, ismereteinket egyáltalán nem vagy hiányosan adtuk át utódainknak, ezzel megfosztva õket az önbecsülés lehetõségétõl. Mert múltja ismerete nélkül az egyén gyökértelenné válik, akit ide-oda sodorhatnak a változó irányú szelek, és nem mindig a helyes irányba. Múltja ismerete nélkül az egyén gerinctelenné válik, akit ide-oda hajlítgathatnak ellenséges hatalmak, saját érdekük szerint, önnön rovására. Múltja ismerete nélkül az egyén bábuvá válik, akit ide-oda rakosgathatnak idegen kezek, de sohasem a neki megfelelõ helyre. És ne feledjük, egyének sokasága alkotja a nemzetet.
Hogyan jutottunk ide? Úgy, hogy megengedtük és elfogadtuk, hogy mások, nélkülünk döntsenek rólunk, s tiltakozás és ellenállás helyett utólag a kedvezõtlen történelmi helyzetre hivatkozva, még meg is indokoltuk ezen döntések bekövetkeztének szükségszerûségét. Megengedtük és elfogadtuk, hogy tõlünk idegen elvek és eszmék igájába hajtsanak. Megengedtük és elfogadtuk, hogy meghamisítsák történelmünket, hogy kitörüljék és átírják emlékeinket. Megengedtük és elfogadtuk, hogy lábbal tiporják õsi jogainkat, hogy feldúlják otthonainkat, hogy elrabolják és meggyalázzák legszentebb nemzeti ereklyéinket.
Hogyan jutottunk ide? Úgy, hogy most, mikor életünket mi magunk irányíthatnánk, most, mikor jövõnket mi magunk formálhatnánk, most, mikor végre beleszólhatnánk sorsunk alakulásába és meghatározhatnánk mindennapjaink minõségét, most sem vagyunk képesek kihasználni lehetõségeinket. Most sem vagyunk képesek összefogni és közös erõvel megszabadulni a bõrünk alá férkõzött férgektõl, hanem hagyjuk, hogy tovább élõsködjenek rajtunk. Most sem vagyunk képesek kiegyenesedni és felemelt fejjel azt mondani: elég volt a hazugságokból, lopásból és csalásból. Most sem vagyunk képesek helyes döntéseket hozni, hiszen olyan politikai kalandorokat veszünk önként a nyakunkba, akik naponta elárulnak, félrevezetnek és megaláznak minket, akik bekötik szemünket, hogy a biztos pusztulás felé vezethessenek.
A kérdésfelvetésnek s a válaszadásnak csak akkor van igazán értelme, ha ténylegesen elvezet a megoldás felismeréséhez, megfogalmazásához, kimondásához és megvalósításához. Jelen esetben meggyõzõdéssel kijelenthetjük, hogy a megoldás elsõsorban a szülõk és a pedagógusok kezében van. Õk kell úgy és olyanná neveljék a jövõben felcseperedõ nemzedékeket, hogy öntudatos, történelmi múltunk ismeretében nemzetükre büszke felnõttekké váljanak, akik átveszik, megõrzik, ápolják, gyarapítják és továbbadják értékeinket, szokásainkat, hagyományainkat és édes anyanyelvünket. Ezt a nemes feladatot viszont csak úgy leszünk képesek teljesíteni, ha elsõsorban mi magunk is tudjuk, hogy kik voltunk és vagyunk, honnan jövünk és merre akarunk tartani. Ha tudatában vagyunk annak, hogy magyarnak születni kegy azok számára, akik magukénak mondhatják ezt a nehéz, megpróbáltatásokkal tûzdelt, sokszor kegyetlen, de gyönyörû sorsot. Magyarnak születni a gondviselés által nyakunkba akasztott édes teher, melynek súlya csak növekszik az idõ múlásával, de egy életen keresztül cipelni igazi embert próbáló feladat, melynek nem akárki tud megfelelni. Magyarnak születni bánat és öröm sajátos egyvelege, mely bennünk öltött olyan értelmes formát, mely õsi, egyedi és megismételhetetlen, ezért nemcsak saját magunkkal, hanem az emberiséggel szemben is bûnt követünk el, ha hagyjuk felmorzsolódni, ha hagyjuk kiveszni ezt a nemzetet. Magyarnak lenni egy olyan keserédes állapot, melyet vállalni kell, s felemelt fejjel, büszkén megvallani, mert elõdeinknek hála, van mire büszkék lennünk, ezért úgy kell élnünk, cselekednünk és alkotnunk, hogy majdan utódaink is büszkék lehessenek ránk. Magyarságát van, aki szinte születése pillanatától tudatosan vállalja, van, aki késõbb ébred öntudatra, és olyan is akad, aki megtagadja, ezért rá kell ébreszteni, hova tartozik, de mindannyiuk, mindannyiunk számára az a fontos, hogy végül ezt megéljük, átéljük és tegyünk is valamit megtartása érdekében. Ha erre képesek vagyunk, akkor lesz, de csak akkor lesz magyar jövõ a Kárpát-medencében, és erre képesek kell lennünk ahhoz, hogy megmaradjon és gyarapodjék a nemzet az elkövetkezõ ezer esztendõben is.

Bedõ Zoltán

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.