Kisvárosom egyik tanácstagja, - volt RMDSZ elnöke, - amikor a tulipános szövetség épp az autonómia „felvállalásával” kampányolt, készült bejutni a román parlamentbe, kerek perec kijelentette, hogy nincs szükség az autonómiára. Hogy ő nem ért egyet azzal, hogy Székelyföld önálló státuszt nyerjen, mert úgyis jön az Unió, az majd megold mindent. Aztán durván beütött a földbe, amikor egy későbbi tanácsülésen megpróbáltam felolvasni a Székely Nemzeti Tanács levelét. Azt a kérelmet, amelyben Marosszék Székely Tanácsa arra kéri kisvárosom vezetését, hogy írjon ki népszavazást a területi autonómia és az ahhoz való tartozás érdekében. Az „Együtt az autonómiáért!” lozinkával kacérkodó, vörös tulipános, tanácsos társaim belém fojtották a szót. A vad RMDSZ-es végrehajtással karöltve, nem engedték meg, hogy felolvassam a kérést. Új lozinkájuk neve: „Együtt az autonómia ellen!” Aztán mit ad Isten, három év elteltével a - volt RMDSZ elnök - tanácsos társam, kezdi siratni az autonómia hiányát. A területiét. Magából kikelve teszi szóvá, hogy kisfaluja legelőjét a szúcsávai, s bármelyik „hegyen túli” állattartó pályázhatja. Sőt, hogyha az illető jöttment megnyeri az árverést, modernebb szóval a licitet, az arra a területre járó uniós támogatást is bekasszírozza. Leveszi a tejfölt. Akkor most szép halkan megkérdezném az elvtársaktól: még mindig azt állítják, hogy nincs szükség arra, hogy területi autonómiában éljünk? Hogy végre bekeríthessük azt a földet, amelyet őseink hagytak ránk 1110 évvel ezelőtt. Szorul az autonómia ellenzőinek és halogatóinak kapcája. Halovány érvelésük napról-napra erőtlenebb. Ezért is idegesek mostanában. Nagymenő autószerelő barátom “vas” logikája enyhén szólva, szintén “defektes”. Ő azt mondja, hogy azért nem kellene területi önrendelkezést kérni, mert mi lesz akkor a szórványban, a hegyen túl élőkkel. Azt javasolom neki, hogy ezután sohase lakjon jól, mert mi lesz azokkal, akik bizony keményen éheznek szerte a nagyvilágban. És ilyen alapon a független Erdély egykor szintén egy rossz megoldás volt, mert kihagyta a csángókat. Szorul az autonómia ellenzőinek és halogatóinak kapcája. Halovány érvelésük napról-napra erőtlenebb. Ezért is idegesek mostanában. Pedig szavazhatnak ellene is. Igaz azt sose felejteném el nekik. Akárcsak az öreg backamadarasi bácsi, aki pálinkát kért kölcsön a fiától. Mire a fia azt mondta, nem ad, mert fél, hogy elfelejti visszaadni. Mire kesernyés ábrázattal így szólt az idős édesapa: - Fiam, hogyha adsz, lehet, hogy elfelejtem megadni. De hogyha nem adsz, azt soha a büdös életben nem felejtem el! Csíki Sándor Megjelenés előtt az Európai Időben.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.