Az első eset március 17-én történt, itt három kiskorú magyar fiatalt bántalmaztak a többségi nemzethez tartozó fiatalok.
Az egyik sértett K.V. a következőket nyilatkozta munkatársunknak:
- Az eset március 17-én hajnalban történt, pontosabban éjszaka fél kettő körül Temerin központjában. Mi a Kolónia városrészről tartottunk a központ felé, amikor útközben a későbbi támadóink elkezdtek lökdösni bennünket. Mi körülbelül tízen lehettünk akkor, ők dupla ennyien. Mi nem viszonoztuk a lökdösést és nem is szóltunk vissza semmit.
Amikor a központba értünk és a csoport (szerb ajkú fiatalokról van szó) lemaradt tőlünk, elkezdtek szidni bennünket, hogy „Jebem vam mater mađarsku”, vagyis a magyar anyánkat szidták, ezen kívül még ahogy emlékszem, azt ordították, hogy „mit keresünk itt“.
Ezekre a szidalmazásokra nem válaszolva továbbmentünk a másik irányba, amikor ők ezt észrevették, azt hitték, hogy szökünk tőlük és utánunk eredtek.
Amikor utolértek bennünket mi már csak hároman maradtunk, ők akkor körülbelül öten-hatan lehettek.
Legelőször engem ütöttek meg hátulról a nyakam tájékán, majd földre rántottak és rugdosni kezdtek. Hasonlóan jártak kollégáim is. Sérüléseink szerencsére nem tűntek súlyosnak, mivel mi is igyekeztünk védekezni, ahogy lehetett. Az incidensnek egy szerb ajkú illető vetett véget, ő szedett szét bennünket. A támadók közül egyet elkaptak a rendőrök, nekünk pedig figyelmeztetésül azt tanácsolták, hogy vigyázzunk ezek után a központban, mert megeshetnek hasonló esetek.

Az elmúlt hétvégén (2007. március 25-én hajnalban) szintén történt egy nemzeti alapon elkövetett támadás, ennek elszenvedő alanya egy 26 éves egyetemista fiú volt. A sértett hozzánk elküldött levelét alább közzétesszük:

Szombat esti láz
Újra a vandalizmus a menő

Szombat volt, mint minden fiatal, mi is a barátnőmmel az egyik helyi szórakozóhelyen tartózkodtunk, majd kettő óra után hazafelé vettük az irányt. Útközben leültünk megpihenni egy üzlet elé. Az esteli eseményeket elemezgettük, amikor a másik utcából pár fiatal fordult be, láthatólag nagy sietségben voltak. Mi azonban nem fordítottunk nagyobb figyelmet rájuk, pedig jobban tettük volna. Hangosan folytattuk a beszélgetést. Nem telt bele pár perc, amikor 5-6 szerb ajkú fiatal jelent meg ugyan abból az irányból. Több mint valószínű, hogy az előzőeket követték. Mi persze rájuk se figyeltünk, de ahogy elhaladtak mellettünk az egyik szó nélkül letepert a földre, a többiek meg elkezdtek rugdosni. Az egész olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam pontosan mi is történik. Szerencsémre a szemüvegem időben leesett, így nem bírta a szememet szétvágni, amikor a fejemet rugdosták, így épségben maradt. Nem tudom megmondani meddig vertek, de utána az egyikőjük belémrúgván még egy utolsót, a következőket mondta:
„Gde su ostali mađari?” – vagyis, hogy a többi magyar merre van. Szerencsére a barátnőmet nem bántották, ő elképedve nézte végig az egészet, nem is tehetett volna mást. A vége az egésznek, hogy az orvosok könnyebb testi sérüléseket állapítottak meg, valahogy szerencsésen alakult minden, habár alakulhatott volna sokkal rosszabbul is, erre már ismerünk egy pár példát. Ahogy észrevettem a rend őrei sem fordítottak valami nagyobb érdeklődést az egész iránt, mivel komolyabb dolog nem történt. Ami igaz, az igaz, nem hiszem, hogy felismerném akármelyiket, de még a barátnőm se.
Ahogy másnap megtudtam nem csak én jártam így, a barátnőm testvére és két barátja szintén hasonló „szívességben” részesültek. Ugyan az a dolog, semmi különösebb ok nélkül egy hasonló –vagy lehet, hogy ugyanaz a- csoport elverte őket, sőt az egyik mobiltelefont is „kölcsönkérték”. Annyi a különbség, hogy ők több mint valószínű, hogy felismerhetik a tetteseket, persze ha meglesznek, az ügy folyamatban van. Végezetül csak annyit mondhatok: Hajrá visszafejlődés. (rb.)

A két beszámoló után szeretnénk tájékoztatni a nyilvánosságot, hogy a temerini elítélt fiúk szülei tudomást szereztek arról, hogy a mitrovicai börtönben, ahol fiaik raboskodnak, a börtönőrök az egyik elítéltet, Uracs Józsefet megpróbálták megakadályozni a magyar nyelv szabad használatában, amikor az telefonon hívta rokonait. Miután börtöntársa (H.Árpád temerini elítélt fiatal) reagált a tiltásra, mondván, hogy ezzel sértik emberi jogait az elítéltnek, a börtönőrök megengedték, hogy használja anyanyelvét.
2007. március 29.
Kiss Rudolf, Emberi Jogi Központ, Szenttamás
( www.humanrightscenter.net  )

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1218

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.