Barátaim! Ma elsősorban két aktuális dologról szeretnék szólni. Először kedves vendégünk, David Irving a Nürnberg az utolsó csata című könyvéből emelek ki egy részt. Ez a könyv 1945-ben történt eseményt rögzít, a nürnbergi per tárgyalását, ami az egész világra kihatott. Nürnbergben a hitleri Németország vezetőit – már akik még életben voltak, nem lettek öngyilkosok –, tábornokait, katonáit, politikusait állították bíróság elé, és ítélték halálra túlnyomó részüket. A pernek volt egy érdekes mozzanata. A bíróság, az amerikai–angol–francia és szovjet ítélőbíróság attól félt, hogy a vádlottak, a németek szóba hozzák védekezésül a katyini mészárlást, amely évekkel korábban történt a katyini erdőben. Sztalin parancsára a szovjetek 15 ezer lengyel katonatisztet lőttek tarkón, és természetesen a németekre fogták ezt a gyalázatos tettet. Ez 1945-ben, a nürnbergi per idején már köztudott volt. Ott ült az angol, a francia, az amerikai, a szovjet bíró, és csak azzal foglalkoztak – az angolok és az amerikaiak is –, hogy ezt a tényt ne tudja senki fölhozni. Az amerikaiak már 1945-ben hazudtak a szovjetek javára, hogy ne derüljön ki: a szovjetek követték el ezt a gaztettet. Nem akarom a német politikai vezetőket mentegetni, de az, hogy a 15 ezer lengyel – egyébként németellenes – katonatiszt gyilkosai ítéljenek a németek fölött – akik kétségtelenül követtek el gaztetteket a háború során –, felháborító. Milyen világ ez? Most nem ugyanez a helyzet? Pontosan ismerik a jelenlegi magyar vezetőket, és nemhogy segítenének nekünk elzavarni ezeket, inkább palástolják a bűneiket Európában. Micsoda sötét azonosság van a történelemben? Kérem, hogy ezt értsétek meg, ez fontos. Fontosabb annál, minthogy aktuális jelszavakat kiabáljunk, mert a küzdelem, az ellenfél ismerete, lényegének meglátása nélkül hiábavaló.

Fel kell ismernünk, hogy bele vagyunk szorítva valamibe, ami rossz, ami hazug. Nemcsak ez a rendszer, a Gyurcsány-féle rendszer és kormány, hanem ez az egész unió, aminek alkotmánya sincs. Össze-vissza hablatyolnak benne, óriási pénzeket vesznek fel és palástolják a hazugságot, a nemzetközit is, meg ezt is, ami itt történik, hogy ne menjünk neki puszta kézzel ennek a kormánynak, ami mindenünket kiárusítja. És még engem vádolnak összeesküvés-elmélettel, pedig csak leleplezem ezt az aljasságot.

Kedves barátaim. Visszatérek arra a hatalmas félrevezető kampányra, amelyik ezt a gyűlést, ezt a március 15-ét megelőzte. Mi történt? Elküldték az embereket, hogy menjenek messze el Budapesttől, mert itt vér fog folyni. Azt mondták, senki se beszéljen, ne csináljunk politikát az ünnepből. Mit lehet még csinálni az ünnepből? Hogyan lehet még emlékezni anélkül, hogy célokat ne tűznénk ki magunk elé, hogy a mai helyzetet össze ne vetnénk azzal a történelmi idővel, amiről éppenséggel emlékezünk. 

Az egész társadalom félre van vezetve. Higgyétek el, régóta figyelem az eseményeket és a közleményeket, a tévéket és rádiókat. Ilyen aljas, körmönfont, a legpitiánerebb hazugságokat is felhozó propagandahadjárat még nem volt. Mert ennek a mai hatalomnak az egyik legfontosabb eszköze, ezt értsétek meg jól, sötétségben tartani a tömeget, elbutítani, félrevezetni, minden célt és összefogási szándékot kiemelni belőle, minden magyartudatot, öntudatot, történelmi emlékezetet kiherélni belőle, és mindent, ami közös akarattá tud válni, kiirtani. Egy nyáj legyen az összes nép, nemcsak a miénk. 
Célul vagyunk kitűzve, zsákmánynak vagyunk odavetve. Ez a föld kell, de hogy a földet el tudják foglalni, a nép tűrését a végtelenségig kell fokozni. A tűrés akkor a legteljesebb, ha a nép nem lát és nem hall, ha mindent elhisz, amit mondanak neki, ha fél, hogyha csak anyagi céljai vannak, ha nincs Istene, nem hisz semmiben és nem ismeri a magasabbrendűséget. Ezért veszik el az iskolát, ezért kell a szegényebb rétegek számára tandíjat fizetni, ezért építik le az egészségügyet, azért tesznek mindent, hogy az emberek be legyenek szorítva a mindennapjaikba, a gyomruk korgásába, a pénztelenségükbe, a helyhez kötöttségbe. Népirtásról van szó. Tudatos, kiszámított népirtásról a földünk minél előbbi kiürítése érdekében, mert kell a hely. Most bedobták azt, hogy egymillió ázsiai bevándorlót várnak. Nem igaz, nehogy elhiggyétek. A kínaiaknak építik a lakóparkokat? Ilyen kínai bevándorlás, ami előre meg volt tervezve, még nem volt a világon. Nem biztos, hogy egymillió kínai jön ide, lehet az más is. Egy szavuk sem igaz. Egy céljuk van, és erre a Gyurcsány-kormány a legalkalmasabb: népirtás. És ezért bűnös az Európai Unió, ezért bűnös a Nyugat, amely egyáltalán nem az, ami volt, hiszen Irving sorsa is mutatja ezt.
A népirtást a népnek joga van megakadályozni, mert az élethez mindenképpen jogunk van. Ennek megakadályozására olyan eszközt választunk, amilyen adódik. 

De a zavargásokat ők szervezték. Ők szervezték a tévé ostromát a beépített embereikkel, és a gyújtogatásokat is. Szerették volna, ha meghal egy-két rendőr már a tévéostrom estéjén, hogy aztán visszacsaphassanak. Nem igaz, hogy a békés magyar tömegek gyújtogatnak. Mi 15 éve rendezünk itt gyűléseket, ilyen vagy még nagyobb tömeg előtt, de egy kirakatot nem törtünk be ez idő alatt. Egy biciklit nem borítottunk fel. Azért jöttünk ide, hogy együtt legyünk, hogy egymás szemébe nézzünk, hallgassuk a szót. Ki itt a rendbontó? Ki itt a szélsőséges? Ti vagy én? Azért, mert szeretjük egymást? Vagy azért, mert magyarok vagyunk? Igen, ennek a bandának a szemében nagy bűn, ha valaki magyar. De ezt is számon fogjuk kérni. 

Most érik az idő, kedves barátaim. Forradalmat csak a nép részvétele mellett lehet elképzelni. Figyeljetek ide: sem írók, sem történészek, sem semmiféle könyvemberek, értelmiség magában forradalmat csinálni nem tud. A történelem ezt a világosságnál is világosabban mutatja. A magyar nép nagy része azonban nincs abban az állapotban – nem rólunk beszélek –, hogy forradalmat csináljon. Ezt pontosan tudják, ezért hozták előre a forradalmat szeptember 17-e után mesterségesen a Kossuth térre és máshová, hogy elijesszék a csendes, távoli népet, megundoríttassák a forradalomtól és lehetséges céljaitól. Álforradalmat csináltak a valódi forradalom kitörése ellen. 

Mi a teendő? A népet kell elérnünk, ezért dolgoztam ki a Lámpás-programot. Körbejárjuk az országot embertől emberig, felvilágosítjuk a népet, hogy ő is akarja a változást. Nem lehet forradalmat csinálni mesterségesen. Nem lehet fejjel menni a falnak. Előbb felvilágosítás kell. Ennek folytatása lesz: írjátok alá az aláíró- íveket. Minél több ember írja alá! Ez nem népszavazás lesz, több lesz ez annál. Aki aláírja, vállalja a nevét, az tett valamit a hazáért. Ennek a kormánynak, ennek a rendszernek pusztulnia kell! Ehhez minden ember hozzájárulhat. Egy apró lépés nagy lépéssé válik, ha milliók sokszorozzák. Mi itt felismertük, hogy kicsoda Gyurcsány, de vannak milliók, szomorú, lehajtott fejjel élő milliók, akik még nem. És ha mindenki aláírta, hogy menjenek, akkor jöhet az előre hozott szabad választás, akkor talán nem is kell forradalom, csak fütyülni kell egy nagyot és már itt sincsenek. De most még nincs itt az ideje. Mert ha öreg és fiatal, a nép nem áll mellettünk, akkor elbánhatnak velünk. Arra várnak, hogy mi idő előtt kezdjük, rosszul lépjünk, menjünk fejjel a falnak és aztán évtizedekre vagy talán örökre vége a nemzeti felemelkedésnek.

Magyar testvéreim! Higgyétek el, ezek a legradikálisabb szavaim, mert én is úgy gondolom, hogy forradalom a dolog vége, ha nem takarodnak el, mert 88–89-ben szintén forradalom lett volna a vége, de úgy látszott, eltakarodtak. Csakhogy becsaptak minket, becsapták az egész nemzetet, becsaptak mindenkit, mert átmentették a hatalmukat pénzbe. Most minden az övék, ezért nekünk mindenkire szükségünk van. Mindenkit érjünk el, találjunk meg, mondjuk meg, hogy ne hidd el, mert ennél jobb példa, hogy mit hazudnak és mennyire eredménytelenül, mint ez a mai gyűlés, nincs. 
Még egy dologról szeretnék beszélni, egy másik hazugságról, amit éppen ebben az időben terjesztettek el. Azt mondják nekünk, hogy az emberek félnek az Árpád-sávos zászlótól, és ezért legyünk ta-pintatosak, ne lobogtassuk, hogy ne féljenek. De a dolog hamis. Én 73 éves vagyok ebben a hónapban. 10 éves voltam 1944-ben, amikor itt, Budapesten voltak valóban karszalaggal vonuló nyilasok. Tudom a történelemből, de nem emlékszem én sem rá. Tudjátok, honnan ismerik az Árpád-sávos zászlók kérdését a mai emberek? Látták a moziban száz és ezer hazug filmen, amit többnyire zsidó rendezők készítettek. És most is ahhoz a hazugsághoz ragaszkodnak az Árpád-sávos zászló letiltásával, amelyet itt 50 éven keresztül ők, és most is ők csinálnak. Nem! Az Árpád-sávos zászlóhoz – a nyilaskereszt nélkülihez – nem tapad vér. Vagy, ha vér tapad, az Árpádok vére tapad, a mi vérünk tapad hozzá. Ezért én az Árpád-sávos zászlók segítségével is hadat üzenek ennek a rendszernek. Arra kérek mindenkit, aki csak teheti, csak azért is Árpád-sávos zászlóval ünnepeljen. Legyen mindenkinek Árpád-sávos zászlója, mert nem fogja egy törpe kisebbség rákényszeríteni az akaratát, ha eddig sikerült is neki, ezután a magyarságra. Vannak sajnos politikusok, politikai erők, akik megijednek ettől a nemzetközi túlerőtől és bevonásra ítélik a zászlókat, az Árpád-sávos zászlót is, és nem látják, hogy mindig a visszavonulás, az önfeladás, a meghátrálás vezet ellenségeink sikeréhez. Mindig rá tudják kényszeríteni ezekre a kormányokra, az Antall-kormányra és az Orbán-kormányra is az akaratukat. A sajtó velük van természetesen – tisztelet a kivételnek – és a hazugság erejével meg a nyomorba döntés erejével rákényszerítik akaratukat a magyarságra. Bár én a szentkoronás piros-fehér-zöld zászlót jobban szeretem, de azt kérem, hogy ezután csak azért is mindenki mindenüvé hozzon Árpád-sávos zászlót. Tartsuk magasra! Legyen ez a magyar élni akarás, az ezer év és a több ezer éves jelenlét szimbóluma.

Ezenkívül kedves barátaim, szólnom kell még valamiről. Bizonyára némelyek már értesültek róla: a tervünk az volt, és ha ti úgy döntötök, most is lehet róla szó, hogy odamegyünk az Astoriához. Sokat tárgyaltam erről és megbízottaim is tárgyaltak. Nem a rendőrség tiltásáról van szó, hanem úgy volt, hogy mi heten, akik 1987-ben Lakiteleken a sátorban megalapítottuk az eredeti, ma már nem létező MDF-et, szintén ott leszünk, felmegyünk a színpadra és egyikünk beszél. Mond néhány szót. Aztán idejöttek ezek az európai urak és a sajtónyomás vagy mit tudom én, milyen okok következtében, a programnak ez a része elmaradt. Ez számomra, aki lakiteleki alapítók közé tartozom ugyan, de a MIÉP és a Magyar Út Körök Mozgalom elnöke is vagyok, azt jelenti, hogy a nemzeti többség, az új nemzeti többség még nem teljes, mert az általam vezetett csapat nem fér bele. Azt még elfogadtam volna, hogy letegyük a MIÉP-es zászlóinkat, de azt, hogy csak úgy megjelenjünk tölteléknek, azt nem. Sajnálom. Ha valaki tett valamit az összefogásért, az én voltam. Már évekkel ezelőtt könyvet írtam róla, most pedig a Magyar Fórumban az első adandó pozitív jelre támogattam a Fideszt. A „Szép volt, fiúk!” röplapot is saját kezűleg osztogattam az Emkénél, miután lebontották a kordont. Ezek után elfogadhatom-e azt, hogy a nemzeti többségben nincs benne az a tömeg, amelyik „szélsőséges”, amelyik itt van? Ezt nem fogadhatom el. 

Én demokrata voltam és maradok is az, ezek után azonban nem megyek oda, de megkérdezem a véleményeteket. S ha úgy döntötök, ti nyugodtan odamehettek. Gondolkozzatok. Természetesen ezzel a hívással érkeztetek ide, hiszen azért kezdtünk 2 órakor, hogy erre legyen idő és alkalom. Semmilyen neheztelés nincs bennem, olyan zászlót visztek, amilyet akartok. Kívánom Orbán Viktornak és társainak, hogy legyenek még többen, legyenek nagyon sokan, egészüljenek ki veletek, de talán megbocsátjátok, hogy ezt a jelképet, hogy az új többségbe sem a MIÉP, sem a Magyar Út, sem az igazán radikális, gyönyörű embertömeg, amellyel itt szemben állok, nem fér bele, elfogadhatatlannak tartom. Mert Európában valaki ettől fanyalog, vagy a Mazsihisz fanyalog. Ezt nem. Ha menni akartok, a MIÉP elnöksége és rendezőgárdája természetesen kísér benneteket, de én nem. Szeretném, ha ennek ellenére létrejönne a nemzeti öszszefogás. Azt hiszem, ez szép lecke lesz arra nézve, hogyan lehet és hogyan nem. Mert ha valakinek az a képzete volt, hogy nem számít az a pár száz ember, aki a MIÉP gyűlésére kimegy, az nem tesz semmit. Az most csalódott. Itt azért most más történt. Mi ismét nagy erőt jelentünk, és ezután is nagy erőt fogunk jelenteni. 

Végezetül még egy gondolatot. Azt kérdezem, csak Gyurcsánnyal van a bajunk? Nem. A rendszerrel van a bajunk. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni, hogy itt Gyurcsány eltakarítása mindent megold. Vissza kell szerezni a földünket, aminek nagy részét eladták. Vissza kell szerezni az iskoláinkat, amelyekben magyar tanításnak kell folynia. Vissza kell szerezni az egészségügyi ellátásunkat, hogy ez a súlyosan beteg nép ne pusztuljon ki idő előtt. Vissza kell szereznünk az önmagunkba vetett hitünket. Higgyétek el, a mi belső megújulásunktól függ a nemzet sorsa. Segítsetek minket a Lámpás-program véghezvitelében, ne törődjünk bele, hogy a nép nagy része kallódik, nem oda szavaz, ahova kellene, nem törődik semmivel és mélyen le van sújtva. Nem írhatunk le egy magyart se, mindenki számít, mindenki kell, mindegy, hogy milyen a végzettsége. Sokszor a legokosabb emberek a legmélyebb rétegekben teremnek. És éppen ezt akarják megakadályozni. Ezért ne rövid harcra, ne verekedésre, ne azonnali döntésre készüljetek, ez hosszú harc lesz. Én csak azt tudom nektek mondani, hogy szívós, önismerettel teljes magyar emberekre van szükség, akik szellemileg és kézzel is, karddal is, ha kell, tudnak küzdeni.