| Hírek : Ismét meggyalázták Rozsnyón a Kossuth szobrot és március 15-e emlékét |
Ismét meggyalázták Rozsnyón a Kossuth szobrot és március 15-e emlékét
2007.03.18. 11:53
 2007.03.18. A honlap szerkesztője a Rozsnyón élő felvidéki barátaitól ma kapott egy rövid levelet és két képet. A képek a rozsnyói március 15-i megemlékezés után készültek. A levelet egy részletét és a képeket az alábbiakban közzé tesszük: "Március 16-án éjjel szétrugdosták Rozsnyón a Kossuth szobor alatt a
koszorúkat, bedobálták a közeli patakba, összetaposták a virágokat,
meggyalázták nemzeti ünnepünket."
Fotók: Krónikás
A nagyításhoz kattintson a képre:
Kapcsolódó link: www.rozsnyo.hu
Néhány történelmi tény a tót neonácik és pánszlávisták számára 1848-ról:
Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc idején 20-25 ezer szlovák nemzetiségű honvéd küzdött a magyar oldalon. A mai szlovák történetírás viszont kizárólag azzal a maroknyi emberrel foglalkozik, akik császári oldalra állva szembefordultak a forradalommal.
A mai magyar és szlovák történészek jelentős része a források kellő ismerete nélkül, a másik nép nyelvét nem beszélve, egydimenziós megközelítésben ábrázolja a szlovák-magyar történelmet - mondta az Indexnek Vesztróczy Zsolt, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) munkatársa, a szlovák-magyar történelem kutatója.
Ezek az alapkutatások az egykori forrásokhoz visszanyúlva, a korabeli politikai mozgástérbe helyezve értelmezik a történteket. Így Vesztróczy megállapította például, hogy a szlovák történetírás jelenlegi főáramlatával szemben L'udovít Stúr például nem menekült el 1848. március 16-án a pozsonyi országgyűlésről az őt letartóztatni akaró Kossuth és Batthyány elől, hiszen március 20-án még felszólalt a kerületi tábla gyűlésén, és éppen Kossuthtal váltották egymást a felszólalók sorában.
Stúrék politikája azonban sajátos ellentmondást rejtett magában. Stúr tót nemzeti törekvései és liberális szemléletük egymással szembekerülve ellentmondásba keveredtek így saját maguk csapdájába kerültek és semmiféle széles tót néprétegek támogatását nem élvezték.
Stúr az utolsó rendi országgyűlésen nem támogatta a liberális reformokat, pedig a tót nép ezt támogatta és a Szabadásghar, azaz Kossuth oldalára állt.
Jellasics nyugalomra inti Stúrt Liberális nézeteik miatt elvileg megegyezhettek volna a magyarokkal is. Azonban a pánszlávizmusba vetett hitük szerint inkább szembeszálltak a magyar liberálisokkal. Ezzel magyarázható, hogy Stúrék egy maroknyi csapattal például Jellasics támadásával egy időben szintén fegyveresen törtek be Magyarországra. (Érdekesség, hogy Stúrt 1848 áprilisában egy bécsi tárgyaláson éppen Jellasicsék intették mérsékletre, amikor az háborúzni akart, ekkor ugyanis a horvátok még bíztak a magyarokkal való tárgyalásos megegyezésben!).
A Felső-Magyarországra betörő szlovák légió hiába próbált felkelést szítani, a szlovák parasztok nem támogatták őket. A fosztogatások miatt Lamberg Ferenc királyi biztos rendeletet a törvényes rend helyreállításáról rendeletet adott ki, a Morvaország felé kimenekülő alakulat végül pedig annyira szétzüllött, hogy az azonos célok ellenére maga a császári katonaság lépett föl ellene. Ezt követően a tót légió még kétszer, 1848 telén, és 1849 nyarán indult meg a Habsburgok oldalán a magyar forradalom ellen, meglehetősen kevés eredményt felmutatva.
Stúrék tehát kényszerpályára kerültek, és nem tudtak széles tömegbázist kialakítani. Ennek oka az volt, hogy a magyarországi jobbágyfelszabadítás a szlovák parasztság számára a feudális terhek megszüntetését eredményezte, így a magyar forradalom mellé álltak. A szerbek esetében ez nem működött, hiszen ők határvidéki szabad katonaparasztok voltak, nekik a jobbágyság eltörlése semmit újat nem hozott, és a pánszláv eszme, a pánszláv birodalom létrehozásáért elhintett elmélet, és a magyarellenes császári szítás oldalára álltak.
Miért nem tárgyaltak a magyarok a tótokkal?
A magyar elutasításnak az volt a legfőbb oka, hogy a magyar liberálisok rendkívüli módon tartottak a pánszlávizmustól, és ennek az irányzatnak a legfőbb képviselőit a tótokban vélték felfedezni. Ennek volt is alapja,mert a legparányibb szláv európai kisebbség, a tótság értelmiségi köreiben megvolt a nagyravágyás,és a nagy vezető pánszláv uralom létrehozásáért.
A pánszlávizmus az orosz katonai inváziótól való félelmet jelentette, bár Vesztróczy szerint annak nem volt esélye, hogy Magyarországot a Bécsből irányított monarchia részeként támadja meg Oroszország, hiszen Ausztria - Oroszország és Poroszország mellett - a konzervatív európai rendet fenntartó Szent Szövetség alappillérének számított. Azt viszont nem vette figyelembe a szerző, hogy az orosz értelmiségi és katonai körökben született meg és erősödött a pánszláv eszme.
Erről tovább lehet vitatkozni, hogy reális volt-e vagy sem 1848-ban a pánszláv veszély.
A pánszláv veszélyt, vagyis azt, hogy Oroszország megtámadná és felosztaná Magyarországot, azért is ki lehetett zárni Vesztróczy szerint, mert Szentpétervár különösen ügyelt arra, hogy a Habsburg birodalmon belüli szláv mozgalmakat ne lehessen a hivatalos orosz politikával összefüggésbe hozni. Így a prágai szláv kongresszuson csak egyetlen szláv nép nem vett részt (a későbbi orosz anarchistát, Mihail Bakunyint leszámítva): az orosz - hangsúlyozta a magyar kutató.
A magyar álláspont kialakítását nehezítette az is, hogy a szlovák követeléseket tartalmazó liptószentmiklósi petíció 1848 májusában meglehetősen sok ellentmondást tartalmazott a többi nemzetiségi programokhoz képest is. Így ezt nemcsak maguk Kossuthék, hanem később maga Robert William Seton-Watson, a szlovákok legnagyobb támogatója is nagyrészt teljesíthetetlennek minősítette.
Stúr ellenfele Kollár volt. Stúr és társai mindenáron egy saját szlovák kerületet akartak, amit hol Bécstől, hol pedig a magyaroktól kértek, persze elsősorban Ausztriára számíthattak ebben az ügyben. Bécsben viszont ott volt ellenfelük, Ján Kollár, aki korábban a pesti evangélikusok egyik vezetője és az abszolutizmus feltétlen híve volt.
Vesztróczy kiemelt néhány olyan tényt is, amelyek a Stúr-féle mozgalmon kívül a szlovákság egészére jellemzőbb folyamatokat jeleznek. Így például azt, hogy a Szabadságharc alatt a magyar honvédség soraiban 20-25 ezer szlovák katona küzdött, ezzel ők képviselték a magyarok utáni második legnagyobb "tábort".
Szlovák részvétel a magyar szabadságharcban
A szlovákok lelkesedését mutatja, hogy a szabadságharc elején Galíciából hazatért két huszáralakulat többsége is szlovák volt, de legalábbis szlovák többségű területen sorozták be őket.
Szintén nem ismert dolog, hogy amikor a Kossuth-kormányzat Debrecenbe menekült Pest-Budáról, akkor a hadügyminisztérium őrzését szlovák katonákra bíztak. Ez azért derült ki a forrásokból, mert egy magyar tiszt arra panaszkodott, hogy nem tudta magát átvergődni az őrségen, mivel azok nem beszéltek magyarul.
Pozitív jelek
A két nép, a magyar és a szlovák tehát közel sem volt olyan ellentétben, mint ahogyan azt manapság néhányan beállítani igyekeznek. Érdekes, hogy a szlovák történelemszemlélet sem volt mindig élesen magyarellenes. Pár évtizeddel ezelőtt ugyanis a sokkal objektívebben mutatták be a nemzeti mozgalom vezérét, Stúrt, és nem állították be őt úgy, mint akit Kossuth és Batthyány üldözött volna el az országból.
A közismert Kossuth nóta szlovák nyelven is megmaradt az utókor számára, ami bizonyítéka a széles tót néprétegek Kossuth melletti kiállására.
(felvidek.ma és commora.hu nyomán módosítva nemzetidal.gportal.hu)
Részlet az 1848-49.évi Forradaom és Szabadságharc története című könyvből ( 1996, Videopont kiadó, szerkesztő Hermann Róbert):
74-76.oldal
" A szlovák nemzeti mozgalom vezetői is a forradalom vívmányainak továbbvitelét óhajtották.Törekvéseiket nehezítette, hogy nem tudtak követeléseik mögé tömegeket felsorakoztatni. A szlovák telkes jobbágyság az úrbéri viszonyok eltörlését elégedetten fogadta, a nemzeti mozgalmat szervező egyházi és világi értelmiség maga is megosztott volt... Mindehhez társultak a felekezeti (evangélikus- katolikus) súrlódások, amelyek a nemzeti mozgalom irányzataiban is jelentkeztek. ...A szlovákságot a mozgalom élén álló vékony értelmiségi réteg igyekezett az általuk megfogalmazott nemzeti törekvéseik képviseletére mozgósítani....A szlovák nép nevében a nemzeti mozgalom mintegy negyven vezetője olyan türelmetlen követeléseket fogalmaztak meg, amelyek eleve reménytelenné tették a magyarokkal való megegyezést.
A magyar politikusok a liberalizmus szellemiségétől áthatva vallották,a megoldás egyedüli útja a jogegyenlőség biztosítása. Hurban, Hodza, Stúr ...pártfogókat kerestek a magyarok elleni fegyveres felkelés előkészítéséhez. Augusztusban Stúr és Hurban már Bécsben szervezi azt a szlovák légiót, amelyre reményeik szerint a szlovákság tömeges fegyveres felkelése alapozódna. A felkelés irányítására szeptember közepén Hurban elnökletével megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács.A szlovákok száma a mindössze 300 légionáriusból nem érte el az 50-et, katonai irányítására cseheket kértek fel.
A birodalmi egység helyreállításának jelszavával (!) a magyar forradalom ellen Hurban szűkebb pátriájában, Nyitrán bevetett- főleg cseh és morva diákokból álló- szlovák légiót a vármegye szlovák lakossága sem támogatta. Sőt, a felvidéki szlovákok közül jóval többen fogtak ellene fegyvert,mint mellette. A légió szeptember 19. és 29. között csúfos kudarcot vallott. Ennek ellenére a Szlovák Nemzeti Tanácsból kivált Hodza és a cseh Bernard Janecek, illetve Hurban és Stúr ismét különítményeket szervezett. Debrecenben immár fekete-sárga színekben a cs. kir.hadsereg alárendeltségében törtek be az országba.
Az uralkodó a szlovák nemzeti mozgalom vezetőinek szolgálatkészsége ( a Szabadságharc elárulása jobb kifejezés erre- szerkesztői megjegyzés nemzetidal.gportal.hu.) ellenére elutasította az 1849. március 20-án elébe járuló szlovák küldöttséget, amely a szlováklatkta területek külön koronatartománnyá szervezését kérte. Hiába hivatkoztak az Olmützben , 1849.március 19-én kelt petíciójukban a "monarchia egységéért" a "hazaáruló magyarok" ellen vívott közös harcra, és óhajtották a "végső győzelmet és a gonoszok megsemmisítését".
A fenti írásokból levonható következtetések:
1. Stúr és Hurban nem a szlovákság akaratát képviselte, hanem egy maroknyi pánszláv kisebbségét ( Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc idején 20-25 ezer szlovák nemzetiségű honvéd küzdött a magyar oldalon- összehasonlítva a bécsben szervezett "szlovák légióval, mely 300 tagja közül 50 alatti volt a szlovákok száma)
2. Mivel a szlovák többség Kossuth mellé állt kijelenthető, hogy Stúrék és az úgynevezett "szlovák légió", melyet egy szedett-vedett cseh-morva és igen kevés szlovák önkéntes alkotott nemcsak a Szabadságharcot árulta el, hanem a saját népét, a szlovákságot is ( " főleg cseh és morva diákokból álló- szlovák légiót a vármegye szlovák lakossága sem támogatta. Sőt, a felvidéki szlovákok közül jóval többen fogtak ellene fegyvert,mint mellette ")
3. a pánszláv szervezkedés egyértelmű volt- a prágai pánszláv kongresszuson az orosz anarchistával Mihail Bakunyinnal tárgyaltak Stúrék.
4. a pánszlávizmustól a császár is félt, ezért nem adott helyt Stúrék követeléseinek 1949.március 19-én
5. Stúrék ellentmondásba keveredtek saját magukkal : pánszlávizmust hirdettek, valamint a Nagymorva Birodalomra hivatkozva a szlovák és a vegyes vagy magyar többségű területeken is ( pl.Abaúj-Torna vármegyében) szlovák koronatartományt akartak létrehozni ( megjegyezendő, hogy később 1861-ben is ezt akarták elérni, az ott élő magyarokkal szemben intoleráns, kizárólagos !!! szlovák nyelvhasználatotot követelve - forrás: Vitéz Kollányi Károly: Kárpáti Trilógia, Kráter kiadó, 2005, Pomáz ), ugyanakkor liberálisoknak is tartották magukat, de nem tudtak mit kezdeni Kossuthék "mindenki számára jogegyenlőséget" tételével. Ellentmondásba keveredtek az önállósulási-pánszláv igényeik terén Prágában és a monarchia-pártiságukkal ( a szlovák légió csúfos vereségei után), sőt a belső ellentétek miatt saját maguk sem tudták igazán,hogy mit akarnak.
6. Stúrék, nemcsak szavakban, de fegyveresen is szembeszálltak saját népük fiainak többségével, azok többségi akaratával, ez alapján kimondható, hogy a szlovák nép árulói voltak
7. a szlovákság túlnyomó többsége ,szemben a törpe kisebbséggel a magyar Szabadságharc eszméi mellett harcolt és ennek vezéregyénisége, Kossuth Lajos oldalára állt és kitartóan harcolt mellette
8. a szlovák nyelven is lejegyzett, a nép ajkán énekelt Kossuth nóta sem véletlenül maradt fenn az utókor számára, hisz a nép arról énekelt akit szeretett - sem Stúrról, sem Hurbanról, sem Hodzáról nem költött énekeket és zengett ódákat
nemzetidal.gportal.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum