Elnök úr! Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreim! Erdélyi útjának első napján Elnök úr méltán nevezte Fehéregyházát „a leghitelesebb helyszínnek”, ahol az ott elesett Petőfi Sándor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc áldozatai előtt egy magyar államfő fejet hajthat. Erdélyi útjának utolsó állomásán hasonlóképpen hiteles helyszínen köszöntöm az Elnök urat: „Erdély kapujában”, Nagyváradon. Száz esztendővel ezelőtt, 1907. március 15-én a Körös-menti Ezredévi Emléktéren avatták fel a szabadságharc vértanújának, Szacsvay Imrének a szobrát. „Nagyvárad polgárai a feledékenységet bűnnek tartják” – olvashatjuk abban a feliratban, amely már 1876-ban hazafiúi kötelességként irányozta elő szobor állítását annak a Szacsvaynak, aki első nagyváradi képviselője volt az első magyar népképviseleti országgyűlésnek, és aki a debreceni országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásával érdemelte ki a hősi halált. „Csak egy tollvonás volt a bűne” – ez áll a monumentális Szacsvay-szobor talapzatán. Igen, mi is valljuk: bűn a feledékenység. Annak idején harminc esztendőbe telt, amíg a szoborállítás nyűgös terve végre megvalósult. A feledékenység bűne viszont azóta is kárhoztat bennünket. 1920-ban Trianon harangjai még fennen hirdették, hogy: nem felejt a nemzet. Utóbb azonban kollektív amnézia hatalmasodott el az anyaországon – és ez az önvesztő állapot a 2004. december 5-i, fájdalmas népszavazásba torkollott. Sólyom László elnök úr! Köszönjük, hogy az összmagyarság nemzeti ünnepén eljött hozzánk – Erdélybe és Partiumba –, és szakítván a közösségi feledékenység nemzetrontó hagyományával, világosan értésünkre adja, hogy: „nem vagyunk egyedül”. Nemzetstratégiai igényű megnyilatkozásait idézve, mi is öntudattal valljuk, hogy az erdélyi, a határon túlra szakadt magyarság nem holmi jöttment „kisebbség”, hanem a magyar nemzet teljes értékű, elidegeníthetetlen része, aki önálló társadalmi létének teljes voltában „kér éltet vagy halált” – amint a Szózat költője mondja. Egységes, egyetemes nemzettudatunk a Magyar Március Költőjét idézi meg. „Eggyé lett mind a két magyar” – írja ujjongva Petőfi Sándor a Két ország ölelkezése című versében, az Erdéllyel való unió megvalósulásakor. „Lelkem, szállj a Királyhágón által” – emígyen folytatja az Uniót köszöntő költeményét, aminek hallatán, nemes lokálpatriotizmussal, akár a mostani Királyhágómellék mai közös ünneplésére is gondolhatunk... „Együtt vagyunk, és együtt maradunk” – ez az idézett Petőfi-vers legfőbb következtetése. 1848 „uniós” örökségét folytatva és szélesebb értelemben kiterjesztve, hadd szóljunk azokról a történelmi és politikai választófalakról, amelyek az elmúlt században nemzetünket és nemzetrészeinket megosztották és megnyomorították. Trianoni határrendszer. Mindmáig fennáll. A vasfüggöny – Európa félszázados szétszakítottsága. A hidegháború. Szellemi, ideológiai, etnikai és kulturális választóvonalak – valamennyiünk fájdalmára és gyalázatára. Mindezekre jönnie kellett 1989 rendszerváltoztató – szinte – vértelen forradalmának, a sopronpusztai határzár átszakításának, a „hallgatás fala” áttörésének, a vasfüggöny leomlásának; jönnie kell „a közbevetett választófalak” (Ef. 2,14) krisztusi értelmű lebontásának, ami egyedül lehet képes az „integrált” Európát – s benne a szétszakadt magyarságot – a kívánatos és valóságos összhangba, egy igazi uniós egységbe rendezni. Petőfi Sándornál a magyar és a világszabadság egyet és ugyanazt jelentette. Hasonlóképpen, mi is azt gondoljuk, hogy – a választófalak megszüntetésével – Európa, a népek és a magyarság egységesülése egyugyanazon folyamatnak a részei. A határokon átívelő nemzetegyesítés és a határok nélküli Európa 1989 után elkezdett útján járva, forradalmár és szabadságharcos elődeink tisztánlátásával és bátorságával bontsuk le azokat a falakat, amelyek közöttünk magasodnak és jövőnk útjában állanak! Rontsuk le a hazugság és a félelem falát! Zászlóinkat ne övezze kordon! Emeljük magasra a szabadság zászlaját! Erdély és Partium „őrtornyainak” sorában Anyaszentegyházunk és Egyetemünk, Városunk és Régiónk legyenek istenes „őrhelyei” a hitnek és a szabadságnak! Ebben segítsen minket a mindenható Isten, akiről Erdély nagy költője, Áprily Lajos ekképpen vall: „S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.” (Menedék) Nagyvárad, 2007. március 15. Tőkés László

A magyar nemzet egységéről, az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatának fontosságáról beszélt Sólyom László köztársasági elnök csütörtökön Nagyváradon a Tőkés László református püspökkel lezajlott találkozóján. Az ünnepség után Sólyom László a Partiumi Keresztény Egyetem Bolyai-termében találkozott az oktatási intézmény vezetőivel. A köztársasági elnök a nemzeti ünnepen Nagyváradon e két történelemi egyház helyi vezetőivel találkozott. Részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem március 15-i ünnepi műsorán, amelyet az újvárosi református templomban tartottak. A zsúfolásig telt templomban - ahol az Erdélyi Magyar Ifjak kisebb csoportja is megjelent, és tagjai a koronás címeres nemzeti lobogó mellett néhány árpádsávos zászlót is tartottak kezükben - imádsággal és kóruszenével egybekötött ünnepség keretében mind Tőkés László, mind Sólyom László köszöntőt mondott. Tőkés visszatekintett a magyar nemzet elmúlt évszázadainak történetére, hangoztatva, hogy ezt a nemzetet többször is kárhoztatta a „kollektív feledékenység". Ez a „közösségi amnézia" - mondta - nemrég az anyaországon is elhatalmasodott, és a 2004. december 5-i népszavazásba torkollott. Ebből a szempontból értékelte nagyra Sólyom László mostani látogatását, mondván: a köztársasági elnök szakított ezzel a feledékenységgel, segített ismét tudatosítani, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet elidegeníthetetlen része. A püspök felhívta a figyelmet az egységes, egyetemes nemzettudat fontosságára, valamint arra, hogy ma már le kell bontani a nemzetrészeket eddig elválasztó falakat, a jövő felé kell tekinteni. „Bontsuk le a hazugság és a félelem falát!" - mondta Tőkés László. Sólyom László köszöntőjében - ahogy előző nap a kolozsvári Operában elhangzott ünnepi beszédében - leszögezte, hogy ez a látogatás a magyar nemzet egységét kívánta kifejezni, azt, hogy Magyarország nem fordított hátat a határon túli magyarságnak. Felidézte négynapos útjának főbb állomásait, külön kiemelve azt, hogy magyar nyelvű iskolákat is végiglátogatott, a Partiumi Egyetemre is eljött. Mint mondta, a magyarság megmaradásának záloga a tanulás, az értelmiség képzése. Olyan nemzetstratégiára van szükség - tette hozzá - ,amely nem csak gazdasági értelemben integrálja a nemzetet, hanem szellemileg is. Fontosnak nevezte, hogy a különböző országokban élő magyar kisebbségek ne zárkózzanak be, legyenek szellemileg is versenyképesek a világban. A nemzeti ünnepnek a nemzet egységét kell szolgálnia - szögezte le. Az ünnepség után Sólyom László a Partiumi Keresztény Egyetem Bolyai-termében találkozott az oktatási intézmény vezetőivel. Az államfő Tempfli József nagyváradi katolikus megyéspüspököt is felkereste. A Szent László székesegyház kapujában az egyházi személyiség a körben állók füle hallatára meghatottan mondta: Sólyom László ezzel az erdélyi látogatásával helyre hozta a december 5-i népszavazás kedvezőtlen hatását. A köztársasági elnök megtekintette a székesegyházat és a visszaszolgáltatott püspöki palotát. A csütörtöki program egyik kedves színfoltja volt a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál tett látogatás. Itt egy környezetvédelmi rajzpályázat nyerteseinek, 6-12 éves gyermekeknek adott át ajándékokat. Duna TV

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.