Tragikomédia: a térképen is műveleti terület lett a Kossuth tér - Kordon blőd - Mit kíván a magyartalan nemzet ?

Kordon blőd

Erdélyi napló, 2007.03.10.

Rengeteget írunk s még többet olvasunk manapság Magyarország európai státusáról. Ez azonban minden vélemény szerint más és más. A fejlett európai államtól egészen a félgyarmati helyzetben tengődő örök vesztesig rangsorolgatják a vélekedők.
A közvéleményt azonban folytonosan csak a kreált események tartják lázban, s nem a valódi veszedelmek felmérése.
Ha ezekre most én sem figyelnék, kijelenthetném vidáman, hogy micsoda blőd ötlet ez a kordon is. Sajnos azonban az átlátszó rácsok mögé pillantva felrémlik maga a borzalom.
Kopogok a klaviatúrán, és a mögöttem szóló háttér rádiózajban e percben veti fel – álfelháborodással – Gyurcsány Ferenc, hogy mit képzelnek egyesek, gazemberek vannak a politikában? Önkéntelenül bukik ki számon a válasz: Igen! Azt! És ez már megszokott dolog, nem is lep meg.
A kordonbontók körüli vita közben született meg a sokadik terrorfenyegetés ötlete. Fegyveres bandák készülődnek a magyar jogállam megsemmisítésére. Fejlett európai demokráciánk veszélyben. Mondogattuk is, hogy ez már sok, itt a szavakat ki fogják egészíteni majd valami szörnyű bizonysággal is. Többen a Reichstag példáját emlegették. És íme nem késett a válasz. Szerencsére olcsóbb megoldást találtak, s nem gyújtották fel a parlamentet, de „megsorozták” a rendőrség Teve utcai büszke palotáját. Így néhány üvegtábla bepótlása árán meg lehetett hirdetni a még szigorúbb felügyeletet, és megtenni az első lépést a rettegettnek kikiáltott március 15. megakadályozására.
Aztán Kóka vádolja meg, majd szólítja fel Orbán Viktort, hogy nyilatkozzon, nem akar ribilliót. Ha nem teszi, akkor neki volt igaza. Gondoljuk át e helyzet képtelenségét, micsoda primitív és mégis sokaknál hatékony csapda.
Most meg a nagyhatalmú Unió alelnöke látogatott ide, és megnyilatkozásának ilyen vagy olyan magyarázása a fő feladat. Ne legyen többé gumilövedék, viseljenek a rendőrök azonosító jeleket, mondta Ő. Nem is ezért hívtuk, nem is erről beszéltünk, hanem Schengenről, szól az elterelő válasz.
Igen, jövőre Schengen is bekebelez, ez a célunk, még beljebb lenni a nagy emésztőcsatornában, a kloaka maximában.
Közben már eldőlt a bamba fejek fölött önakaratukból nyakukba emeltek közt a tervezgetés a betelepítésre. Már feladták a nemzet számbeli gyarapodásának nehéz és költséges módszerét. Idegen szokású, idegen lelkű, más kultúrát hordozó, feltehetően alacsonyabb szinten nevelt tömeg kell ide. Ők majd hálásak lesznek és kezelhetők. Legalábbis egy ideig.
Így sorjáznak az események erre, van tehát miről beszélni bőségesen.
Én meg átpillantva a légies határon, ismét hazaindulok. Negyvenpercnyi repülés után már kapom is az első híreket. A nagy harcok árán kátyútlanított székely utakon már nem járhatnak a jószágok és a mezőgazdasági gépek. A csorda nem tud kimenni a legelőre, a trágyát nem lehet kihordani, de az autósnak nem kell félnie, hogy felnyársalja a kivilágítatlan szénásszekér rúdja, legfeljebb egy-egy roma gumikerekes kocog purdéival az úton. Mesélik, hogy sokan eladják a földet, a tehénkét. Bagatell. Majd ők is mennek autóval a plázába. S így igaz. Ezt is teszik az elvándorolt utódok a nagyvilágban. Az öregebbje meg majd elköltözik a falu feletti dombra megpihenni az ősök mellé. Arrafelé nem kátyútlanítottak. Még döccen egyet a hazai gödrök felett, s aztán befordul abba a nagyba. Szervusz, világ.
Mi maradékok megyünk tovább a kiharcolt úton és a kijelölt blőd kordonok között. Az új rend kapitányai pedig kivillantják vigyorgó fogsoraikat. Ők elégedettek. A kitüntetéseikhez valót – csendes magyar beleegyezéssel – nemsokára már fejtik a templomaink helyén nyitott bányákban.
Örökös csendes beletörődésünk félelemből és butaságból rótt kordonjai is épülnek már a blődre tervezett fejekben.
Kovácsolják az új embert. Nem a nómenklatúra, hanem a mai kor, a globalizációs elit urai. Sikereiket végtelen regiszteráriákba lehetne komponálni, nem gunyorosakba, melyekről szorgos és szolgálatkész Leporellók porolják le a bűntudatot, hanem sokkal félelmetesebbekbe, mintha a kőszobor mennydörögné el őket.
És sokan, egyre többen megborzonganak, a déjŕ vu mindent eláraszt.
Pedig tudhatnánk, hogy csak egy szánalmas automata énekel. Egy vasrobot Leporelló. Koppannak benne az adófizetők fémpénzei, mint rúgás- és kakaóbiztos vizitdíj-automatában.

Szász István Tas