Csáky a pártelnöki ambíciót ugyan tagadja, de beismeri, hogy a pártban alapvető változásokra van szükség, hiszen a nyolc éves kormányzati pozíciónak véget vető tavalyi választásokon az MKP ugyan jelentős, tizenegy százalékos támogatást szerzett, abszolút értékben számolva azonban ötvenezer magyar választót veszített el, ugyannyit, mint amennyivel az utolsó népszámláláskor vallották magukat kevesebben magyarnak.
1918 óta korábban soha nem csökkent a felvidéki magyar közösség lélekszáma. Az MKP azóta sem "számolt el" ezzel a veszteséggel, és azt sem vallja be férfiasan, hogy az ötvenezer elveszett szavazó nem csak az MKP-nak és a szavazóhelyiségnek fordított hátat, hanem szlovák pártok, elsősorban a kormányzati pozíciót nyert Robert Fico szociáldemokrata pártja felé fordult. Igen, a voksaival is.
Csákyról tudni lehet - nem is tagadja - hogy ahogy a korábbi kormány miniszterelnök-helyetteseként sikertelenül próbált az Európai Parlament képviselője lenni, a következő választáson sem mond le erről a szándékáról. Ha azonban a tisztújító közgyűlésen mégsem Bugár számításainak kedvező hangulat alakul ki, megtörténhet, hogy Csákynak nem is marad egyéb választása, mint hogy "hagyja magát" a párt élére állítani. Vagy a radikálisabb szárny, a Duray Miklós mögé felsorakozó küldöttek kapnak szárnyra a tisztújító eseményen, ahol 326 küldött voksain kell majd osztozni és osztozkodni is.
Fennáll a lehetősége annak is, hogy a párt eddigi ügyvezető alelnöke, Duray Miklós is indul az elnöki posztért, vagy indítja őt valamelyik küldöttcsoport. Ez annál inkább is valószínű, hiszen - nem titok - Bugár a közgyűlésen megszüntetné Duray ügyvezető alelnöki posztját, mert gyöngíteni akarja az autonómia-törekvéseket szorgalmazó Duray befolyását. Duray nem titkolja: ha a közgyűlésen elveszni látszik a posztja, ő is jelölteti magát pártelnöknek.
Hogy Csáky, Duray, vagy Bugár, esetleg más lesz-e a legalkalmasabb, az majd az évek során derülhet ki, mert korántsem csak a szerkezetében, tisztségviselőinek kövületként aposztrofált tablójában látszik szükségesnek a reform. Ellenzéki pozícióra berendezkedő új pártprogramra van elsődlegesen szükség. Egyre gyakrabban hangzik el ugyanis, hogy korántsem a pártvezetés "mindennapi kenyere és dicsőssége", hanem mindenek fölött a félmilliós magyar közösség jövője, sorsa, létkérdéseinek sokasága a fontos.
A magyarok lakta régiók gazdasági lemaradása, az anyanyelven oktató iskola minősége, diákjainak - nem csak a riasztó demográfiai mutatók, hanem a szlovák iskola felé forduló szülők szemlélete miatt is - csappanó lélekszáma, az anyanyelv, a nemzeti kultúra állapota, a magyarok helyzetének egyéb kedvezőtlen tünetei egyre figyelmeztetőbben jelzik a felbillent egyensúlyt és sürgetik a szemléletváltást, a szélesebb nyitás kényszerét, a párton belüli platformok hangsúlyosabb megjelenítését, nemkülönben a szükségszerű nemzedékváltással való szembenézést, egyszersmind a barátságosabb, kevésbé flegma beszédmódot, és a párton belüli érdekcsoportok csatazajának csillapítását.
Három héttel a révkomáromi tisztújítás előtt még semmi sem biztos, de az már látható, hogy a közgyűlés fejleményei nem előre kidolgozott stratégiák és forgatókönyvek szerint, hanem az ott majd mindenképpen markánsan kirajzolódó erőviszonyok függvényében, azok mentén vagy ellenében, ha úgy tetszik, helyzeti rögtönzések nyomán alakulnak. Az "új" pártvezetésben azonban aligha lesznek új arcok. Ha mégis, akkor megtörik egy jellegzetesen szlovákiai "hagyomány", nevezetesen, hogy a szlovák parlament jelenlegi pártjainak elnökei rendre az előző században, 2000 előtt lettek pártelnökök és ma is azok.
Bugár Béla is tizenhat éve pártelnök: előbb a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) élén állt, amikor aztán 1998-ban az addigi három szlovákiai magyar párt a Meciar-érának véget vető törekvések jegyében fuzionált és az MKDM-ből, az Együttélésből (EPM) és a Magyar Polgári Pártból (MPP) létrejött a jelenkori Magyar Koalíció Pártja, Bugár ennek élén folytatta. Politikai elemzők azóta is gyakran emlékeztetnek arra, hogy a szlovákiai magyarok a demokratikus feltételek között furcsamód "egypártrendszeren" belül választhatnak.
Persze, ez a megállapítás csak akkor állná meg a helyét, ha a szlovákiai magyarok következetesen csak magyar pártra lennének hajlandók szavazni. Ez azonban nem így van. Kérdés: mit hoznak majd az MKP tisztújítása után legközelebb 2009-ben, majd 2013-ban esedékes képviselőválasztások? Alkérdés: hány magyar nemzetiségű képviselő ül majd akkor a - jelenleg - öt százalékos küszöbbel működő szlovák parlamentben? Főkérdés: hogyan és mit képviselnek? A szépreményű válasz egyelőre várat magára. Elemzők szerint azért, mert a program még a régi, hiszen "a vezetőség eddig megjelentetett nyilatkozataiból ítélve a párt (MKP) irányítói elégedettek a választások eredményeivel" és az azóta felmutatott teljesítményükkel - írta a minap Huncík Peter - aki úgy látja az MKP-ben semmilyen érdemi változást nem akarnak, mindössze "kozmetikai műveletekre készülnek."
Keszeli Ferenc (MTI)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1177

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.