Magyar Nemzet

1994 vége felé néhány, az akkori Horn-kormány idején fontos elvtárs elhatározta, hogy létrehozza az Országgyűlési Képviselők Klubjának Egyesületét. A leendő tagok között megtaláljuk Apró Piroskát, leendő vejét, Gyurcsány Ferencet, Szilvásy Györgyöt és Kiss Elemért is, akik egyébként nem voltak országgyűlési képviselők. Szilvásy ebben az időszakban a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) helyettes államtitkára, Kiss Elemér pedig ugyanezen szervezet közigazgatási államtitkára volt. Ők ketten azonban kormányzati szerepüket megelőzően több szállal kapcsolódtak a jelenlegi kormányfőhöz. Kiss Elemér a Gyurcsány Ferenc tulajdonában álló Altus Rt. felügyelőbizottsági tagja és ügyvédje volt. Szilvásy Györgyöt régi munkásmozgalmi kapcsolat fűzte Gyurcsányhoz, így nyilván nem véletlen, hogy felesége, született Berczelly Johanna ebben az időben Gyurcsány cégének alkalmazottja, több cégének pedig vezető tisztségviselője volt. Gyurcsány nem hazudtolta meg önmagát Az akkori szocialista kormányhoz kapcsolódó prominensek annak érdekében, hogy a klub létrehozását négypárti megegyezés eredményének tudják feltüntetni, a szoros baráti körön kívül eső, néhány gyanútlan ellenzéki politikust is felkértek az egyesületi tagságra. Minden készen állt ahhoz, hogy a közcél és széles politikai konszenzus látszata mögé bújva elinduljon a több száz milliós ingatlantranzakció. Az egyesületnek a külvilág felé kommunikált célja az volt, hogy a képviselőknek „megfelelő színvonalú, rendszeres, klubjellegű, kulturált, kötetlen és bensőséges zártkörű találkozásra alkalmas és megfelelő hely álljon rendelkezésre”. Azaz már csak a klub üzemeltetéséhez szükséges, megfelelő bensőséges helyet kellett megtalálni. Erre a célra Gyurcsányék a már jól ismert, a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát jelentő Szalay utca 4. szám alatti ingatlan 319 négyzetméteres, földszinti helyiségét nézték ki. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az egyesület 1994. december 1-jén aláírt alapszabályában a szervezet székhelyeként a Szalay utca 4. számot jelölték meg. Az alapszabály szerint az egyesület képviseletét és munkájának operatív irányítását Gyurcsány Ferenc titkár látta el. A hajdani KISZ-titkárnak ez nyilván testreszabott feladatot jelentett. A Szalay utca 4. szám alatti, földszinti ingatlan 1994 decemberében még az állam tulajdonában és a MeH kezelésében volt. 1995. január 12-én azonban a MeH – pályáztatás nélkül – 6,640 millió forint vételárért eladta a képviselői klubnak kiszemelt 319 négyzetméteres belvárosi ingatlant a Gyurcsány tulajdonában álló Altus Rt.-nek. Az ingatlan értékesítésének jóváhagyása az egyesületi tag Szilvásy György helyettes államtitkár hatáskörébe tartozott. Az ingatlant néhány hónappal korábban az állam által megbízott Altus Rt. 9,797 millió forintra értékelte, tehát az állam – illetve a képviseletében eljáró MeH – törvénysértő módon, versenytárgyalás nélkül, jóval az értéke alatt adta el a helyiséget Gyurcsány cégének. Mindössze három hónappal azt követően, hogy az állami ingatlan a miniszterelnök cégének magántulajdonába került, az állam több mint százmillió forint bérleti díj megfizetése mellett tíz évre visszabérelte azt. A bérleti szerződés megkötésének jogsértő körülményeit érdemes részletesen megvizsgálni.

Az ügyben szereplő személyek és betöltött funkcióik: Gyurcsány Ferenc: – az Altus Rt. tulajdonosa, elnök-vezérigazgatója, amely a MeH megbízásából a Szalay utcai ingatlan értékbecslését elvégezteti; – a Szalay utca 4. szám alatt 319 nm-es földszinti ingatlant megvásárló Altus Rt. képviselője; – a földszinti ingatlant bérbe adó Altus Rt. képviselője; – az egyesület tagja és titkára. Szilvásy György: – a MeH helyettes államtitkára; – az egyesület tagja. Szilvásy Györgyné: – Gyurcsány cégének alkalmazottja és több cégének vezető tisztségviselője (szül.: Berczelly Johanna). Dr. Kiss Elemér: – az Altus Rt. felügyelőbizottsági tagja, ügyvédje; – az egyesület tagja; – a MeH közigazgatási államtitkára. Az egyesület nevében Gyurcsány Ferenc 1995. április 4-én szerződést kötött a MeH tulajdonában álló Közlönykiadó Kft.-vel. A szerződésben az egyesület nevében Gyurcsány arra kötelezte az állami céget, hogy vegye bérbe az Altus Rt. tulajdonába került Szalay utca 4. szám alatti földszinti helyiséget, és az ingatlant közpénzen alakítsa át, hogy alkalmas legyen a képviselői klub működtetésére. A jelenlegi kormányfő tehát az egyesület nevében arra kötelezett egy állami céget, hogy az állami tulajdonból a saját társaságának, az Altus Rt.-nek a magántulajdonába törvénysértő módon került ingatlant vegye bérbe és állami forrásból építse át azt. Az állam részéről ezt a rendkívül hátrányos szerződést az egyesületi tagtárs Kiss Elemér közigazgatási államtitkárnak kellett jóváhagynia. Az államot roppant hátrányosan érintő feltételek mellett azonban létezett még egy – Gyurcsány szóhasználatával élve – „jogi pontatlanság” is. 1995. április 4-én, a szerződés aláírásának időpontjában az egyesület nem létezett. A törvények értelmében – eltérően a gazdasági társaságoktól – egy egyesület azon a napon jön létre, amikor azt a bíróság a nyilvántartásba jogerősen bejegyezte. Amíg a bejegyzés nem történik meg, az egyesület nem létezik, nincs jogképessége, azaz nem szerezhet jogokat, nem vállalhat kötelezettségeket. A bejegyzés megtörténtéig az egyesület képviseletére kijelölt személy nem köthet szerződéseket, mivel nincs képviseleti joga. Az Országgyűlési Képviselők Klubjának Egyesületét a Fővárosi Bíróság 1995. május 15-én vette nyilvántartásba, azaz az állammal történt szerződéskötés időpontjában az egyesület nem létezett. Erről Gyurcsánynak tudnia kellett, hiszen a bíróság hiánypótló végzését az egyesület jogi képviselője átvette. A jelenlegi miniszterelnök tehát egy nem létező egyesület nem létező képviselőjeként kötött szerződést a Közlönykiadó Kft.-vel, amelyből több száz milliós kötelezettségvállalása keletkezett az államnak. Mint azt már Gyurcsány más ügyeiben megtudhattuk, nem létező jogi személy által kötött szerződés a polgári törvénykönyv szerint szintén nem létezik. Az állami cég tehát egy nem létező egyesülettel kötött, nem létező szerződés rendelkezései szerint írt alá bérleti szerződést Gyurcsány cégével, az Altus Rt.-vel.

Kuncze Gábor 2003. november 24-én a parlamentben: „Valójában ha azt kellene mérlegre tennünk (…), hogy az állami tulajdon jobb-e, avagy a magántulajdon, vajon az állam működtet-e hatékonyabban vagyont, vagy a magántulajdon, akkor a kérdésre egyértelmű lenne a válaszunk: természetesen az állam rossz tulajdonos volt, ezt ezerszer bebizonyította.” Gyurcsány Ferenc tegnap a Nap-keltében: „És ne foglalkozzunk azzal, hogy (…) mennyire rossz módszer ingyen adni pénzt egy vállalkozónak! (…) Magyarországon egymillió vállalkozó van, ha ingyen lehet pénzhez hozzájutni. Nincs erre mód és lehetőség! És mire? Mindenre fogunk adni? Miből lesz az országnak erős gazdasága (…)?!” A bérleti szerződés alapján pedig az állami cég több mint százmillió forintért viszszabérelte az állami tulajdonból indokolatlanul kikerült ingatlant a kormányfő Altus Rt.-jétől, és több mint százmillió forintért átépítette azt. A régi barát, egyesületi tagtárs és épp akkor regnáló közigazgatási államtitkár, Kiss Elemér valamilyen okból elmulasztotta annak a körülménynek a megvizsgálását, hogy az általa jóváhagyandó szerződést létező jogi személlyel köti-e meg a Közlönykiadó Kft. A nem létező szerződésen alapuló bérleti jogviszony egészen 2005-ig fennállt az állami cég és Gyurcsány társasága között. A Közlönykiadó Kft. pedig azon kívül, hogy tíz év alatt több mint százmillió forintot fizetett ki az indokolatlanul magántulajdonba adott ingatlan viszszabérlése után, és több mint százmillió forintért átépítette azt, tíz éven keresztül még folyamatosan karban is tartotta az ingatlant. 2005-ben, a bérleti szerződés megszűnésekor a miniszterelnök cége az átépített és folyamatosan karbantartott ingatlant úgy kapta vissza a bérlő állami cégtől, hogy az értéknövekedés után – a szerződés szerint – egy fillért sem kellett fizetnie az államnak. Deutsch-Für Tamás fideszes politikus a Legfőbb Ügyészségen tett bejelentésében egyrészt az ügy polgári jogi szempontból való kivizsgálását kérte. Információink szerint beadványában arra hivatkozott, hogy nem létező szerződés esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni, vagyis az eredeti állapotot kell helyreállítani. Tekintettel arra, hogy az ingatlan változatlanul az Altus Rt. tulajdonában üresen áll, az állam javára történő visszaperlésének sem jogi, sem természetbeni akadálya nincs – állítja a képviselő. Ennek lehetőségét az ügyészség jelenleg is vizsgálja. Deutsch-Für az ügyészségnél tett bejelentésében a polgári jogi törvénytelenségek mellett hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt feljelentést is tett. Információink szerint a feljelentésben felhívta a nyomozó hatóság figyelmét, hogy az ingatlanügylet során sorozatban történtek olyan jogszabálysértések és kötelességszegések, amelyek következtében a magyar államot jelentős vagyoni hátrány érte. A feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség azzal az indoklással utasította el, hogy a képviselő nem jelölte meg részletesen, milyen kötelességszegések történtek és tételesen nem mutatta ki az államot ért vagyoni hátrányt. Deutsch-Für az ügyészségi határozat ellen múlt hét kedden panaszt nyújtott be. A képviselő tájékoztatása szerint a panaszban – éppúgy, mint a feljelentésben – egyértelműen rögzítette, hogy milyen kötelességszegésekre került sor, és azt is, hogy ezek – összegszerűen is kimutathatóan – mekkora kárt okoztak a közvagyonban. A képviselő külön felhívta a figyelmet az ügyben azokra a személyi összefonódásokra, amelyek komolyan felvetik a korrupció gyanúját. A panaszt a Központi Nyomozó Főügyészség megküldte a Legfőbb Ügyészségnek, amelyik azt 15 napon köteles elbírálni.