A dél-tiroli példa adaptációja IV. rész
2007.09.19. 23:05
A tanulmány III.részének folytatása
IV. Dél-Tirol külkapcsolatai 1. Áttekintés Dél-Tirol külkapcsolatai tekintetében különbséget tehetünk az Ausztriával fenntartott, a regionális, illetve interregionális szinten megvalósuló, valamint az Európai Unióval ápolt kapcsolatok között. A tartomány szoros együttmûködést tart fent Ausztriával, közelebbrôl az ausztriai Észak-Tirollal. A rendszeres kapcsolattartásról a két tartomány közös Bizottsága (Kontaktkomitee Nord-Südtirol) gondoskodik. Ez az osztrák Tirol tartományi parlamentjében képviselt pártok frakcióvezetôibôl, magas rangú tiroli személyiségekbôl, a Dél-tiroli Néppárt elnökségébôl áll, de tagja a dél-tiroli tartományi fônök (Landeshauptmann) is. A bizottság tevékenységén túlmenôen a tiroli és dél-tiroli tartományi gyûlések együttes ülései is a határ nélküli együttmûködést szolgálják.13 Az osztrák törvényhozás szövetségi szinten tartja a kapcsolatot Dél-Tirollal az évi egy-két alkalommal megtartott „dél-tiroli megbeszélések” útján. Ezen a Kontaktkomitee Nord-Südtirol tagjai mellett részt vesz az osztrák külügyminiszter tanácsadóival, valamint a parlamenti pártok elnökei. A Bécs és Róma közötti fokozatos rendezôdés, valamint az olasz állam hatalmi ágainak decentralizálódása megnövelte annak a lehetôségét, hogy Dél-Tirol a többi olasz régió mellett interregionális, vagyis régiók közötti együttmûködésekben vegyen részt európai szinten. A fôként németek lakta régió nagyon fontos kereskedelmi utak elosztópontja, gócpontja, és közlekedési centrum Velence és München között félúton. Természetes földrajzi fekvése és kulturális öröksége teszi összekötô kapoccsá a kontinens mediterrán térsége és Közép-Európa között. Dél-Tirol érdekeltsége a fejlôdô határ menti és határon túli együttmûködésekben nyilvánvaló a kulturális helyzete, gazdasági jellemzôi, földrajzi fekvése, és nem utolsósorban a szomszédos országokkal való szolidáris együttmûködése miatt. Ezek azok a fô tényezôk, amelyek alapvetô motivációkat adnak az intenzív kapcsolatokra, és azok ápolására. Ezen tények következtében és párhuzamosan a bilaterális kapcsolatok fejlôdésével14 néhány nemzetek feletti, és multilaterális keretrendszer jött létre az utóbbi évtizedben az Alpokban az Adriai-tenger és a Duna közegében. Bilaterális megoldások ugyanis csak részben fedhetik le a széles körû problémákat, nemzethatárokon átívelô együttmûködés igényét, amelyek fôként a gazdasági élet, a közlekedés, a környezetvédelem és a határátkelô helyek közbiztonsága területén jelentkeznek. Ebbôl a megfontolásból veszünk most elemzés alá két ilyen multilaterális együttmûködést, amelyek mintául szolgálhatnak tárgyalt kérdésünk vonatkozásában. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 17 13 Példa erre az, hogy Vorarlberg tartományi gyûlésével együtt a „Viererlandtag” (Tirol, Trentino, Dél-T irol, Vorarlberg) elsô ülését olasz területen, Meranóban tartotta 1991-ben. 14 Olaszország és Ausztria, Olaszország és Svájc, valamint Ausztria Németországgal fenntartott kapcsolataira utalunk itt elsôsorban. 18 A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei a határon túli magyarok vonatkozásában 2. Az Alpok Munkaközösség – Arbeitsgemeinschaft Alpen (ARGE ALP) 1972. október 12-én Mösernben megalakult az Alpok régióinak munkacsoportja. Ennek résztvevôi: az ausztriai Tirol, Salzburg, Vorarlberg tartományok, Bajorország, Olaszországból Dél-Tirol és Lombardia, Svájcból pedig Grisons és Graubünden tartományok. Az Alpok Munkaközösség fô célja az állandó kapcsolat fenntartása az országokat közösen érintô dolgok megvitatására. Többek között: – átmenô forgalom és szállítás; – a határátlépések meggyorsítása; – a környezetvédelem; – közös szennyvíztisztító berendezések kialakítása; – légi mentés megszervezése; – gazdasági együttmûködés; – tudomány, kultúra, cserekapcsolatok területe. Jelenleg 11 tartomány, régió, megye, illetve kanton alkotja az Alpok Munkaközösséget, mely megalakulásakor célul tûzte ki: – az alpesi táj megôrzését és fenntartását az iparosodás társadalmi változásai közepette; – az életképes mezôgazdasági és erdészeti mûvelés alpesi régióban való elôsegítését; – koordinációt és tervezést, különösen tekintettel a tartományok településeinek megállapodásaira; – álláslehetôségek javítását a térségben; – vasút- és autópálya-fejlesztést; – az Alpoknak, mint európai pihenési övezetnek, és mint kulturális örökségnek megôrzését és fenntartását. Ez a kezdeményezés látványosan meggyorsította a régiók egymás közötti aktivitását, és az ebben a földrajzi térségben korábban megalakult szervezetek, pártok, intézmények és egyesületek mûködését. A tartományi vezetôségeknek évente van találkozója, amelyet szakértôi találkozók, civil szervezetek munkacsoportjainak találkozói egészítenek ki. A kapcsolattartást dokumentációs bázis és központ segíti. A vezetôség bizottságokra ruházza a feladatok kimunkálását. Rotációs elnökség van, és évente változik az elnökségi ülés helyszíne is. A mindenkori elnök képviseli a Munkaközösséget kifelé, és felel az ülések megrendezéséért, valamint elnökli és biztosítja a folyamatos munkát. Négy fô bizottság mûködik: a közlekedési és szállítmányozási, a gazdasági és munkaügyi, a környezeti és területrendezési, valamint a kulturális képzéssel foglalkozó. Ezek a szervezetek készítenek ajánlásokat az éves elnöki ülésekre megfontolás és döntéshozás végett. Amennyiben szükséges, további szakértôi véleményeket kérhetnek a bizottságok. Ausztria Tirol tartományában van a központ, ahol az adminisztráció történik. Az Alpok Munkaközösség mûködése széleskörûen a javaslattételek közegében mozog. Az elfogadott javaslatok végrehajtására a résztvevô kormányfôk feladata biztosítani a szükséges eljárásokat, s az ezekhez szükséges közigazgatási szabályozást meghozni saját országukban. Az Alpok Munkaközösség mûködésének sikere példaértékû lehet más hasonló európai csoportosulás együttmûködésére is. 3. Az Alpok-Adria Munkaközösség Dél-Tirol a maga földrajzi elhelyezkedésébôl és régiókat összekötô természetébôl kifolyólag egy másik határon túli regionális együttmûködésnek is fontos szereplôje. Alpok- Adria Munkaközösség olyan együttmûködés, amelynek jelenleg 18 tagja van, amelyek között államok, tartományok, megyék is megtalálhatók. Az Alpok-Adria Munkaközösséget a Velencei Közös Nyilatkozat hozta létre 1978. november 20-án a Keleti-Alpok térségében lévô tartományok és régiók munkaközössége néven.15 A munkaközösség elsôdleges feladata a tagok érdekeit érintô kérdések közös, informatív és szakszerû megtárgyalása és egyeztetése. Kiemelten foglalkoznak a következô témakörökkel: – az Alpokon átvezetô közlekedési összeköttetések; – a kikötôi forgalom; – az energiatermelés és energiaátvitel, mezôgazdaság, erdészet, vízgazdálkodás kérdései; – idegenforgalom; – környezetvédelem, tájgondozás, tájrendezés, településfejlesztés; – kulturális védelem és az üdülôövezetek megtartása; – kulturális kapcsolatok, a tudományos intézmények közötti kapcsolatok fenntartása. Szabályos idôközökben kerül sor a tagok és az aktív megfigyelôk kormányzati szintû összejövetelére.16 Az ülésekre való meghívást a mindenkori elnök intézi, aki a tagok ábécé sorrendjében kerül kinevezésre, és két évig tölti be hivatalát. Hivatali ideje alatt minden elnök két plenáris ülést hív össze. Az Ügyviteli Iroda a mindenkori elnök mellé van rendelve. Az üléseken minden tag és aktív megfigyelô részérôl legfeljebb három képviselô vesz részt. Ezen túlmenôen, szükség esetén bizonyos szakmai kérdésekhez szakértôk is bevonhatók. Az üléseket a vendéglátó tartomány delegációjának elnöke vezeti és hívja össze, egyetértésben a többi tag elnökeivel. Az ülések anyagát a vendéglátó tartomány készíti elô, egyetértésben a tagok és az aktív megfigyelôk szakembereivel, és azt rendszerint a meghívással egy idôben küldik szét. A munkaközösség minden esetben megállapítja a nézetek azonosságát. Ezt ajánlás formájában el kell juttatni az egyes kormányzatokhoz (végrehajtó szervekhez). Az egyes konkrét problémák megvitatásához – a meglévô bizottságok érintetlenül hagyása mellett – munkacsoportok létesíthetôk, szakértôk bevonásával. 17 tagtartomány kormányfôi évente a plenáris ülésben hozzák határozataikat. Szakmai tanácsadó szervként mûködik a Vezetô Tisztviselôk Bizottsága. A lényegi munka öt szakbizottságban folyik: a területfejlesztési és környezetvédelmi (1); a gaz- Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 19 15 Idézet az 1. cikkbôl: A Keleti-Alpok térségében lévô tartományok, régiók és köztársaságok munkaközösségéhez tartozó tagok: Friuli-Venezia Giulia autonóm tartomány, Karintia tartomány, a Horvát Szocialista Köztársaság, Felsô- Ausztria tartomány, a Szlovén Szocialista Köztársaság, Stájerország tartomány, Veneto tartomány. A Bajor Szabad Állam és Salzburg tartomány aktív megfigyelôként vesznek részt a munkaközösségben. 16 Aktív megfigyelô tagokként kezdték, és késôbb teljes jogú taggá váltak Magyarországon a következô megyék: Gyôr-Sopron, Vas, Somogy, Zala és Baranya. dasági, közlekedési és idegenforgalmi (2); a kulturális és társadalmi (3); az egészségügyi és szociális ügyek bizottsága (4); a mezôgazdasági és erdôgazdálkodási szakbizottság (5). Ezen felül konkrét feladatok ellátására ún. projektcsoportok létesíthetôk. Az Alpok-Adria Munkaközösség eddigi mûködésének eredményei között mintegy százötven beszámoló és kiadvány, számos kiállítás és szimpózium emelhetô ki. Az elkövetkezô évek tervei között pedig a regionalizmus és a jószomszédi kapcsolatok; adatgyûjtés a területfejlesztési projektek részére; a jogharmonizáció és az uniós környezetvédelem kérdései; a közös katasztrófaelhárítás tematikája szerepel. Az Alpok-Adria Munkaközösség kezdeményezésként azért volt kiemelkedôen jelentôs, mivel meglehetôsen különbözô hátterû országokat egyesített. Semleges, NATOtagsággal rendelkezô, Varsói Szerzôdéshez tartozó országokat, térségeket. Mindezen elválasztó tényezôk ellenére több területen jelentékeny elôrelépéseket ért el az együttmûködés. 4. Az Európai Unióval fenntartott kapcsolatok Már az Európai Közösség, az EU elôdje is nagy hangsúlyt fektetett a 1970-es években a regionális fejlesztésre és a határ menti együttmûködésére. A mezôgazdasági és a regionális alapok, a közös finanszírozás Brüsszelben megállapított programjai Dél-Tirolnak nagy segítséget nyújtottak a mezôgazdasági termelésben, a vidékfejlesztésben, a turizmus felvirágoztatásában, a történelmi és kulturális örökség megôrzésében. A szakmai tréningek szervezése különösen a munkanélküliség visszaszorításában játszott jelentôs szerepet. Dél-Tirol jelenleg aktívan részt vesz európai uniós projektek és szervezetek munkájában. Kiemelhetô itt az INTERREG,17 amely az interregionális együttmûködés széles körû elôsegítését célozza. Jelentôs továbbá a tartomány részvétele a különféle nevelési és tudományos projektekben. Elnöke révén Dél-Tirol érdekelt a Régiók Európai Bizottságában, a tanácsadó szervezetnél, amit a Maastrichti Szerzôdés hozott létre 1991-ben. Ez az intézmény minden uniós állam régióinak képviseleti szerve. A helyi közösségek érdekeinek képviselete a feladata. A Miniszterek Tanácsa és a Bizottság, valamint az Európai Parlament között foglal helyet e Bizottság, amelyet bevonnak Európa szociális és gazdasági, valamint a transzeurópai kommunikáció és adatátvitelt érintô ügyeibe és döntéseibe is. Míg Róma a Közös Piac 1957-es alapításakor alapító tag volt, addig Ausztria csak 1995-ben lett az Unió tagja. Ez viszont Bozen régiónak is jelentôs lökést adott további nyugati provinciákkal való kapcsolat felvételére, és fenntartására. Ausztria Schengeni egyezményhez való csatlakozása lebontotta a határokat a három tartomány: Bozen, Trient és Tirol között. Az Északi és a Dél-Tirol provincia közgyûlése közös évi ülést szervez, közös bizottságok alakultak a további fejlesztések végett a kommunikációtól kezdve a kultúrán át egészen a közös sportbizottságokig. Bécs is bekapcsolódott a rokon kisebbség támogatásába, iskolai könyvek, ösztöndíjak adományozásával. 20 A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei a határon túli magyarok vonatkozásában 17 Az INTERREG a határtérségekre irányuló közösségi kezdeményezés, amely olyan területeken zajló határon túli együttmûködésekhez nyújt segítséget, mint az infrastrukturális projektek, a közmûvállalatok együttmûködése, vegyes vállalkozások és környezetvédelmi kooperáció. Az 1990-es évektôl kezdôdôen Bozen tartománya folyamatosan képviselteti magát Brüsszelben. Egy praktikus megvalósulásául a régiók közötti együttmûködésnek Dél- Tirol Trentino tartománya és az osztrák Tirol-tartomány megosztja irodáját, tehát ebben a formában is megvalósul egy szoros egység. Egyik oldalról az európai egységesülés, másik oldalról a regionalizmus erôsödése segíti európai szinten Dél-Tirol érdekeinek hatékonyabb képviseletét.
V. A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei Munkánk eddigi részeiben is próbáltuk súlyozottan tárgyalni a dél-tiroli autonómiának azon egyes elemeit, illetve szabályozását, amelyek önmagukban is modellértékûek lehetnek. Az alábbiakban mindezeken túlmenôen, az elemzett modell adaptációs lehetôségeire tekintettel foglaljuk össze munkánk eredményeit. 1. Dél-Tirol autonómiájának néhány pozitív eredménye – A német nyelv az olasz mellett elismert hivatalos nyelv; ilyennek tekinthetô a ladin nyelv is ott, ahol a ladin ajkúak ôshonos lakosoknak számítanak, vagyis az összesen 116 településbôl nyolcban. – A nyelvi csoportok identitásának megôrzése a három különbözô változaton alapuló iskolarendszerre épül, amely mindhárom nyelvi csoport részére biztosítja az anyanyelvû oktatást és emellett valamelyik másik nyelv elsajátítását is. – Mindhárom nyelvi csoportnak rendelkezésére állnak saját anyanyelvükön mûködô óvodák. – Érvényben van egy arányosítási rendszer, amely garantálja, hogy a lakásépítési támogatásokat és az igazgatási állásokat a három nyelvi csoport között számszerûségük arányában osztják meg. – Ausztria és Olaszország között 1955-ben a felsôfokú végzettség kérdésében létrejött egyezménynek köszönhetôen a német ajkú csoport tagjai osztrák egyetemeken anyanyelvükön is végezhetik egyetemi tanulmányaikat. – Lehetôség van német nyelvû tévé- és rádiómûsorok vételére a szomszédos német nyelvû országokból, továbbá helyi közszolgálati rádió- és tévémûsorokat is sugároznak. Ugyanez – bár kisebb mértékben – elmondható a ladin nyelvrôl is. – Igen jól és tevékenyen mûködik a több mint ezer kulturális egyesületbôl és szervezetbôl álló hálózat. – Dél-Tirolnak prosperáló gazdasága van, amely alapvetôen három, egymást támogató, illetve kiegészítô tartópilléren nyugszik: a mezôgazdaságon (a foglalkoztatottak 12 százalékával), a termelésen (ipar, kereskedelem és kisipar, 27 százalékkal) és a szolgáltatáson (61 százalék). – Míg a munkanélküliség Európában mindenütt az egyik legnagyobb gond, Dél-Tirolban, élve az autonómiával, elôrelátó fejlesztési politika eredményeként sikerült elérni a majdnem teljes körû foglalkoztatást.18 Ezek a pozitív eredmények vezettek a kilencvenes években egyre fokozódó nemzetközi érdeklôdéshez a dél-tiroli autonómia megoldásai iránt. Különösen a közép- európai államok nyelvi kisebbségei használhatják tájékozódási eszközül saját problémáik megoldási kísérleteiben a dél-tiroli autonómiamodellt. Tény azonban az, 22 A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei a határon túli magyarok vonatkozásában 18 Az Italy toward 2001 statisztikai évkönyv szerint Trentino tartománya második helyen áll a legkevesebb munkanélküli számarányát tekintve. hogy nincs két azonos kisebbségi kérdés Európában, amelyre azonos megoldások volnának alkalmazhatók. Az eltérô történelmi gyökerek, az ezekbôl származó eltérô fejlôdés, a partnerek különbözô mentalitása, a kisebbség és többségi nemzet változó arányszáma és számos más tényezô befolyásolja az adott esetben alkalmazható megoldási lehetôségeket. 2. A dél-tiroli modell adaptációját elôsegítô tényezôk Levonhatunk azonban messzemenô tanulságokat a dél-tiroli autonómia alakulásának folyamatából, amelyek – mivel érvényességük nem csak az adott tartományra vonatkozik – elôsegíthetik a modell adaptációját: 1. Az autonómia nem jár a többségi államtól való elszakadással, nem veszélyezteti annak területi integritását, hanem a dél-tiroli modell bizonyítja, hogy inkább csökkenti az ilyen irányú törekvéseket. 2. Ebbôl következôen: az autonómia nem lerontja, hanem ellenkezôleg: elôsegíti a kisebbségi nyelvcsoportok lojalitását a lakóhelyük szerinti állam iránt, amely biztosítja számukra a megélhetést, és a békés együttélést. 3. A dél-tirolihoz hasonló autonóm státus megteremtése hosszú, akár évtizedekig tartó folyamat. Ez mindkét oldal türelmét és kompromisszumkészségét próbára teszi, sôt ellenkezik a manapság oly gyakori rövid távú szemlélettel abban, hogy egy idôtálló és mûködôképes berendezkedés megvalósításához a fentiek elengedhetetlenül szükségesek. 4. A dél-tiroli siker három lényeges tényezôn nyugodott: a.) a saját identitás megôrzésének akaratán – a német nyelvû kisebbség eltökélt szándéka volt saját önazonosságának megôrzése, s ehhez képes volt megteremteni: b.) a politikai egységet – amely egységesítette ez irányú törekvéseit, de amelynek hátterében c.) az anyaország tetterôs támogatása megfelelô védôhálóként húzódott. 5. Dél-Tirol autonómiájának megteremtéséhez további speciális tényezôk járultak hozzá, amelyek egyedivé teszik ezt a rendezést: a.) az általános regionalizációs folyamat felgyorsulása Olaszországban; b.) az 1955. évi osztrák államszerzôdés, amely az 1938. évi keretek között biztosította Ausztria határait, és kizárta Dél-T irol visszacsatolásának lehetôségét; c.) az etnikai-nyelvi állapotok status quo-jának biztosítása; d.) a tartomány és a két provincia szintjén megvalósuló kiegyensúlyozott hatalommegosztás, és paritásos alapú döntéshozás folyamata; e.) jelentôs befolyása volt az Európai Közösség, majd az Európai Unió létének, amelynek Olaszország tagja volt, Ausztria pedig tagjává akart válni; f.) Olaszország és Ausztria együttmûködésének feltételei – ha lassan is, de – megteremtôdtek és egyre gördülékenyebbekké váltak; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 23 g.) a szubregionális együttmûködés perspektíváinak lehetôsége az Unióban növelte Dél-Tirol lakosságának önkormányzatiságba, regionális együttmûködésbe vetett bizalmát; h.) az etnikai proporcionalitás elvének következetes véghezvitele a közhivatalokban, s az ennek megvalósítását igénylô nemzetiségi hovatartozásról szóló deklaráció fogadtatása. 6. A Dél-Tiroli Népcsoport Intézet.19 Ez egy 1960-ban Dél-Tiroli Gazdasági és Szociális néven alakult Intézet, amely a tartományban élô két kisebbség, a németek és a ladinok társadalmi problémáinak feldolgozására jött létre. A gazdasági és szociális kérdések tanulmányozása azonban hamarosan kibôvült a kulturális, oktatási és környezeti tényezôk, sôt az autonómia jogi feltételeinek vizsgálatával. A dél-tiroli autonómia fokozatos kiépülésével pedig, amikor már bizonyos szakmai kérdések kezelésére különbözô tartományi szintû intézetek szakosodtak, ma már az intézet elsôsorban Dél-Tirol és az ott élô három népcsoport általános, össztársadalmi érdekû kérdéseinek tudományos vizsgálatával foglalkozik, és jelentôs nemzetközi tevékenységet is kifejt. Az önrendelkezés megteremtésének tudományos megalapozottsága az, amely fontos tanulságul és példaként szolgálhat ez irányú kezdeményezések alapos kidolgozásához. 7. Ez a 6. pontban tárgyalt tudományos alapú megalapozottság mondatja a kövekezôket: a.) A példa modellértékûséget tükrözi az a törekvés, amely a több nemzetiség felszámolása helyett az összeférhetôség kialakítására törekszik. Elfogadása és belátása annak, hogy a konfliktusokat nem nemzetiségek létezésének ténye okozza, hanem elsôsorban a velük való bánásmód. Ezen való változtatás, a nemzetiségek befogadása, a konfliktustényezôk levezetése egy önkormányzati szerkezet kialakításában a dél-tiroli tapasztalat szerint megakadályozza az elszakadás tendenciáit. b.) A konfliktusban résztvevôk mindegyikének közös érdeke volt a tárgyalások útján való kompromisszumos rendezés. Mind Olaszország, mind Ausztria a 70-es, 80-as években érdekelt volt abban, hogy a dél-tiroli kérdés ne rontsa egyéb irányú kapcsolataikat. A közös gazdasági és politikai érdekek, a regionalitás elôsegítése a két országot a pozitív rendezés, a regionális keret megteremtése felé ösztönözték. Az olasz kormány a rendezést a területi integritás megôrzéseként és a belsô stabilitás biztosításának eszközeként tekintette. A Dél-Tiroli Néppárt érdekközössége marginalizálta a fellépô szélsôséges irányzatokat. Párhuzamosság vehetô észre a közép-európai országok integrációs érdekeinek öszszecsengésével. Ennek a közös érdeknek a kihasználása alapul szolgálhat bizonyos nemzetiségi konfliktusok rendezésében. c.) A dél-tiroli autonómia azt mutatja, hogy etnikai konfliktusok területi alapon történô rendezése, valamint az állam által kisebb közigazgatási egységekre hagyományozott döntéshozás, vagyis magának a kisebbségi önkormányzatnak a megteremtése feszültségcsökkentô módszer a nemzetiségek között. Területi 24 A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei a határon túli magyarok vonatkozásában 19 A Dél-Tiroli Népcsoport Intézet a tartományi kormánytól, a politikai és társadalmi szervezetektôl és a gazdasági érdekcsoportoktól független intézmény, amely jórészt természetes személyekbôl álló tagságának és szponzorainak adományaiból tartja fenn magát. Az intézet közgyûlése háromévenként választja meg az öttagú elnökséget. autonómia és belsô önrendelkezés megfelelôen elôkészített levezénylése akár nagyobb nemzeti közösségek, de mennyiségileg nem számottevô kisebbségi csoportok számára is lehet a rendezés eszköze. Ez a folyamot ma Nyugat-Európában összefügg az államiság változásának azon tendenciáival, amelyek a hagyományos állami szuverenitást kisebb egységekre való leosztásával – pl. regionalizálódással – képzelik el. d.) További tapasztalat az, hogy Ausztria és Olaszország ugyanannak a demokratikus államok közösségének tagja. Maga ez a tény segítség a két állam bilaterális etnikai- és határkonfliktusainak rendezésére. Európa tanácsi tagság, majd uniós tagság. Ez szintén hasznos tapasztalat lehet a közép- és kelet-európai országok számára a kívánt NATO- és európai uniós tagság elérését illetôen, amíg kisebbségi problémákkal küzdenek. Itt különösen nagy lehet annak a szerepe, hogy ez egy többlépcsôs, több fázisban lezajló folyamat, amely a konfliktusok rendezésére idôt biztosít a teljes jogú tagság eléréséig. Ugyanakkor veszély a kimaradók számára, hogy fokozódhat a szélsôségek fellángolása. Regionális és szubregionális keretek támogatásával azonban mind a NATO, mind az Európai Unió megerôsítheti a stabilitást a kisebbségi kérdésekben. Ilyen szerepe lehet akár a Közép-európai Kezdeményezésnek, a közép-európai kereskedelmi együttmûködésnek is a térségben. Végül meg kell említenünk, hogy a fent megjelölt tényezôk mellett a Statútum több strukturális és szerkezeti eleme, valamint normatívája tartalmaz olyan hasznos megoldásokat, amelyek beépíthetôek más országok kisebbségeikkel kapcsolatos rendezési terveibe. Ezen szabályozások beépítését megelôzôen viszont az elsôdleges megközelítést kívántuk felvillantani jelen munkánkban. A Duna menti országok közös történelmi gyökere – az 1918 elôtti Habsburg Birodalommal való egység – mint közösséget erôsítô tényezô szerepelhet e kérdésben, nem beszélve arról a közös érdekeltségrôl, amely az 1990-es éveket követôen jelent meg minden Duna-menti ország politikai törekvéseiben, jelesül az egységes integráció törekvésekben. Ha viszont ezt következetesen végiggondoljuk, akkor a jövô Európája, mint államhatárok nélküli Európa valóban közelebb kerülhetek a nemzetek, pontosabban az egyes nemzetiségek Európájához. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 25 Összegzés E döntés-elôkészítô tanulmány elkészítésének elsôdleges célja volt, hogy felmutassa azokat az eszközöket és elemeket, amelyek hatékonyan képviselhetôek a nemzetközi politika szintjén Magyarország részérôl a szomszédos országokkal folytatott, magyar kisebbségek helyzetét érintô tárgyalásokban. Másodlagos célként a modellértékûséget kihangsúlyozó lehetôségek összefoglalása jelölhetô meg az összegzésben, amely elsôsorban a gyakorlati megvalósíthatóságot tartotta szem elôtt. A tanulmány megkísérelte a dél-tiroli autonómia azon elemeit felsorakoztatni, amelyek nem kizárólag egy adott történelmi, földrajzi, kulturális helyzet sajátosságai okán jöttek létre, segítséget és példát nyújtva ezzel más népcsoportok önkormányzati törekvéseihez. Ezeket az elemeket most ismét kiemeljük: 1. A tárgyalásos folyamat. Ezen belül különösen: a.) A belpolitikai tényezôk szerepe. Az egyik oldalon az olasz pártok egységes fellépése, a másikon a Dél-Tiroli Néppárt szerepe. b.) Az önkormányzatiság kihangsúlyozása. Ezzel olyan döntési teret és lehetôséget biztosítottak az olaszországi német kisebbség számára, amellyel az élni tudott. c.) Az idôtényezô. Átgondolt és alapos munkához hosszú távú tervre volt szükség. Ennek többoldalú megbeszélései, jogi háttérbiztosítása meglehetôsen sok idôt vett igénybe 2. A Statútum szerkezete, amely jól körülhatárolja a helyi és a központi hatalom jogosítványait és kötelezettségeit az: a.) önkormányzatiság, b.) pénzügyek, c.) jogszolgáltatás, d.) nyelvhasználat, e.) oktatás területein. 3. Az autonómia szerkezetébôl adódó elônyök, elsôsorban az önálló külkapcsolatok létesítésére ösztönzô struktúra. 4. Adaptációs lehetôségek. A tanulmány ötödik fejezete foglalkozik e kérdéskörrel. Itt elsôsorban a modell adaptációját elôsegítô tényezôkre kell utalnunk. E mögött azonban ott áll a két állam közös törekvése, valamint az a kiemelkedô jelentôségû tény, hogy a két államhatalom le tudott mondani arról, hogy saját végrehajtó hatalma felügyelje a kialakított önkormányzatiságot. Ehelyett egy olyan hatalmi megosztó és újraelosztó rendszert alkotott, amely mindezek gyakorlását a helyi szintekre vitte le. 5. Az autonómia kialakításánál fontos szerepet játszott az a tudományos háttér, amely összegyûjtötte és elemezte a szükséges adatokat. A Dél-Tiroli Népcsoport Intézet példaértékû közvetítést hajtott végre a döntéshozók és a döntést elôkészítô tudományos kutatások között, alátámasztva ezzel az autonómia létrehozásának szükségességét gazdasági, szociális, kulturális, jogi stb. területeken. 26 A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei a határon túli magyarok vonatkozásában 6. Egyik utolsó elem, amelyre e tanulmány összegzésében röviden kitérünk, hogy Ausztria és Olaszország ugyanannak a demokratikus államok közösségének tagja. Maga ez a tény egyértelmû segítség volt a két állam bilaterális etnikai és határkonfliktusainak rendezésére. Jelen idôszakban ez még hangsúlyosabb szerephez juthat, mert az Európai Unió ma messzemenôen nagyobb jelentôséggel rendelkezik, mint a dél-tiroli autonómia megalakítását célzó tárgyalások idején. A tanulmány e vázlatos lezárásában újra utalunk továbbá arra az általunk legfontosabbnak vélt tényezôre, amely a népcsoportok önállóságát biztosító döntési felelôsségben nyilvánul meg. Bizonyos anyagi eszközök feletti önálló rendelkezés, és az autonómia szabályozás érintettek általi kialakításának természetes következménye az a felelôsség, amely nélkül egy közösség, de tegyük hozzá, bármilyen társadalmi csoport, nem gyökeresedhet meg szervesen az adott életterületen. E felelôsség nélkül, mely leginkább a saját sors irányításának tudatában kézzelfogható, az Európát alkotó kisebb- nagyobb létszámú népcsoportok megmaradása és az általuk képviselt értékek közvetítése a 21. század legelején elképzelhetetlen. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 27 Felhasznált irodalom ALCOCK, Antony: The South-Tyrol autonomy. University of Ulster Northern Ireland, County Londonberry, Bozen/Bolzano, 2001. BÖCKLER, Stefan / GRISENTI Rita: Lo Statuto di Autonomia del Trentino-Alto Adige: un modello di pacificazione etnica per l’area centrale danubiana? / Das Autonomiestatut für Trentino-Südtirol: ein Modell für die Befriedung etnischer Konflikte im mittleren Donauraum? Trento, Associazione Italo-Tedesca di Sociologia / Italienisch-Deutsche Gesellschaft für Soziologie, 1996. GÁL Gyula: A dél-tiroli kérdés. Kisebbségi Adattár IV., Budapest, Teleki László Alapítvány Könyvtára, 1995. Italy toward 2001, An exploration into Italy’s demographic and socioeconomic future. Fondazione Giovanni Agnelli, Torino, 2001 JOÓ, Rudolf: South-Tyrol: A European border region. Budapest, Minority Protection Series, 1998. PETERLINI, Oskar: Autonomia e tutela delle minoranze nel Trentino-Alto adige. Cenni di storia, diritta e politica, Trento, 1996. PETERLINI, Oskar: Die Autonomie Südtirols. Bozen, 1991. PETERLINI, Oskar: The Autonomy Statute of the region Trentino-South Tyrol. Historical, political and legal aspects, Regional Council of trentino South Tyrol, Bozen, 1994. PUTNAM, D. Robert: Making Democracy Work. Civic traditions in modern Italy. Princeton, Princeton University Press, 1993. REGIONE AUTONOMA TRENTINO-ALTO ADIGE / AUTONOME REGION TRENTINO SÜDTIROL: Norme di attuazione dello statuto speciale per il Trentino-Alto Adige / Durchführungsbestimmungen zum Sonderstatut für Trentino-Südtirol, Trient, 1992. STEININGER, Rolf: Südtirol im 20. Jahrhundert. Vom Leben und Überleben einer Minderheit. Innsbruck-Wien3, Studienverlag, 1997 2002 Südtirol in Zahlen, Autonome Provinz Bozen-Südtirol. Bozen, Landesinstitut für Statistik, 2002. Fontosabb honlapok: http://davinci.istat.it http://www.are-regions-europe.org http://www.argealp.org http://www.provincia.bz.it http://www.regione.taa.it http://www.suedtirolernachrichten.it http://www.tirol.gv.at
Forrás:
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
Dél-tiroli autonómia elemei (pdf)
www.commora.hu
|