A dél-tiroli autonómia elemei

linkA dél-tiroli autonómia egyes
elemeinek adaptációs
lehetőségei a határon túli
magyarok vonatkozásában

2007.9.19
dr. Mézes Zsolt László
Mûhelytanulmány 2.
Budapest, 2003.
Tartalomjegyzék
Bevezető összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
I. Dél-Tirol tartományának kialakulása, története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
1. A tartomány elhelyezkedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
2. A tartomány történetének fontosabb eseményei
a 20. század elsô felében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
II. A tárgyalásos folyamat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1. A dél-tiroli autonómia felépítésének legfôbb állomásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
2. A tárgyalásos folyamat jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
III. A statútum fôbb részei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1. A Statútum szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
2. Autonómia és központi hatalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
3. Nyelvhasználat és oktatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
4. A régió és a provincia pénzügyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
IV. Dél-Tirol külkapcsolatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1. Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
2. Az Alpok Munkaközösség – Arbeitsgemeinschaft Alpen (ARGE ALP) . . . . . . 18
3. Az Alpok-Adria Munkaközösség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
4. Az Európai Unióval fenntartott kapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
V. A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei . . . . 22
1. Dél-Tirol autonómiájának néhány pozitív eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
2. A dél-tiroli modell adaptációját elôsegítô tényezôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
Európai

Bevezető összefoglalás
Az alábbi munka fôbb elemeiben végig követi az Olaszországban élô német kisebbség önrendelkezésének folyamatát, a dél-tiroli autonómia megszületésének fôbb öszszetevőit.
Az első fejezet Dél-Tirol tartományának kialakulását, történetének fontosabb eseményeit követi végig a 20. században. Mivel vizsgálatunk célja azon elemekre való rámutatás, amelyek alkalmazhatóak lennének más kisebbségek (pl. határon túli magyarok) önrendelkezési jogainak érvényesítésében, ezért munkánkban ezeket az elemeket tesszük hangsúlyossá. Az autonómia keletkezésének egyik legfontosabb ilyen összetevôje maga a folyamat, a két fél, az olasz állam és a német kisebbség tárgyalásainak végigkövetése a dél-tiroli autonómia felépítésének legfőbb állomásain. Ezzel foglalkozik a második fejezet, továbbá összefoglalja magának a tárgyalásos folyamatnak a jellemzőit.
Fontos rész az Autonómia-statútummal foglalkozó harmadik fejezet, amely a statútum szerkezetének bemutatása mellett három olyan kérdés szabályozását tárgyalja bővebben, amely megítélésünk szerint kiemelkedô jelentôséggel bírnak. Ezek az autonómia és központi hatalom, a nyelvhasználat és oktatás, valamint a régió és a provincia pénzügyei. Külön fejezet foglalkozik Dél-Tirol külkapcsolataival és azzal a rendszerrel, amely mintaértékû lehet más nemzeti kisebbségek intézményesített kapcsolatteremtési próbálkozásainál. E fejezet részletesebben elemzi az Alpok Munkaközösség és az Alpok-Adria Munkaközösség szervezeteit, amelynek aktív tagja és résztvevője Dél-Tirol, valamint az autonómiának az Európai Unióval fenntartott kapcsolatait. Az egyes elemek adaptációs lehetőségeivel foglalkozó ötödik fejezet sorra veszi az önrendelkezés folyamatában elért pozitív eredményeket és felmutatja a dél-tiroli modell lehetséges adaptációját elősegítő főbb tényezőket. A munka elkészítésének elsődleges célja a döntés-előkészítés elősegítése volt. A vizsgált autonómia ugyanis kialakításának folyamatában, szerkezetében és megvalósulásában olyan elemeket tartalmaz, amelyek mutatis mutandis átvihetőek és alkalmazhatóak lennének az anyaország határain túl élô magyar közösségek ez irányú törekvései számára. Másodlagos cél volt a dél-tiroli autonómia olyan irányú összefoglaló, bemutató elemzése, amely munka háttéranyagként és további munkák kiindulási irányvonalaként szolgálhat az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány szellemi kutatómûhelyében a kisebbségekkel és a határon túli magyarság helyzetével foglalkozó további kutatásokhoz.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

I. Dél-Tirol tartományának kialakulása,
története
1. A tartomány elhelyezkedése Tirol tartománya északon a germán és délen a római kultúra határán, a Brenner-hágóval jelzett alpesi vízválasztó két oldalán alakult ki. Tirol az ezerkétszázas évek óta teljesen önálló volt. Független grófság, élén a fejedelmi ranggal bíró tiroli gróffal, amelynek utolsó uralkodója úgy halt meg 1363-ban, hogy elôtte már elvesztette fiát, özvegye legközelebbi rokona pedig Ausztria hercege volt, így a Habsburgok teljesen megörökölték a területet, nagyfokú önállóságot biztosítva ugyanakkor Tirolnak. 1805-ben Napóleon Bajorországhoz, 1809-ben az Itáliai királysághoz csatolta, 1814-ben azonban osztrák csapatok visszafoglalták a területet. 1848-ban sikertelen felkelés a Habsburgok ellen, a 19. század második felében pedig az olasz irredentizmus fellegvára, e tartomány. 1915-ben Olaszország háborúba lépésének egyik feltétele Dél-Tirol megszerzése volt, amit a Saint Germain-i béke neki is juttatott. Bolzano tartományhoz csatolták, 215 ezer német, 16 ezer olasz lakta akkor. A 20. század elején tehát még egész Tirol (Észak-Tirol, Dél-Tirol, valamint Trento és környéke, az úgynevezett Trentino egyaránt) Ausztriához tartozott. Jelenleg Észak-Tirol Ausztriához tartozik és Innsbruck székhellyel Ausztria kilenc szövetségi tartományának egyike. Dél-Tirol, vagyis az Adige folyó felsô vidéke (Alto Adige) és Trentino Olaszországhoz tartozik.2 Dél-Tirol tartományát az autonóm Bolzano megye, Trentinót az autonóm Trento megye alkotja. A két megye alkotja Olaszországban a Trentino–Alto Adige nevû autonóm körzetet.

3 Európai szemmel nézve ez a három egység: az ausztriai Észak-Tirol, valamint az olaszországi Dél-Tirol (Alto Adige) és Trentino alkotja a Tirol–Trentino európai régiót.

2. A tartomány történetének fontosabb eseményei a 20. század elsô felében Az olasz igényt az alpesi fô vízválasztó, a Brenner-hágó vonaláig terjedô területre Giuseppe Mazzini már 1848-ban megfogalmazta. Az olasz egység megvalósulása után az irredentizmus tûzte zászlajára a brenneri határ követelését. Ettore Tolomei (1865–1952) volt az, akinek terve a 20. század első felében, a fasizmus irányzatától támogatva az olasz állam nemzeti egységesítő törekvéseit elősegítendő, a dél-tiroliak asszimilálását célozta meg. E tartomány feletti hatalom megszerzése szolgált okként, Olaszország részéről, az első világháborúba való belépésre. Az antanthatalmakkal 1915. április 26-án (6) A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetôségei a határon túli magyarok vonatkozásában.

1 E fejezetben nagymértékben támaszkodunk Gál Gyula A dél-tiroli kérdés c. munkájára.
2 Trentino–Alto Adige lakosainak száma a 2001. évi népszámláláson: 940 ezer fô volt. Ebbôl 463 ezren Bolzano, 477
ezren Trento megyében élnek. A bolzanói megye lakosainak nemzetiség szerinti megoszlása 2001-ben: 296,5 ezer
fô németajkú, 113,5 ezer olasz, 18,7 ezer ladin és 32 ezer egyéb nemzetiségû. (L.: Südtirol in Zahlen, Autonome
Provinz Bozen-Südtirol, Landesinstitut für Statistik, 2002.)
3 Olaszországon belül az északkeleti régiót alkotó négy területi egység: Trentino-Alto Adige, Friuli Venetia Giulia,
Venetia és Emilia Romagna tartományok.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (7)
Londonban kötött titkos szerzôdés ára e terület Olaszországhoz csatolása gyôzelem
esetén.
Szemben a Wilson amerikai elnök által meghirdetett elvvel, amely kimondta, hogy az országhatárokat a nemzetiség világosan felismerhetô vonalai szerint kell megvonni, az 1919. szeptember 10-i Saint Germain-i békeszerzôdés 27. cikke Tirol Brenneren túli részét Olaszországhoz csatolta. A helyzet rendezetlenségét mutatta, hogy Olaszországgal mint szövetséges és társult hatalommal kisebbségi szerződést nem kötöttek. A nemzetközi kisebbségi jog Olaszországot más államokkal, így Ausztriával szemben sem kötelezte a nemzeti, nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgáraira vonatkozó valamilyen eljárásra. Ez a megkötöttség nélküli belpolitikai jelleg maradt a dél-tiroli olasz nemzetiségi politika jellemző vonása egészen a második világháború utáni újrarendezésig. A dél-tiroli német lakosság helyzete a két világháború között olasz belügy volt. A beolvasztás – ún. adattamento – Tolomei által kidolgozott tervét a fasiszta hatalomátvétel után kormányprogramként hajtották végre.
Az olaszosítás programjának elsô fázisa:
a.) Dél-Tirol egybeolvasztása egy másik olasz provinciával;
b.) olasz községi elöljárók kinevezése;
c.) német bevándorlás megakadályozása;
d.) népszámlálás revíziója;
e.) olasz hivatalos nyelv bevezetése;
f.) német hivatalnokok elbocsátása vagy a régi provinciákba helyezése;
g.) a Német Szövetség (Deutscher Verband), majd az alpesi egyesületek (Alpenvereine) betiltása;
h.) a Dél-Tirol elnevezés használatának megtiltása;
i.) a német helységnevek és az út- és utcajelölések olaszosítása;
j.) az elnémetesített családnevek vissza-olaszosítása;
k.) a csendôrségi egységek (carabinieri) megerősítése a német elem kirekesztésével.
Az olaszosítás programjának második fázisa:
a.) Bolzano ipari fejlesztésére vonatkozó 1934. szeptember 28-i rendelkezés;
b.) 1937-ben a torontói Lancia Művek, a Milánói Acélművek, a Montecatini Alumínium Művek és egy magnézium-gyár fióküzemei megkezdik a termelést. Az olaszosítás programjának következménye, hogy 1921-tôl 1939-ig a terület olasz lakosainak száma megnégyszerezôdött. 1939. június 23-án Hitler és Mussolini megköti a Berlini Egyezményt. Ez a dokumentum rendelkezett a dél-tiroli német lakosság áttelepítésérôl, amely szerint ők 1939. december 31-ig optálhattak a német állampolgárságért, de amely egyben kitelepülési kötelezettségüket is jelentette. Amennyiben ez nem történt meg, helyben maradásuk, az olasz állampolgárság fenntartását jelentette, és azzal a szigorú következménnyel járt, hogy le kellett mondaniuk a népi hovatartozásuk szerinti védelemrôl. 1943 szeptemberéig a dokumentumok szerint a mintegy 250 ezer német ajkú lakosból 210 ezren kérelmezték optálásukat, de a valóságban ténylegesen 70-80 ezren települtek át Németországba. A háború végével az önállóságát visszanyert osztrák kormány Dél-Tirol visszaszerzését elsődleges külpolitikai célként tételezte. A második világháború után a párizsi békeszerzôdés viszont megerôsítette a brenneri határt. Elôtte azonban Karl Gruber osztrák és Alcide de Gasperi olasz külügyminiszter tárgyalásai nyomán kétoldalú megállapodás született, amelyet 1946. szeptember 5-én írtak alá Párizsban, és amely a déltiroli autonómia nemzetközi jogi alapjává lett. A nemzetközi jogban ezt Párizsi szerzôdésként említik. Ausztriának sikerült elérnie, hogy erre a dokumentumra az olasz–osztrák békeszerződésben, a 12/a cikkben is utalás történjék, szövegét pedig mellékletként csatolják. Így az abban vállalt kötelezettségek, a dél-tiroli autonómia biztosítása Olaszországot a békeszerződést aláíró hatalmakkal szemben is kötelezték. Az 1946. szeptember 5-i párizsi szerződés főbb pontjai:
1. a német lakosság számára egyenjogúság biztosítása;
2. a német nyelvû állampolgárok számára biztosítása a következôknek:
a.) elemi és középiskolai oktatás anyanyelven;
b.) a német és az olasz nyelv egyenlôsége a közhivatalokban, hivatalos iratokban,
valamint a kétnyelvû helységnevekben;
c.) az utóbbi években olaszosított családnevek visszaállításának joga;
d.) egyenjogúság a közhivatalokban való alkalmazás terén, hogy megfelelôbb
arányt biztosítsanak az állások elosztásában a két népcsoport között;
3. autonóm regionális törvényhozó és végrehajtó hatalom gyakorlásának biztosítása;
4. az olasz kormány kötelezettségei:
a.) az állampolgári opciók kérdésének méltányos felülvizsgálata;
b.) megállapodás a tudományos fokozatok, egyetemi diplomák érvényességének
kölcsönös elismerése tárgyában;
c.) egyezményt dolgoz ki az Észak- és Kelet-Tirol közti szabad vasúti és lehetô
legnagyobb mértékû közúti személy- és teheráru-forgalom tárgyában;
d.) megállapodások a kibôvített határforgalom és bizonyos mennyiségû jellegzetes
termék és áru helyi cseréjének elômozdítására Ausztria s
Olaszország között.
Ezek következtében a két világháború közötti helyzettel ellentétben a dél-tiroli német
kisebbség jogi helyzete többé nem volt olasz belügy. Ausztria „védôhatalommá”
lett, és az osztrák kormányok ilyen pozícióból járhattak el a párizsi szerzôdés gyakorlati
teljesülése érdekében.