Ehhez, vessünk néhány pillantást Perzsia történelmére. Dárius birodalma, amelyet Nagy Sándor seregei legyőztek, zsarnoki keleti istenkirályság volt, éppen ez volt fő gyengesége. Kevesebb, mint száz évvel Nagy Sándor halála után, birodalmát tábornokai részekre törték. Mindenhol a meghódított tartományokban, az emberek és a helyi vezetők lázadozni kezdtek.
A legelső és legsikeresebb a lázadások között, Irán észak keleti részében tört ki, a Pártus tartományban, amit ma Tádzsikisztán néven ismerünk. Kr.e. 250 körül, Arask, pártus helyi előkelő, felkelést szervezett II. Selucid Antiochus uralma ellen - a szomszédos szkíta törzsekkel szövetkezve. Arask a perzsa történészek feltételezése szerint szkíta – pártus keverék volt. Az biztos, hogy az emberek észak Pátriában közeli kapcsolatban álltak a szkítákkal, többek között a hunokkal és magyarokkal, azokkal a különböző népekkel, akik Mongóliától Magyarországig uralták az Eurázsiai sztyeppét. Magát a pártus népességet is keverék, iráni-szkíta keveréknek tartják, mind nyelvileg, mind embertanilag. A hagyomány szerint Arask és testvére Teerdad vérszerződést kötött a turáni szkítákkal, és ez a szövetség pártusok számára félelmetes harcosok seregét adta.
A fivérek erőfeszítéseinek mind több és több eredménye lett, és 247-re az egész pártus tartományt elfoglalták. Ebben az időben Pátria (amit később Khorasan néven ismernek), magába foglalta Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt, dél Üzbegisztánt, Nyugat Afganisztánt és az egész észak keleti részét Iránnak. Arask alapította, első fővárosa gyanánt Araskabadot, mai néven Ashabadot, a mai Türkmenisztán fővárosát. Arask nevét későbbi utódai a saját nevük mellé vették fel, és ez által éppen olyan a Pártus Birodalomban, mint Cézár volt a Római Birodalom számára.
A szkíták nem először győzték le a görögöket. Nagy Sándor is szerette volna a Turáni alföldet a birodalmához csatolni, de vereséget szenvedtek a seregei, és kiköszörülendő a csorbát szánta rá magát az indiai hódításra, amely végül az életébe került. A turániak nemcsak katonai szövetségükkel, de társadalmi berendezkedésükkel is hatottak Iránra. Az új hatalom, bár névleg a perzsa királyok utódaként uralkodott, de a szkíták mintájára. Kr. e. 126-ban került trónra II. Mehrdad király, aki a legnagyobb araskida uralkodó volt, nemcsak kiváló hadvezér volt, hanem szervező is. Ő hozta létre a Mehestan parlament intézményét, amely a király melletti tanácskozó testületként működött. Valójában a királyság kettős királyságként működött, a király első helyettese, sok esetben utóda, a Suréna volt. Ezt a kormányzati modellt figyelhetjük meg a magyaroknál, a Kende és Gyula intézményében, később pedig a király és a nádor intézményében is. Egyértelmű bizonyítékai vannak a nyelvünkben annak, hogy ebben az időben mi a perzsák szomszédságában éltünk, mi voltunk azok a Turáni szkíták, akik a félelmetes pártus lovashadsereget alkották. A húsz (biszt), a száz (szád) és az ezer (hazar) szavaink perzsa eredetűek, egyértelműen katonai egységek jelölésére szolgálók. A turáni szkíták, azaz többek között a hun-magyar nép és a pártus hercegek vérszerződése szerint mindaddig, amíg Arask utódai ülnek a trónon, seregükkel a perzsák oldalán harcolnak. Kr. u. 224-ben, Szasszan zoroastriánus főpap utódai kerültek a trónra, ezzel érvényét vesztette a vérszerződés. Mivel ezzel párhuzamosan a Turáni alföld is erősen elsivatagosodott, a hun-magyar nép kénytelen volt nyugatra vándorolni. Ez volt az a népmozgás, ami a nagy népvándorlást elindította, és amely végül a Római birodalom bukását is okozta.
A pártus örökséget a hun-magyar népesség, Etele népe hozta a Kárpát-medencébe, vele együtt egy szabadság felfogást is, amely egész Európát felforgatta. Etele a catalanumi síkon nemcsak a hunokat vezette csatába, hanem minden szabadságszerető, a római igát nem tűrő népet is. Többek között a szászokat is, és sok más germán népet, még a frankokat is. A frank királyság szintén a hunoktól átvett pártus hagyományra épült. Nagy Károly nagyapja, Martell Károly major domus háznagy, udvarnagy volt, lényegében a Suréna, Gyula megfelelője. Hasonló módon a kettős királyság intézményét átvették az arabok is. A szász hagyomány alapja, az ősi törvények is, hunoktól átvettek és alapjait jelentik mind a német, mind az angol törvényeknek. Az angolszász uralkodók nevei, Etelred, Edred, Edward, az Etele név változatai. Hogy miért éppen a hun mintát követték? Ennek nagyon egyszerű oka van. A római birodalmon kívüli népeknek nem volt saját királyi hagyományuk. A középkor hajnalán, ókor végén a legtöbb germán nép, még törzsi szinten élt. Julius Caesar korában a Gallok utolsó királya halt meg. A római hagyományban nem király, hanem császár intézménye szerepelt, amely egyre inkább hasonult egy keleti istenkirályhoz, olyanhoz, amilyen Dárius is volt, amilyenek a bizánci császárok, vagy az orosz cárok voltak. A középkori Európának mintát a hunok-magyarok adtak, a pártus hagyomány átörökítésével.
Minden esetben, legyen az Anglia, Németország, vagy éppen Magyarország, a rendi fejlődés során az ősi törvények megerősítése és helyreállítása állt a központban. A Magna Charta, az ősi angolszász, azaz hun törvényeket erősíti meg, és a magyar Aranybulla is. Az ellenállás és ellentmondás joga, szintén pártus hagyomány, olyannyira, hogy a Mehestan parlament le is válthatta a királyt.
Különösen ma, itt és most Magyarországon, mikor képtelenek vagyunk leváltani az alkalmatlan miniszterelnököt, egyrészt szégyenkezhetünk, másrészt irigyelhetjük a perzsákat. Ugyanis ott ma is le lehet váltani az elnököt, ha rosszul végzi a dolgát. Mikor ezeket a sorokat írom, ez nálunk csak óhaj lehet.
A Szent Korona alkotmányossága a pártus hagyomány megtestesülése, az Aranybullára épülő igazi magyar államiság alapja. Múltunk tudatos elfeledtetése, mind a Habsburg időkben, mind a kommunista érában és ma is éppen azt a célt szolgálta és szolgálja, hogy elvegye tőlünk a szabadsághoz való ragaszkodást. A mai nemzeti és népi radikalizmus is nem véletlenül a Szent Koronára, az ellenállás és ellentmondás jogára alapoz. Nem véletlen, hogy az elnyomó és zsarnoki hatalom éppen a szólásszabadságot és az ellenállás jogát akarja tőlünk elvenni.
Hogy ezt a jogunkat visszaszerezzük, meg kell ismernünk a valódi történelmünket, azt az utat, ahogy ide elérkeztünk, és tudni fogjuk, mit kell követnünk. Ehhez azért már lehet találni hasznos munkákat. Badiny Jós Ferenc könyvei, Bihari János „Parthusokra vonatkozó ethnográfiai adatok” című könyve, Bakay Kornél Történelem 5. osztályosoknak című tankönyve csak néhány kiragadott példa a sok közül. A Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyeteme ezeket az ismereteket már egyetemi szinten oktatja is. A múlt ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent sem, és nélküle nincs jövőnk.

Juhász László
A História CD sorozat írója

Forrás:

http://www.szentkoronaradio.com/node/493