Kevésbé ismert, hogy Kanada már régen elismerte az aboriginal, tehát őslakos indiánok „first nation” tehát „első nemzet” státuszát Kanadán belül. Ennek a politikának logikus következménye érett meg most a quebeciek nemzet-mivoltának Kanadán belüli elismerésével. Nem történt más mint a történelmi realitás feismerése, elismerése és kodifikálása. Fontos ez azért is, mert a második világháború óta – különösen de Gaule quebeci látogatása után, aki „Vive Quebec libra” kiáltással üdvözölte őket – felerősödött Quebec szeparatista törekvése, mellyel az elangolosodásuknak, francia nyelvük és kultúrájuk megőrzésénk egyetlen járható útját látták, s amely a már kétszer is megtartott referendum eredményeként majdnem sikerült. A parlament mostani döntése azonban nem kis hullámokat ver. Vannak olyan képviselők a háznak úgy a liberális, mint a konzervativ oldalán, akik most krokodilkönnyeket hullatnak s rángatják a vészharangot, mondván mi lesz Kanadával, ha pl. a new-foundlandiak, vagy az ukránok követelnek majd maguknak nemzeti státuszt? Mindenesetre a parlament döntése hosszú távon kiütötte a quebeci szeparatisták kezéből a fegyvert biztositva Kanada egységének fenmaradását. Kétségtelen, hogy Kanada, mint világunk egyik vezető demokráciája, ezzel a lépéssel példát mutatott minden demokratikus berendezkedésü államnak miként lehet és kell haladó, demokratikus módon kezelni és megoldani a nemzeti kisebbségek problémáját. Ennek a tettnek fényében látszik meg a mai Magyarországot körülvevő utódállamok még ma is – a demokrácia paravánja mögött – háboritás nélkül folytatott régi magyarellenes politikája az uralmuk alá dobott tömbmagyarsággal. Ha ma már nem is lehet a magyarságot tömegesen likvidálni vagy deportálni, esetleg szervezetten elűzni, mint a háború után tették azonban ma kifinomultabb eszközökkel folytatják régi mániájukat a magyarüldözést. Az csak egy megtévesztő fázis volt, hogy bevonták őket as kormányzásba. Szlovákiában már kiebedrudalták őket, s most fejlődésüket gátolják a tengerszintfeletti magasságnak, mint minősitő mértéknek bevezetésével. Ez vár rájuk Romániában is mihelyt megerősödnek az EU-ban, s ennek számtalan jele látszik már. Most például az, hogy a magyarságtól csellel elvett kolozsvári egyetemen – melyet multikulturálisnak hirdetnek Brüsszelben – még a magyarnyelvü feliratokat sem tűrik meg. Vajon várható-e más majd Szerbiától, mely a polgárháború alatt csendes rátelepitésekkel már megváltoztatta a Vajdaság etnikai összetételének arányait? Hiábavaló ezeknek az államoknak minden igyekezete, mellyel tagadni akarják a ma is folyó magyarüldözést, beolvasztást, diszkriminációt, nyelvi és kulturális visszaszoritást. Az uralmuk alá került 3,5 milliós magyarságnak 2,5 millióra való fogyása az elmúlt 86 év alatt, s közben saját népük többszörösére való növekedése megcáfolhatatalan bizonyítéka annak, hogy a magyarüldözés nem képzelet szülte fantazmagória, hanem az volt és ma is a mindennapok állandó és kegyetlen valósága. Ebben a helyzetben az idegen uralom alá került magyar tömbök hármas autonómiájának kiharcolása az élet parancsa, ha a magyarság meg akar maradni. A francia Quebec nemzetként való elismerése Kanadán belül cafatokra tépi azt a divatos és érvényesnek elfogadott kelet-európai érvelést, hogy etnikai alapon nem lehet autonómiát igényelni. Quebec új státusza azt mutatja, hogy nagyon is lehet – és csak így lehet! A kanadai parlament volt annyira reális, hogy elfogadta és kimondta, törvénybe iktatva azt, ami évszázadok óta az élet valósága, az, hogy Quebecben francia származású, francia nyelvű, francia kultúrájú nép él és mint ilyen akar alkotó népe, része lenni az egységes Kanadának. Az angol nyelvü Kanada pedig a francia nyelvü provinciának biztositékot adott, hogy nyelve, kultúrája és történelme értékes és megbecsült része az egész országnak. Európa eddig mindig másfelé nézett, ha magyarüldözésről és pláne, ha magyar autonómiáról volt vagy van szó. Eljött az ideje, hogy szomszédaink és Európa Kanadára tekintsenek s kezdjenek hozzá a kanadai példa szerint átformálni a magyarsággal kapcsolatos politikájukat. Úgy, ahogyan azt a demokrácia alapelvei előírják és megkövetelik. Dr. Pungur József, Kanada

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.