|
Nemzet és Európa
2006.11.26. 15:21
 Stier Gábor
2006. november 25. 0:01
Magyar Nemzet
Az egységes Európát nemzetek alkotják. Mindez köztudott, az unió hivatalnokai mégis újra és újra meglepődnek, ha szembesülnek ezzel a ténnyel. Most éppen Lengyelország hívta fel Brüsszel figyelmét nemzeti érdekeire, annak árán is, hogy felborította ezzel a helsinki csúcs napirendjét.
Az Európai Unió ugyanis hosszas győzködés után sem tudta rávenni Lengyelországot arra, hogy álljon el attól a vétójától, amelyet az EU és az Oroszország közötti új partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdése ellen emelt a lengyel hústermékek moszkvai importtilalma miatt. Varsó nem először áll ki nagyon keményen érdekei mellett, amelybe adott esetben a húsexportot érintő konkrét kívánságok mellett beletartozik az is, hogy jobban hallgat Amerika szavára, mint azt az unióban sokan szeretnék. Ebbe a sorba tartozik, hogy Lengyelország úgy érzi, érdekei sérülnek azzal, ha területét megkerülve halad az Európába irányuló orosz gázexport.
Fel is emeli a hangját az épülő északi vezeték ellen minden fórumon, kiváltva ezzel több uniós tag és Oroszország haragját is. Ilyen értelemben egyébként már magának a lengyel húsra kivetett embargónak az érezhetően politikailag is motivált bevezetése szintén alapvetően a nemzeti érdekek egyfajta védelmével magyarázható. Moszkva ugyanis azt nézi, mi jó neki, s törekvéseit minden lehetséges módon igyekszik is érvényesíteni. Így tisztában van például azzal, hogy már csak hatalmas energiatartalékainak kiaknázása miatt is rászorul a külföldi tőkére, vagy az európai szállításokra, ám mivel kiszolgáltatottsága korlátozott, lehetőségeivel élni kíván.
Csakis úgy engedi be például az energiamezőkre a külföldi cégeket, ha cserébe részesedést kap az európai elosztórendszerekben. Ezért maradt hoppon a Shell, befutott viszont az olasz Eni vagy a német BASF. Manapság egyre többen ismerik fel Európában, hogy mennyire fontos érdekeik védelme, s terjed a gazdasági patriotizmus filozófiája. Ha kell, egy ravasz cégegyesítéssel akadályozza meg Párizs, hogy olasz kézre kerüljön a legfőbb áramszolgáltató. De ugyanígy küzdenek a spanyolok az Endesáért, s ezen az úton járnak az osztrákok is, szögeket verve az európai energiapiac liberalizációjának koporsójába.
A nemzeti érdeket tartják szem előtt a németek is, amikor a gázszállításokban számukra ilyen-olyan okok miatt bizonytalan országokat kikerülve, közvetlenül összeköttetést teremtenek az orosz forrásokkal. S a sort még folytathatnánk a latin-amerikai államok ébredésével, vagy azzal, hogy Szlovákia még véletlenül sem építtet autópályát magyar cégekkel, de az egyébként sok tekintetben nyitott Egyesült Államok sem téveszti soha szem elől nemzeti érdekeit. E trendből látványosan kirí a magyar gyakorlat. Az áramszolgáltatók már a Horn-érában külföldi kézbe kerültek, s mára a vége felé tart a kiárusítás, ami természetesen a stratégiai ágazatokat sem kímélte.
Úgy tűnik, a Putyinnal az utóbbi időben gyakran találkozó miniszterelnök csak az orosz elnök mondandójának lényegét nem értette meg. De hogy tovább menjünk, a külügyminiszter üdvözli és támogatja, hogy a Nokia Magyarország helyett Pakisztánban gyártsa termékeit. E neoliberális hullám azonban nem csupán a gazdasági szférát vagy a privatizációt jellemzi. Jellemző módon, a nemzet immunrendszerét támadva nyirbálták meg a hírszerzést, és végletesen meggyengült a szinte csak a kötelező nemzetközi missziók ellátására képes hadsereg is.
Természetes módon így a lengyelekkel szemben mi jó fiúk vagyunk, nem nagyon keveredünk konfliktusokba. Már csak azért sem, mert azt sem nagyon tudjuk, mik is az érdekeink. De ha tudnánk is, megvédésükhöz lassan már nem marad erőnk.
www.mno.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum