Minden csavarja rossz

Tisztelt Zsoldos Úr, Kedves Fiatal Barátaim!

Leveletekhez csatolva megkaptam szervezetetek alelnökének meghívóját a holnapi tóthafalusi találkozóra. Időközben telefonon érdeklődő egyik aktivistátoknak már jeleztem, hogy a holnapi találkozón nem fogok részt venni. Nem utolsó sorban azért, mert nem világos, szervezeteket, vagy magánembereket hívtatok-e meg a tanácskozásra. Ha ugyanis a politikai szervezetek releváns véleménye érdekel benneteket, akkor homályos, hogy miért mazsoláztatok a meghívottak között. Mindez előttem meglehetőesen elmaszatolja a rendezvény célját és szándékát. Hacsak nem az a cél és a szándék, hogy a tanácskozás után két nappal akár a szervező, akár valaki más ismét kijelenthesse -- erre már volt példa a bácsfeketehegyi kerekasztal után --, hogy “az iskolában mindenki kompromisszumképtelen és hülye, csak Pistike vagy Móricka az okos és rendes vajdasági magyar kisfiú.” (Természetesen ez is lehet egyfajta politikai taktika, csak nekem nem rokonszenves, mert én még az igazi nevén ismerem. Úgy hívják: sumákolás.)
Azt gondolom ugyanakkor, hogy a találkozó -- bizonyára szándékotok ellenére -- egyike lesz azon semmitmondó eszmecseréknek, amelyeknek egyetlen gyakorlati következménye lehetséges csupán: ez pedig nem más, mint annak a megtévesztő látszatnak a fenntartása, hogy a nemzeti tanács intézménye alkalmas a vajdasági magyarság alapérdekeinek feltárására, kifejezésére és demokratikus képviseletére.

Nekem erről mint a VMDP alelnökének, de mint magánembernek is homlokegyenest ellenkező a véleményem. Meggyőződésem szerint nemzeti tanácsosdi helyett most, amikor a Magyar Nemzeti Tanács immár nem csupán legitimitással nem rendelkezik, de mesterséges fenntartásának megszűnt törvényes alapja, tehát legalitása is, eljött az ideje annak, hogy a vajdasági magyarság új fejezetet nyisson, és közös fellépéssel Szerbia kormányánál kezdeményezze a kisebbségi jogok széles körű kiterjesztését és szavatolását, s ezen jogokkal összhangban a vajdaságban élő minden magát magyarnak valló állampolgár számára a nemzeti alapú kisebbségi autonómia választott testületeinek létrehozatalát, szabad, közvetlen és egyenlő választások útján, a vajdasági magyarok névjegyzéke alapján, titkos szavazással. Ez bármiféle autonómia alfája, amit nem helyettesíthet semmiféle korporatív álmegoldás, sem pedig az eddig alkalmozott elektori rendszer, amely tulajdonképpen a VMSZ egypárti pénzügyi és politikai uralmának a transzmissziója volt csupán, mint hajdanában a kommunistáknak a Szocialista Szövetség.

Kik azok, akik gátolják a választói névjegyzék létrehozatalát és a magyar perszonális autonómia törvényes szavatolását, valamint az autonómia tanácsának (vagy ha úgy tetszik, kisebbségi parlamentjének) szabad választások útján történő létrehozatalát?

Egyfelől a belgrádi hatalmi körök, másfelől pedig azok a vajdasági magyar vezetők, akik az elmúlt években vélhetően családjuk nemegyszer látványos gazdagodásának, valamint személyes politikai és szakmai karrierüknek az érdekében lemondtak mind a magyar autonómiáról, mind a szavatolt parlamenti helyek biztosításáról.

Ezeknek a magyar vezetőknek a túlnyomó többségét ma a Vajdasági Magyar Szövetségben vagy annak közvetlen holdudvarában találjuk meg. Ők azok, akik részben közvetlenül, részben klientúrájuk segítségével kezükben tartják a Budapestről érkező támogatási rendszert, s ők azok, akik az állami és részben az önkormányzati intézményrendszeren belül -- sokszor saját tagságukat is félrevezetve --fájdalommentesen biztosítani tudják a szerb nemzeti érdekek töretlen megvalósulását akár a magyar érdekek kárára is.

De a közelmúltban a belgrádi politikai elvárásokhoz igazodó VMSZ-vezetők köréből kerültek ki a kettős állampolgárság ügyének legmakacsabb ellenzői is, elég ha csak Korhecz Tamás emlékezetes megnyilvánulásaira gondolunk. Ugyanakkor, mint kb. két héttel ezelőtt tapasztaltuk, a VMSZ volt az a párt, amely visszautasította a három másik politikai szervezet kezdeményezését, és ezzel ismét meghiúsította a parlamenti választásokon oly nélkülözhetelen egységes magyar fellépést.

Ilyen körülmények között mi a tendő?
A józan belátás a fenti siralmas kép ellenére is azt mondatja velem, hogy a kisebbségi törvény, a magyar autonómia és a szavatolt parlamenti helyek törvényes biztosítása érdekében minden releváns magyar politikai erő egységes és radikális fellépésére van szükség, hogy megfogalmazzuk követeléseinket a szerb hatalom felé.

Ehhez -- akár már a jövő héten -- ismét asztalhoz kell hogy üljön a három politikai párt és a zentai székhelyű, nem pártként bejegyzett, de pártszerűen ténykedő szervezet.

Szakítani kell viszont azzal a megalkuvó stratégiával, amely le kíván mondani a magyar választói névjegyzékről és a szabad belső választásokról.
Követelni kell a magyar autonómia számára mind a jogszabályalkotási, mind pedig a végrehajtási felhatalmazások biztosítását.

Enélkül, mint a nemzeti tanács példája bizonyítja, csupán nemzetinek nevezett sóhivatalt lehet létrehozni. Természetesen ugyanez vonatkozik az autonómia önálló vagyonának és megbízható, tartós kielégítő költségvetési forrásainak kérdésében is.

Ezekről a sarkalatos alapelvekről lemondani annyit jelent, mint elárulni az autonómia ügyét, s helyette toldozni-foldozni a nemzeti tanács immár sem nem legitim, sem nem legális impotens fantomintézményét, ugyanakkor elősegíteni feltámasztását, amelyet minden bizonnyal megnyugvással fogadna még Budapest is -- hiszen számára ma az a fontos, hogy csönd legyen legalább a hátsó udvarban -- nekünk, kisebbségi magyaroknak viszont mindez nem hozna semmilyen pozitív változást.

Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy az általam kifejtett -- egyébként közismert -- alapelvek Tóthfaluban nem fognak nyílt ellenállásba ütközni. Ehhez nincs meg már a bátorság. Helyette politikai nehézségekre, időhiányra, szakmai problémákra, Belgrád ellenállására fognak majd hivatkozni egyesek, hogy vég nélkül el lehessen odázni az egzetlen jó irányú tényleges politikai cselekvést. De a megalkuvásnak ezt a formáját már túlságosan is jól ismerjük...

Tisztelt Barátaim!

Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek egyik kedvenc íróját Ady Endrének hívják. Ady nemcsak utolérhetetlen költőzseni, de publicistaként máig érvényes gondolatokat fogalmazott meg végveszélybe került fajtájáról is.

Én két mondatát egy életre megjegyeztem, s most Nektek adom tovább, sáfárkodjatok vele, ha tudtok és akartok. Az egyik úgy hangzik, hogy „kis nemzetnek még lélelegzetet venni is radikálisan kell.” A másik pedig, hogy „ nem érdemes javítgatni azt a gépezetet, amelyeknek minden csavarja rossz.” Végeredményben én ugyanezt gondolom mai formájában a nemzeti tanácsról is.

Temerin, 2006. november 24.
Tisztelettel: Csorba Béla
Ui.
Feltételezem, annak nincs akadálya, hogy a fentieket mind élőszóban, mind írott formában ismertessétek a tanácskozáson megjelentekkel...
Cs. B.

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=974

Kapcsolódó hír:

2006. november 21. Vajdaság Ma

Önámítás

A Magyar Polgári Szövetség reagálása a VMSZ elnökségének közleményére

Annak ellenére, hogy mindenki számára világos: egységben az erő, és talán sohasem volt még ekkora szükség az összefogásra, a VMSZ legutóbbi közleményével egyértelművé teszi, hogy semmi sem lesz a vajdasági magyar pártok közös fellépéséből. Válaszként a VMSZ támadására - a teljesség igénye nélkül - lássunk néhány közismert tényt.
1) A magyar-magyar széthúzásért kizárólag a VMSZ a felelős.
2) A VMSZ fennhéjázása, önámítása, beképzeltsége a félelem jele. Szánalmas próbálkozás, hogy mások lekicsinylésével, rágalmazásával próbálnak erőt gyűjteni.
3) Nagy sikerekről, támogatottságról beszélnek, pedig minden eddigi, egymást követő választáson szinte megfeleződött a politikai befolyásuk, annak ellenére, hogy komoly pénzeszközökkel rendelkeznek, és szinte teljesen uralják a vajdasági magyar médiát.
4) Feltesszük a kérdést, hogyan mer másokat szalonképtelennek nevezni, aki:
a) Nem tartotta be az adott szavát, amikor megígérte, hogy támogatja a VMSZ-en belül létrehozandó kereszténydemokrata platformosodást.
b) Minden tényleges ismeret nélkül - már az események másnapján - dörgedelmesen elítélte a temerini piaci verekedés magyar szereplőit, akiket (szerintünk az általuk felbátorított) szerb bíróság, drákói 61 év börtönnel sújtott.
c) Azonnal elállt a kettős állampolgárság követelésétől, amikor a 2004 decemberi népszavazás sikertelenül végződött, és eléggé el nem ítélhető módon ellene fordult a Magyarok Világszövetségének.
5) Amíg a VMSZ másokat rágalmaz, vádol, elfelejtkezik a saját szemét csaknem kibökő gerendákról:
a) Ki működik együtt a radikálisokkal?
i) Vajon ki adott parlamenti alelnököt ©eąelj vajda mellé, amivel csak a személyes ambíciókat, és Miloąević külföldi megítélésének javítását szolgálta?
ii) Az idén, az új szerbiai alkotmány elfogadtatásánál a VMSZ megint csak a radikálisokkal fújt egy követ a nemzeti közösségünk és egész Vajdaság kárára.
iii) Annak idején Szabadka akadályozta meg, hogy a magyar községek közös határozattal védekezzenek az erőszakos betelepítés ellen, meg azt is, hogy létrejöjjön a magyar községek összefogása.
iv) A miloąevići időkben a VMSZ küldte el saját emberét Koszovóba, - katonai helikopteren - hogy kioktassa az albánokat a lojalitás témakörében.
b) Nem emlékszünk? Elálltak a hármas autonómia koncepciótól is, és valamiféle multietnikus területi zagyvaságot kezdtek hirdetni.
c) A VMSZ már adott parlamenti képviselőket, Kasza már volt miniszterelnök-helyettes is. Mi hasznunk lett ebből? Szerintünk, mindez sokkal inkább káros, mint hasznos volt a magyar közösség szemszögéből.
6) Korhecz Tamás, a VMSZ elnökének közvetlen tanácsadója, nemrégen még azt állította a Kossuth tériek (akik mellettünk álltak a kettős állampolgárság kérdésében) oldalán szimpátiatüntetést szervező MPSZ tagságról, hogy ultranacionalisták. Ehhez képest örülhetünk annak, hogy legújabban csak annyit voltak képesek kitalálni, hogy az MPSZ "helyi jellegű". Nem vesszük sértésnek, mindenki tévedhet. Korhecz Tamás ellen viszont eljárást kezdeményeztünk az újvidéki bíróságon. Bocsánatkéréssel és szavai visszavonásával tartozik nekünk.Ami a választásokat illeti - ha már nem lett semmi az összefogásból – a Magyar Polgári Szövetség nem kér mást, csak tiszta, esélyegyenlőségen alapuló megmérettetést. Jó lenne egyszer azt is látni, mire jutna a VMSZ, ha egyenlő feltételek mellett kellene versenybe szállnia.
Magyar Polgári Szövetség elnöksége

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=965

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés