Alapításkor gondolták volna-e, hogy idáig süllyed a Fórum?
Nem. Legfőbb célunk az volt, hogy az ország nyerje el a függetlenségét, az állam a szuverenitását. A másik ezzel szorosan összefüggött, hogy a diktatúrát váltsa fel a demokrácia, egy demokratikus berendezkedés, amelynek megvannak a feltételei a politikai szerkezetben és a szabad sajtóban. Azt gondoltuk, hogy ezek elérésével biztosítani tudjuk azt, hogy Magyarországon magyar nemzeti érdekek érvényesüljenek akár a belpolitikában, akár a külpolitikában.
Jelen pillanatban független Magyarország?
Jelenleg nem egy szuperhatalom, illetve annak katonai ereje diktál, hanem a nemzetközi pénzintézetektől, nemzetközi, nagy multinacionális hálózatoktól, gazdasági hálózatoktól elsősorban, és az ennek megfelelő politikai érdekcsoportoktól függ Magyarország. Egészen másfajta függőség jött létre.
1990-ben kilépett az MDF-ből. Miért?
A döntő indoka az volt, hogy úgy láttam – természetesen biztosan nem tudhattam –, olyan irányba mennek a dolgok, amelyekkel én már nem tudok együtt tartani. Ez volt a lényege. Természetesen ennek volt egy konkrétabb oka is, ez pedig az Antall József-féle politikával való egyet nem értés. Antallék célja az volt, hogy átvegyék az MDF-et és kiszorítsák azt a kezdő kört, amelynek a céljaival, stílusával, politikai irányvonalával nem tudtak, és nem is akartak azonosulni. A párt ügyébe kívülről történő beleszólás is befolyásolta döntésemet. Úgy emlékszem, hogy 1989 második felétől különböző erők összjátékszerűen arra törekedtek, hogy a Magyar Demokrata Fórumot egy egészen más pályára állítsák.
És mit szól a Fórum jelenlegi választói köréhez?
Nekem nagyon homályos ez a választói kör. Egy idő óta az látszik, hogy ez a kis párt legalább akkora, hanem nagyobb sajtót kapott és kap, mint a Fidesz. Hogy egyáltalán be tudott kerülni az Országgyűlésbe, az szerintem nemcsak Schmuck Andortól és attól a segítségtől függött, amit ő nyújtani tudott anyagilag, szervezésben meg sok minden egyébben is, hanem elsősorban az MSZP és az SZDSZ, tehát a koalíciós pártok meglehetősen sokrétű támogatásától.
Állítólag az MDF szavazóbázisa mára inkább baloldalinak mondható. Elképzelhetőnek tartja Ön ezt?
Erre nehezen tudok válaszolni, mert azt sem tudom, hogy Magyarországon mi a jobboldal meg a baloldal. Ezek már teljesen lejárt fogalmak. Az egészen biztos, hogy amit baloldalnak vagy balliberális oldalnak mondunk, onnan jöttek a támogatások az MDF számára. Hosszú ideje figyelem a folyamatokat. Nyilvánvalóan Dávid Ibolya és köre olyan politikába kezdett, ami néhány ember politikai és anyagi karrierjének a legjobban megfelelt. Amit sugalmaztak nekik, az nem állt egyébből, mint a Fidesz támadásából, és erős elhatárolódásból mindentől, amit jobboldalinak neveztek. Ez meglehetősen sunyi politizálás.
1990-ben Ön szakított az MDF-fel, 3 év múlva pedig kizárták a pártból Csurka Istvánt, akinek „bűne” az volt, hogy kimondta és megírta véleményét…
1993-ban már nyilvánvaló volt, hogy az MDF vezérkarának egy része – az újak, tehát Antall József, Boross Péter és még mások a környezetükben – teljesen más politikát folytat. Az is világos volt, hogy ez egy folyamatnak a fordulópontja. Előtte már – igaz, nem kizárták őket, de – vagy kiléptek az eredeti lakiteleki alapítók, vagy félrevonultak, vagy valamilyen módon kiszorultak. Példának okáért Kiss Gy. Csaba és Fekete Gyula. Für Lajost pedig elvitték honvédelmi miniszternek. Antall ezzel megoldotta, hogy Für ne tudjon komolyan az MDF vezetésébe beleszólni. Lezsák Sándor összeszorított fogakkal ugyan, de ott maradt. Ő volt az egyébként, aki Antall Józsefet nem szavazta meg annak idején az első körben. Csoóri Sándor is szembekerült Antall Józseffel már ’90-ben, de ez a szembekerülése és mégis az MDF mellett való maradása jól példázza az akkori összezavarodott politikai helyzetet. Csurka István kizárása természetes volt ebben a helyzetben, hiszen nyilvánvalóan sem Csurkának, sem Antalléknak nem felelt meg ez a helyzet. 
Ön szerint helyes volt-e az a politika, hogy – akár Antallék, akár Orbánék – nem nyúltak hozzá, nem mertek hozzányúlni a médiához és otthagyták a volt MSZMP-seket. 1994-től a sajtó és a tévé döntötte el a választásokat.
Nekem egy kicsit más erről a véleményem. Nem a sajtó dönti el, hanem az a gazdasági háttér, amelyik a sajtót is mozgatja és fenntartja. Ebben valóban nagyon rossz politikát folytattak. Azt hiszem, hogy az Antall-korszakban ez a politika inkább tudatos volt, az Orbán-kormány esetében pedig inkább tehetetlenségekből, rosszul felfogott kiegyezésekből, rosszul szervezett megoldásokból, illetve sikertelen megoldásokból állt. Ez volt a jellemző a közszolgálati televízióban és sok más területen is. 
Nézzük, mi van ma… Óriási az elégedetlenség a Gyurcsány-csomagok miatt, illetve az ún. őszödi beszéd hatására az emberek az utcákra vonulnak, nap mint nap folynak a tiltakozások. Az MDF egy sajátos, se hideg, se meleg politikát folytat. A Fidesz néha kiviszi az embereit és vonulgat egyik helyről a másikra, tart egy-egy nagygyűlést, de igazából nem történik semmi. Mi lehet a megoldás?
Lenne egy kézenfekvő megoldás. Meg kellene nyerni az ún. baloldalról azt a néhány embert, aki még értelmesen képes gondolkodni és többé-kevésbé becsületesen politizált és politiziál, csak ez nem sikerül. A baj az, hogy erőtlen a baloldalon az a kicsi mag, amelyik magát nemzetinek vagy népinek nevezi. Ezzel tehát nem megyünk semmire. Erőtlenek, félnek. Ennél egy nyilvánvalóan radikálisabb megoldás az volna, ha egy tömegmozgalom tüntetné el ezt a kormányt. Ugyanakkor ennek a tömegmozgalomnak a támogatottsága, attól tartok – elsősorban nemzetközi politikai okokból –, nemigen jönne létre.
Mi az oka annak, hogy Magyarországon képtelenség összefogni?
Elsősorban az az oka, hogy ezeknek a már sokat emlegetett multinacionális vállalkozásoknak, tőkének nem érdeke az, hogy itt valóban demokratikus társadalom és egy igazságosabb társadalom jöjjön létre, amelyik a magyar nemzeti érdekeket képviseli. Nagyon jól megfelel ennek a körnek – Aczél Györgytől Gyurcsány Ferencig – akárki, akivel azt csinálnak, amit akarnak, aki kiszolgálja őket. 
Önök azért alapították annak idején az MDF-et, hogy a rendszerváltás megvalósuljon. Lesz rendszerváltás Magyarországon Ön szerint?
Válasszuk ezt ketté. Azt szokták mondani sokan, hogy nem történt meg a rendszerváltás. Véleményem szerint ez nem így van, hiszen itt a jogrendszertől kezdve a gazdasági rendszerig valóban gyökeresen megváltozott minden. Ami nem változott, az a lényeg, az ország kiszolgáltatottsága a külső erőknek, és kiszolgáltatottsága a belső komprádorburzsoáziának. Tehát ezen kellene valamiképpen változtatni. Most pedig már csak drasztikus módszerekkel lehetne. Valóban számon kellene kérni, mégpedig bírósági úton is mindenkitől azt a gyalázatos privatizációs politikát, amit a Németh Miklós-kormány elkezdett, az Antall-kormány és a további kormányok folytattak. Meg kéne keresni azt a több ezermilliárdot, ami kézen-közön eltűnt. Az ország, a nemzeti vagyon eltékozlását számon kell kérni – elsősorban ezen a kormányon. Nemcsak a hazudozást, hanem mindazt, amit tettek vagy éppen nem tettek az elmúlt évek során. Ennek súlyos politikai és jogi következményei kellene hogy legyenek. Forradalmi lehetőséget nem látok, mert a magyar társadalom ugyanúgy, mint 1987–88-ban nincs forradalmi hangulatban. Hogy mi lesz majd tavasszal, március körül, azt nem tudom. Akkorra már nyomorszintre jut az ország népének a nagyobbik része, hiszen ha jönnek a számlák, akkor rá fognak ébredni a baloldalra szavazók is, hogy őket rettenetesen becsapták. Ebben a pillanatban forradalmi lendület helyett inkább depresszióról lehet beszélni, amiből az ország csak egy-egy villanás erejéig tud kilépni. Ennek a demokráciának és jogállamnak nevezett valaminek, ami természetesen nem az, aminek mondják, az egyik legnagyobb kártétele az, hogy teljesen a tehetetlenség érzetébe sodorja a társadalmat. Mindenki úgy érzi, nem tud mit tenni, mert ha tör-zúz, azzal részben saját magát is töri-zúzza, másrészt pedig annak rendőrségi és bírósági következményei vannak. Demokratikus úton sem az utcán sem az Országgyűlésben, sem a különféle intézményekben nem tudja képviseltetni az érdekeit. 
(Megjegyzem, a nemzeti vagyon eltékozlásának bírósági úton való számon kérését, amit Ön említett, egyedül a Csurka István vezette MIÉP tűzte zászlajára.) 
De térjünk vissza a kérdésekre. Az MDF a szavazóit is becsapta, nemcsak a tagságot? 
Az MDF-szavazók egy részét. A régiek közül nyilván maradtak még valamennyien az MDF mellett. Kényszeredetten, rosszkedvűen, de maradtak. Nyilván őket is becsapták. Mert ők elhitték egy ideig, hogy Dávid Ibolya és társai őket képviselik, és abba az irányba viszik a párt politikáját, amely nekik nagyjából megfelel. Bár kíváncsi lennék, hogy ezt milyen alapon hitték el, vajon miért nem látták, hogy miről is van szó, hiszen ez az utóbbi időben már látható volt. Joggal érezhetik, hogy becsapták őket, ugyanúgy, mint a baloldalra szavazók jelentős részét, akik egyszerűen nem értették a helyzetet. Nem hitték el, hogy ilyen mértékben lehet nekik hazudni, hogy őket ennyire át akarja verni a saját maguk által támogatott párt. Tehát egy óriási kiábrándulás és csalódás alakult ki a társadalomban. Úgy érzem, ez a megrendülés egyre erőteljesebb lesz. Természetesen nemcsak anyagi okok miatt. Mindenféle erkölcsi okokkal is összekapcsolódnak ezek a dolgok. De erre csak most kezdenek igazán rádöbbenni. 
Lehet-e még valaha az MDF-ből gondolkodó, szellemi elitet tömörítő párt, olyan, mint annak idején, a rendszerváltás előtt?
Ebből az MDF-ből biztos, hogy nem lesz, hiszen túlzás nélkül állítható, ez az MDF csak bitorolja a Magyar Demokrata Fórum nevet, ennek már semmi köze nincs hozzá. Azt hiszem, hogy egyébként is el fog tűnni a porondról. Ideig-óráig eljátszhatja ezt a köztes szerepet, ami jól jön a balliberális oldalnak, amelynek előbb-utóbb nem lesz érdeke támogatni, mert nem éri meg. Egy jelentéktelen, erkölcsileg felmorzsolódott, politikailag értéktelenné vált pártból már semmi nem lehet. Ami még hozhatna eredményt, az részben – természetesen nem önállóan – a kilépett vagy kizárt tagokból alakult Nemzeti Fórum. De mindentől függetlenül egy széles körű összefogás a nemzeti oldalon, az megoldhatná meggyőződésem szerint a helyzetet. Ennek a szövetségnek, ennek az összefogásnak egy nagyon fegyelmezett, tehát célratörő, határozott politikát kellene kialakítania, ugyanakkor nagyon fegyelmezett, higgadt kellene hogy legyen, és próbálja meg a társadalmat úgy vezetni, hogy közben a nemzetközi politika erőviszonyait is figyelembe tudja venni. Ez a politika művészetéhez tartozik, tudom, nagyon nehéz lenne megvalósítani, viszont így lehetne sikeres. De mert a külső érdekek nem ehhez a sikerhez kapcsolódnak, ezért nagy kérdés, hogy ez egyáltalán ebben a helyzetben megvalósítható-e. Én bízom benne, hogy igen. 

www.miep.hu

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.