Senki sem gondolhatja, hogy amikor megszorításokról, gazdasági leépülésről suttognak az emberek, akkor csak úgy, az általában a mindenkori kormányhoz lojális közrádióban egyszer csak megjelenik a nagy leleplezés a hazug miniszterelnökről, aztán pillanatokon belül más médiumok is közlik a kormányülésen elhangzottakat, amelyek felforgatták végül is Magyarországot. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy amikor a hazugságözön miatt az emberek első reakciójukban a Kossuth térre siettek, s szinte rendőri bíztatással maradhattak ott, kreáltak jogalapot tüntetésükre, ez nem volt előre lejátszva, s nem volt a nagy szemfényvesztés része.

Senki nem gondolhatja komolyan, hogy véletlen volt a gyengén felszerelt rendőröknek, irodistáknak a tévéhez való irányítása, és senki sem gondolhatja komolyan, hogy a tévéostrom csupán pár borgőzös, primitív ember akciója lett volna. Akik ezt a gyalázatos forgatókönyvet kitalálták, nem számoltak a magyarországi labdarúgó klubok törzsközönségével. Nem volt számukra intő jel a 2002-es hídblokád sem, amikor már megfogalmazódott az úgynevezett futballhuligán ars poetica. Egymásnak esnek a csapatért, és úgy különben, ha úgy hozza a sors, mert ez a huligánság egyik ismérve, de egy valami a legfontosabb: személyiségükben, gondolkodásukban a haza és a nemzet sorsa iránti elkötelezettség, amely meghatározóbb adott esetben, mint az életformaszerűen imádott labdarúgó klub sajátos érdekképviselete.

A futballhuligánok összefogtak és nem számított a szín, a sál, a jelvény és a zászló, csak az, hogy az tenni kell a nemzetért, s ütni bárkit, aki ezt akadályozza. Az elmúlt 16 évben a legkisebb mértékben is a haza sorsa iránt elkötelezettek láthatták, hogy nap mint nap megalázásban, kirekesztésben, elhanyagolásban van részük. Ez az időszak arról is szólt, hogy gyalázni a magyar érzületet, a magyar értékeket, nevetségessé tenni a magyar életet és a magyar halált, s nevetségessé tenni azt, akit egyáltalán érdekel a haza sorsa. Százmillió példa támasztja alá, hogy micsoda támadássorozat érte jelképeinket, hogyan akarták kirekeszteni kedvenc íróinkat, költőinket, adott esetben rockzenekarainkat is. Tudta és érezte ezt a futballhuligán is, és ez a felhalmozódott, elfojtott sértéstömeg most kirobbant a tévénél - mert a hivatalos és a kereskedelmi tömegkommunikáció az értékgyilkosság legfontosabb fóruma - a rendőr ellen, akit nem személyében, hanem funkciójában támadott. Ő a hazugság, az átverés és a kinevetés szimbólumát védte parancsra, és útjában volt annak, aki a Gyurcsány-beszéd után úgy érezte, ez így már tovább nem maradhat.

Ütött a futballhuligán, mert őt is ütötték, ütött a futballhuligán, mert hiába volt a szép szó, a kérlelés, nagyképű, kirekesztő elutasítás és a pajzsos rendőrök mögül való kiszólás próbálta porig alázni amúgy is sokszor lesajnált önérzetét. A huligán ütött, dobálta a köveket, mert szokta ezt ő a meccs után is, csak hogy most nem rajongott csapata, hanem a hatalomhoz ragaszkodó hazugok, szemfényvesztők bandája muzsikált. Sokan voltak ott, az egész társadalom képviseltette magát, s nem elszigetelt akcióról volt szó. Ha nincsenek a huligánok, nincs semmi. Törvényszerű volt, hogy idáig jutottak az események, de csak azért, mert ott, a tv-nél a huligán az új nemzeti válogatottért indult csatába.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.