Egyesült a MIÉP a Jobbikkal? Mi a két nemzeti párt közeledésének, az összefogásának a célja? Váratlan fordulat, tovább nem halogatható kényszer, vagy régóta várt lehetőség: milyen körülmények hívták életre a megállapodást és mi a tartalma?

A MIÉP és a Jobbik nem egyesül. A MIÉP és a Jobbik választási szövetségben egyesítik erőiket, a közös nemzeti-politikai célok elérése érdekében. Az ország két nemzeti pártjának választási erőegyesítése természetes szövetség, egységes, következetes nemzeti akaratot fejezve ki. E szövetség fogja Magyarországon a 2006-os választásokon a nemzeti politikát képviselni és e szövetség az egyedüli induló, amely tiszta és autentikus választói akaratot testesít meg - közvetlenül és konkrétumokban kifejezve.

Nemzeti választási programunk a magyarságot sújtó negatívumokra, a közösség gyarapodását gátló jelenségekre fókuszálva kínálja az egészséges nemzeti önvédelem alternatíváját. A nemzeti önállóság és egység óvása és erősítése, mint határozott célra irányuló politikai eszköz nem korszerűség kérdése a mindenkori Magyarország esetében, nem állítható a politikai kommunikációs csatározások középpontjába és nem eszmei, ideológiai véleményezések kérdése. A helyes magyar nemzeti érdekérvényesítés a szükség követelése nyomán mára kikerülhetetlenné vált: nem lehet tovább szolgai módon elhallgatni a valós közösségi problémákat. A demokráciának nem ellentmondó, jogos és helyénvaló stratégia ez egy olyan sokfajú, sok, egymás mellett élő népesség geopolitikai környezetében, amely ráadásul különösen terhes az egymással szemben érzett (közösségi szintű) történelmi sérelmektől.

A szövetség nemzeti programjának alapja nem a parlamenti pártoktól megszokott választási ígéretcsomag és sikerlajstromolás. A MIÉP-Jobbik közös politikája a jelen magyarjait veszélyeztető kihívásokra, a közösségünkre ártalmas jelenségekre, válságjegyekre irányul. Mint a társadalomért felelősséget vállalni képes, cselekedni is akaró politikai erő, feladatának megfelelően a közösséget fenyegető valódi veszélyekre figyelmeztet, és politikai küldetéséhez hűen nem adja fel belső lényegiségét. Hisszük, hogy mérsékelhető Magyarország és a magyarság nemzetközi politikai, gazdasági-pénzügyi kiszolgáltatottsága, önállóságának tisztes megerősítése. Ezért programunk a szükségtelen terhek és indokolatlan nélkülözések kiküszöbölésére, valamint a tradicionális értékek restaurációjára irányul. E tekintetben a két nemzeti párt együttműködését nagyban segíti a sok közös pont, egymással egyező látásmód; hiszen szavazóink (és szélesebb értelemben a nemzeti érzelmű szavazók) egységes szellemiséggel és társadalmi felelősséggel bírnak, tömörítse őket akár néhány nagy, vagy megannyi kicsi párt, szervezet. A MIÉP-es és jobbikos támogatók jogos és ésszerű elvárása volt a két párt együttműködése, az általuk életre hívott Harmadik Út nemzeti választási szövetség pedig a modern demokrácia, a demokratikus intézményi működés példaértékű eseménye, hiszen a szövetség megalkotásával a két párt választóinak külön-külön elhangzó, mégis egybecsengő óhajának tettek eleget. Ma igazi unikumként hat a magyar demokráciatörténetben a társadalmi érdekérvényesítés ilyen tiszta, demokratikus formája.

A MIÉP és a Jobbik valódi, nem a pártérdekek mentén összehozott, hanem eszmei-erkölcsi alappal bíró összefogása a társadalom igaz hangját képviseli. Támogatóink nem engedelmes politikai rajongók, vagy megélhetési mamelukok, akik vakon követik pártjukat, feladva az önálló véleményalkotás méltóságát, hanem felelős, önállóan gondolkodó, stabil értékrenddel bíró, igazságcentrikus állampolgárok, akik tenni is hajlandóak közösségük ügyéért, ha veszélyben látják azt. A két nagy pártról, a Fideszről és az MSZP-ről is végleg bebizonyosodott, hogy választóik legjobb szándékuk ellenére is esetükben pártjukra leadott szavazataikkal nem az ország érdekeire, hanem egy-egy politikai holdudvar gazdasági társaságként működtetett hatalomgyakorlására szavaznak. Ilyenkor a mamutpárt cselekszik, majd választóinak megmagyarázza lépéseit, kisiskolás módszerrel szoktatva rá az embereket saját nézetei vállalására. Ilyenkor fokozatosan a pártracionalitások, az úgynevezett "politikai realitások" kezdik kitölteni a párt és a közélet politikai palettáját, miközben a választók eredeti szándékai elsüllyednek a mindennapi pártpolitikai törekvések között.

Nem választási alkukényszer, anyagi vagy pártpolitikai meggondolások képezik tehát a közös munka elképzelésének alapját, hanem a közös választói akarat, a közös célok és feladatok sürgetése.

A nemzeti oldal és az összefogás. Milyennek látja a mai politikai teret a nemzeti oldal? Miért fordulnak el az emberek a közösségi ügyektől?

A MIÉP és a Jobbik egyaránt a fő stratégiai célok közé sorolja a társadalom testi-lelki egészségének helyreállítását, különös hangsúlyt helyez a magyar közösség egészséges és egységes identitásának kialakításra. Vissza kell állítani a munka becsületét, a tisztesség hitelét, morális megújulásra, és az egymás iránti bizalom megerősítése van szükség. Ez politikailag a nemzeti érdekérvényesítés hangsúlyosabb képviseletét, egyszersmind hazánk biztosabb és határozott védelmét jelenti. A Harmadik Út azzal az eltökélt szándékkal alakult meg, hogy sikeres választási szereplésével markánsabban képviselje a magyarság külhoni és belpolitikai érdekeit egyaránt. Hisszük, hogy a ma Magyarországán indokolatlanul sokan fordulnak el a politikai ügyektől - legyen az ok felháborodás, közöny vagy érdektelenség. Tapasztaljuk, hogy nincs az embereknek ma Magyarországon egységes, egészséges közösségi tudata, hiányzik az egységes közösségi (nemzeti) akarat és a választói akaratképzés általában véve erőtlen. Aggasztó tendencia harapózik el tehát a magyar társadalomban, az erkölcsvesztés, morális hanyatlás, és az eszmei értéktelenedés folytonos átélése által.

A célok, amelyek közös választási programunkban tárgyiasulnak, olyan nemzetstratégiai szempontok mentén fogalmazódnak meg, amelyek magasabb rendűek a napi pártpolitikai harcok színterén folyó intézkedési-törvénykezési háborúskodásoknál, mert az egész nemzet és az ország javát szolgálják. Éppen ezért a rendszerváltozás óta először példaértékű, a köz javát szolgáló politikai összefogásról van szó. Két, a politikai síkon egymással rokon párt, amelyek ezt megelőzően egymás vetélytársainak hatottak a politikai térben, a gyakorlatban valósította meg azt a nemes összefogást, amely a parlamenti pártokban csak elképzelés maradt, és amely a választási szlogenek kavalkádjában tartalmatlan jelszóvá züllött. A Jobbik és a MIÉP - félresöpörve a korábbi, kölcsönös, vélt vagy valós sérelmeket, és felismerve közös felelősségüket - minden más elé helyezte az ország és a benne élők érdekét, és a jobbikos, MIÉP-es szavazók nagy megnyugvására sikerrel lépett a választásokon való egységes és eredményes szereplés, a valódi nemzeti érdekérvényesítés megvalósításának közös célja felé. Most, a felismerés eredményeképpen a két párt közötti távolság gyors és problémamentes áthidalása után a hasonló megfogalmazások és elgondolások közötti különbségek közös, helyes korrekciója és együttes kinyilatkoztatása folyik, egy valódi nemzeti összefogás jóhiszemű szándékát megvalósítva.

Miben különbözik a Harmadik Út választási szövetség a többi választási összefogástól? Mi az, ami annak idején életre hívta a Jobbikot, és ami most a MIÉP-et is a jobbikos közösségvállalásra késztette?

A parlamenti pártok, a 15 éve töretlenül regnáló, zártkörű politikai elit garnitúrája a gyakorlat tanulsága szerint egy torz, belterjes, közéleti színen folyó politikai háborúval béklyózza meg az országot. A magyar választók nem a másik politikai erő megsemmisítésére, kisszerű, moralizáló hangvételű vádaskodásra szavaztak sem az egyik, sem a másik oldalon. A magyar választópolgárok szavazataikat azért adták le pártokra, mert felhatalmazást és megbízást adtak a képviseletre: az irányítás felelős és szakszerű végzésére, illetve a bajok orvoslására. Minden valódi demokrácia lényege a választók akaratának ellenőrzött, intézményesített keretek között történő végrehajtása, s nincs ez máshogy a Magyar Köztársaságban sem. A választók által gyakorolt politikai akaratképzés azonban hazánkban egyre kevésbé alapszik a valódi társadalmi igényeken. Jól látszik ez a mai magyar közszféra és médiatér negatívumaiból is. A napi politika, és általában a közélet is kimerülni látszik drámai hangvételű, szenzációhajhász, vagy éppen semmitmondó nyilatkozatokban és érdektelen hírekben. Bántó a média mindennapos agresszív dömpingje, amely már nem tájékoztatási feladatot tölt be, hanem folyamatos és kikerülhetetlen zaklatásnak teszi ki közönségét. A ma óriási mennyiségű, kusza és nehezen átlátható információtömege pedig nehézzé (ha nem lehetetlenné) teszi a helyes, arányos és a valóságnak megfelelő mértékű tájékozódásunkat. Ha úgy tetszik, az ország mindennapjai két gazdasági-politikai mamutszervezet nyilatkozat- és dokumentumháborújának színterévé aljasultak. Önként adódik ezek után a kérdés: vajon pártként működnek parlamenti pártjaink, funkciójuknak megfelelően, vagy csak hol frakcióként, hol peres félként, gazdasági-jogi agglomerátumokként, vagy éppen médiamogulokként feltűnve játszanak a túlélésre?

Miben látja a problémák gyökerét a Harmadik Út? A rendszer rossz, vagy a rendszer elemei? A mai magyar politikai válságkép egységes vetülete: mekkora a pártpolitikai felelősség és mi a jelen politikai tendencia társadalmi üzenete? Mik az aggályai a Harmadik Útnak a társadalom apolitizálódását látva?

A MIÉP és a Jobbik véleménye szerint a mai magyar parlamenti pártok egyszerűen nem jól végzik a dolgukat, illetve nem a dolgukat végzik. Ez tükröződik a polgárok közügyekkel kapcsolatban tanúsított érdektelenségében. A jelenség általános: a közösségi kiábrándulás-érzeten túl, a szavazók számának folyamatos csökkenése is jól jelzi azt, ahogy a társadalom nemtörődömséggel reagál a sorozatos csalódásokra és indokolatlan kudarcokra, amelyeket választott vezetőik jóvoltából kénytelen megélni. Nem egyszerűen a választási ígéretek be nem tartásáról van szó, és az ennek nyomán támadó társadalmi elégedetlenségről, hanem sokkal többről. Itt és most az emberek hite és bizodalma vész el a rendszerrel kapcsolatban éppen akkor, amikor az állam végre szuverénné és szabaddá: cselekvőképessé lett, amikor megvan a történelmi lehetőségünk, hogy a saját utunkat járva teljesíthessük ki elképzeléseinket, valósíthassuk meg magunkat régi magyarokként - az új Európában és az új világban. A bizalomvesztés válságjelensége ráadásul nem korlátozódik a kudarcot valló, bukott politikai erőre, hiszen valójában az összes rendszerváltó politikai erő közös, 15 éve tartó kudarcsorozatát szenvedi az ország. Érthető, ha a mindennapok emberei a legkevésbé sem képesek hinni már a mai magyar demokratikus politikában, a közjóra való eredeti törekvésben, közügyek tisztaságában, köz iránt érzett elkötelezett felelősségvállalásban. Üres eszmeiségek, hatásvadász jelszavak, PR fogások töltik ki a társadalmi szerepvállalás megüresedett helyét a politikában.

Ha annyi példa bizonyítja, mint mondják, hogy a demokratikus rendszer hatékonyan működtethető, a lehető legjobb berendezkedés, akkor nálunk sem lehet természetes a demokrácia kudarca: a politikai célok elérése helyett az azokról való folytonos lemondás. Magától értetődik a konzekvencia: ha nem a rendszer rossz, akkor a rendszer aktorai, működtetői. Magyarországon a parlamenti pártok mentén alakul a politika, a parlamenti pártok alakítják a politikai viselkedéskultúrát. A rendszerváltozás idején a társadalom a régi, kommunista ideálok helyébe a mai napig nem kapott semmilyen egyértelmű és biztosan követendő példát. Nincs egy meghatározott, mindenki által érthető és elfogadott, egyértelmű magatartási, gondolkodási minta, és nincs cselekvési modell sem a magyarság előtt saját jövőjét illetően. Így a soha nem tapasztalt politikai passzivitás, a közügyek iránti érdektelenség egyáltalán nem meglepő, főleg ha figyelembe vesszük azt a feltűnő visszásságot, hogy a vezetői visszaélések, bűnelkövetések, vagy a hozzá nem értő, szakszerűtlen döntések nyomán keletkezett károkozások mind-mind büntetlenül megúszhatók hazánkban, és valódi felelősségre vonások pedig egyszerűen nem történnek meg.

Mi a veszélye a politikai kiüresedésnek és a közönynek? Hogyan alakul így a demokratikus működés, és milyen torzulások veszélyeitől kell tartanunk?

A MIÉP és a Jobbik az egyre növekvő tendenciát mutató politikai passzivitás terjedését is annak a bizonyítékának tartja, hogy a jelenlegi parlamenterek alkalmatlanok a társadalmat megfelelő módon képviselni. Elszomorító például annak a bevett gyakorlata is, hogy a szavazók szignifikáns hányada biztosan tudhatóan kisebb összegek fejében, ajándékcsomagokért cserében egyszerű "szívességszavazó". Egyre kisebb létszámú ember törődik tehát ma Magyarországon saját életének hosszú távú, közösségi alakításával, ráadásul arányában is csökken a politikai felelősség tudatában lévőknek a száma. Így a társadalom a szavazásokon megjelenő egészségesen nagyarányú többsége helyett, a közösségnek csak egy része vesz részt a hatalomgyakorlás demokratikus formájában. Ebben az olvadozó hányadban pedig egyre nagyobb teret nyernek például az olyan társadalmi igénynek beállított extrémizmusok, illetve ún. "kisebbségi problémák", amelyek nem társadalmi problémák ma Magyarországon, és nem valós társadalmi problémák hívták őket életre, hanem számos, erre szakosodott, és ebből profitáló szervezett kisebbségi közösség PR munkájának eredményei. Amellett, hogy a valósággal nincs összhangban, a kisebbség túlzott exponálásának megengedő gyakorlatának alkalmazása nem indokolt helyzetben, az egyébként kiegyensúlyozott társadalom fejlődése egészségtelenségének veszélyét rejti magában. Hiszen valójában nem az emberek akarata érvényesül, hanem egy sokrétű, sokféle megjelenési formában bevethető politikai érdekszféra és annak a haszonélvezői. A valójában a megjelenésben ki is merülő, magát a többségtől a "más" jelzővel elhatároló csoportokat próbál politikai erőként felmutatni például az SZDSZ, miközben a különböző másságokat saját mivoltukban alázza meg valójában azzal, hogy politikai harcokban elégethető csóvaként használja fel őket. Ez a hamis hangja a nem létező társadalmi elvárásoknak újra és újra maga teremti meg önmagát, s tartja fenn folyamatosan azt a látszatot, mintha valódi társadalmi rétegeket fedne le - egy jól bevált receptnek megfelelően. Ilyen párt ma Magyarországon az SZDSZ, vagy a Centrum Párt, és ilyenné lett sajnos az MDF.

Miért történt a nemzeti összefogás? Mi a közös pont, és mi a tartalma az egységesen, vállvetve közvetített üzenetnek? Mennyire mutat túl a Szövetség üzenete a pártok politikacsinálásán?

A Jobbik és a MIÉP összefogása nem pártkérdés vagy pártérdek nyomán körvonalazódott, hanem kifejezett társadalmi igényt, választóink igényét fejezi ki. A Harmadik Út életre hívása a közös célkitűzések elérésének érdekében azonban túlmutat a saját választóink képviseleténél, ugyanis a két párt közös választási programja a magyarság lelki-fizikai leromlása ellen az egységes védekezés egyre sürgetőbb alternatíváját kínálja, az egész társadalom létének jobbítása, az egész közösség élhetőbbé tétele érdekében. Ilyen értelemben a Harmadik Út politikája nemcsak saját szavazói akaratának kifejeződése, nemcsak pusztán a társadalom egy jól körülhatárolható, vagy azonosítható csoportjának hangját képviseli, hanem általános, egész közösségünk egységes szempontjait szem előtt tartó, hatékony elv- és gyakorlategyüttest, amely eleddig kis fiatal demokráciánkban félve, óvatoskodva és csak maximum egyes elemeiben, nyomokban juthatott érvényre az úgynevezett pártprogramokban. A mai magyar nemzeti radikalizmus társadalmi üzenete: közös értékeink hangsúlyosabb védelmére, markánsabb külhoni érdekérvényesítésre és hatékonyabb, egyszersmind felelősebb társadalmi együttműködésre van szükség. Ilyen értelemben radikális az általunk meghirdetett nemzeti politika: radikális gyorsasággal és hatásfokkal kell ugyanis cselekedni, méghozzá egységesen, egy cél érdekében.

Mit jelent ma Magyarországon a nemzeti politika és a magyarság közössége? Mi a tartalma a magyarság önálló, korszerű nemzeti politikájának?

A Harmadik Út a két autentikus magyarországi nemzeti párt "nemzeti" jelzővel illetett szövetsége. A ma Magyarországán nemzeti kérdés minden, amely a magyarság egészének ügyeivel foglalkozik jobbító szándékkal. Tehát nemzeti ügy a magyarság épségének fenntartása, és továbbélésének egyre kielégítőbb mértékben történő biztosítása határainkon innen és túl egyaránt. Ezt alapul véve, a magyarság, mint nemzet csak tágabb értelemben ragadható meg: etnikai-kulturális alapú, történelmi sorsközösség, amelynek kohéziós ereje az egészséges, korszerű felfogású nemzettudat és kiegyensúlyozott identitás. Nemzeti-magyar pedig a közösséget vállaló és a közösséggel szemben felelős érzésű egyén: aki értéknek tartja magyarságát. A nemzeti szövetség soraiban ilyen emberek állnak, és csatlakoznak folyamatosan, a nemzet ügyéért aktív módon is szerepet vállalva kívánván tenni helyzetünk jobbá tételéért, biztonságunk fenntartásáért.

Mi mondható el összefoglalóan a két párt eszmeiségéről és közös hitvallásáról?

Az összefogás példamutató a magyar demokrácia történetében. Történelmi pártjaink, a hagyományos magyar pártpolitikai irányzatok közül úgy tűnik, mára már csak egy maradt fenn eredeti, hiteles formájában: a keresztény-konzervatív szellemiségű nemzeti politika. Ezt, mint a jövő előre nem látható, kiszámíthatatlan kihívásával szemben esetleges védettséget nyújtó, óvó-megelőző eszközt és biztosítékot kell a mai magyar politikai gondolkodásban és tervezésben meghonosítani. Változó, létbizonytalan korunk talán jobban követeli meg tőlünk a magunkkal és közösségünk egészével szembeni gondosságot, mint valaha. Hisszük, hogy a MIÉP és a Jobbik felelős, szakszerű együttműködése arra tanít mindannyiunkat, hogy az igaz ügyben hozott áldozat áldássá lesz. A két keresztény párt választási szövetsége legyen figyelmeztetés azoknak a politikai erőknek is, amelyek a szelíd jámborságra erőszakos, világpolgári cinizmussal, az intő szóra pedig gúnyos legyintésekkel szoktak válaszolni. Ma, Magyarországon.


Jónás Levente,
a Jobbik erzsébetvárosi elnöke

Nyomtatható változat

www.jobbik.hu

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.